A Föld-Hold távolság felénél került földközelbe a 2023 DZ2 jelű kis aszteroida, amelyet radarcsillagászati módszerrel és optikai távcsövekkel is megfigyelték – köztük magyar amatőrcsillagászok is lefotózták távcsővel.
A Roque de los Muchachos Oszervatórium (La Palma, Kanári-szigetek, Spanyolország) 2,5 méteres Isaac Newton távcsövével 2023. február 27-én készült CCD felvételeken egy 20,3 magnitúdó látszó fényességű mozgó objektumot fedeztek fel, ami nem mutatott kómát vagy csóvát, hanem csillagszerű volt, tehát aszteroidaszerű égitestről lehetett szó. Ezután más obszervatóriumok és amatőrcsillagászok is készítettek felvételeket, illetve követték az égitestet, hogy az összegyűlt pozíciókból egyre pontosabb pályát lehessen meghatározni, illetve a fizikai tulajdonságairól, összetételéről ismereteket lehessen szerezni. A megfigyelésekből kiderült, hogy valóban egy kisbolygóról van szó, ezért a 2023 DZ2 ideiglenes jelölést kapta.
Az alábbi képen a Gianluca Masi olasz asztrofizikus és amatőrcsillagász által a Virtual Telescope Project 2.0 egyik robot-távcsövével (C14) távirányítással 2023. március 22-én készített felvétel látszik.
Gianluca Masi a felvételeiből egy animációt is készített, amelyet az alábbi kép mutat be.
A NASA JPL pályaadatai szerint a 2023 DZ2 a földközelsége előtt olyan ellipszis alakú pályán keringett a Nap körül, amelynek félnagytengelye 2,159 CSE, napközelben 0,994 CSE-re, naptávolban pedig 3,324 CSE-re haladt el az égitest központi csillagunktól. A pálya excentricitása 0,534, a keringési idő 3,173 év. A pálya síkja mindössze 0,08 fokos szöget zárt be a földpálya (ekliptika) síkjával. A pályája alapján a 2023 DZ2 az Apollo típusú földközeli kisbolygókhoz tartozik.
Kiderült, hogy a kisbolygó 2023. március 25-én 14:02 UT-kor 0,0345 CSE-re, azaz mintegy 516 ezer km-re kerül legközelebb a Holdhoz, és 19:51 UT-kor 0,00117 CSE-re, vagyis mintegy 174 ezer km legközelebbi távolságban haladt el a Föld középpontjától, ami kb 0,45-szörös Föld-Hold középtávolságot jelent. A kisbolygó a Föld közelében 7,8 km/s sebességgel száguldott el.
Várható volt, hogy az égitest pályája a Föld-Hold rendszeren való áthaladás következtében kissé megváltozik. Az ESA (Európai Űrügynökség) földközeli objektumokkal foglalkozó központjának előzetes számításai szerint a földközelsége után az aszteroida pályájának napközelpontja 0,994 CSE-ről 0,991 CSE-re csökkent, az excentricitás 0,539-től 0,524-re csökkent, a keringési ideje 3,317 évről 3,176 évre rövidült. A pályahajlása az ekliptika síkjáéhoz 0,08 fokról 0,15 fokra növekedett. A 2023 DZ2 a kissé megváltozott pályáján folytatva útját 2023. április 4-én volt napközelben. A pálya Apollo-típusa nem változott meg.
Adódik a kérdés: a jövőben milyen esélye van annak, hogy a 2023 DZ2 ütközzön bolygónkkal? Legközelebb 2026. április 4-én 02:01 UT-kor lesz ismét nagyon közel a Földhöz, mintegy 0,00677 CSE-re, vagyis 1,012 millió km-re. Már a mostani, egy hónap időtartamot átfogó megfigyelésekből kiszámított pályája alapján megállapítható, hogy nem jelent ütközési veszélyt bolygónkra, hasonlóan, nem lesz ütközés a 2029-es visszatérésekor sem.
A 2023 DZ2 méretét, közelítő alakját és közelítőleg az összetételét földi optikai, infravörös és radarcsillagászai megfigyelésekből már meg is lehetett becsülni. Az optikai fénygörbe, ami a tengelykörüli forgást végző égitest elnyújtott és szabálytalan alakjából adódik, mintegy 0,57 magnitúdójú maximum-minimum amplitúdójú, és 0,105 óra (6,264 perc) forgási periódusú változást mutatott. A felszíni fényvisszaverő képességét még nem ismerjük. A NASA 3,2 méteres Infravörös Teleszkópja (Mauna Kea, Hawaii) megfigyelései alapján a 2023 DZ2 egy X-színképosztályú kisbolygó, azon belül is vagy E vagy M színképtípusú. Vagyis inkább a nagy fényvisszaverő képességű E (ensztatit akondrit felszínű) vagy M (fémes) a valószínűbb, mint a szintén X-típushoz tartozó P-típus, ami alacsony albedójú lenne.
A 2023 DZ2-t radarcsillagászati műszerekkel is megfigyelték a NASA nagyhatótávolságú követő és rádió kommunikációs hálózata (Deep Space Network) goldstone-i (Kalifornia) egymástól nem túl messze levő két nagy antennájával, a 70 méteres DSS-14 és 34 méteres DSS-13 antennákkal – a mérések érdekessége, hogy bisztatikus üzemmódban történtek, vagyis úgy, hogy a DSS-14 adta, a DSS-13 vette a jeleket. A radarmegfigyelések egy elnyújtott alakú, gyorsan forgó aszteroidát mutatnak, ami megfelel az optikai távcsövekkel kapott megfigyelési eredményeknek. A goldstone-i radarmegfigyelések március 25-én és 27-én történtek. Sajnos az arecibói óriás rádiótávcső már nem működik, amivel még részletesebb radarképeket lehetett volna kapni a közeli aszteroidáról. A felvett radarképek egyikét mutatja az alábbi ábra.
A 2023 DZ2 méretét 40 és 90 méter közöttinek becsülik, a Föld és Hold között csak 5-10 évenként halad át ilyen viszonylag nagyobb égitest. Egyébként pedig a 10 méteresnél kisebbekből évente több olyat is azonosítanak, amelyek a Föld és Hold között haladnak át, sőt, közülük több a Föld légkörébe is belép és ott megsemmisül, mint például legutóbb a 2023 CX1, amelyet néhány órával bolygónk légkörébe való belépése előtt fedezett fel Sárneczky Krisztián Piszkéstetőn.
Egyébként a most földközelbe került 2023 DZ2 a belátható jövőben nem jelent ütközési veszélyt a Földre. Fontos megjegyezni, hogy ma nincs tudomásunk olyan természetes kis égitestről, amelyik ütközne bolygónkkal, de a keresést és nyomon követést, vagyis a megfigyeléseket rendületlenül folytatni kell.
Egyébként a 2023 DZ2 becsült mérete megfelel az 1908-as Tunguz-jelenséget előidéző kis aszteroida becsült méretének. Ha a Föld légkörébe belépett volna, akkor mintegy 4,5 megatonna TNT (19 petajoule) robbanásával egyenértékű energia szabadult volna fel légköri robbanás (tűzgömb és lökéshullám) formájában. A Tunguz-esemény energiáját 3-30 megatonna TNT egyenértékűre becsülik. A Tunguz-esemény is egy lokális, „várospusztító” kozmikus katasztrófának minősíthető, ami mintegy 50 x 50 km2 területet tarolt le a szibériai tajgában. Szerencsére a 2023 DZ2 messze elkerülte bolygónkat.
A 2023 DZ2 földközelsége idején a látszó fényessége 10-11 magnitúdó közötti, ami kis távcsövekkel is lehetővé tette a megfigyelését: vizuálisan is és fotózását is.
Nem véletlen, hogy magyar amatőrcsillagászok is megfigyelték a földközelsége éjszakáján. A balatonfűzfői Balaton Csillagvizsgálóból Kocsis Antal, Gubicza László, Németh Csaba sikeresen lefotózták a Föld közelében elhaladó kisbolygót. Az észlelési beszámolójuk szerint kiadós eső után a felhőrések és felhők között kitisztult vagy fátyolos égen, alig 8 fok magasan látható kisbolygót a 100/900 mm-es ED-refraktorra szerelt Canon 500D fényképezőgéppel, ISO 3200 mellett, 30 másodperc expozícióval fotózták. Egész sorozat készült, most csak ezt az egyetlen 30 másodperces expozíciót (vágott) mutatjuk be. Ezen szépen látszik, hogy mekkora elmozdulása volt 30 másodperc alatt a kisbolygónak nyugatról keleti irányban. Fényességére a JPL 11,7 magnitúdót adott meg, ennél talán kicsit halványabb volt.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
- Goldstone radarmegfigyelések: 2023 DZ2 (NASA JPL)
- The Virtual Telescope Project 2.0 (G. Masi, 2023.03.25.)
- SPACE.COM (2023.03.25.)
- Phys.org (2023.03.24.)
- NASA Twitter (2023.03.25.)
- DailyMail online (2023.03.22.)
