Két ikonikus planetáris köd Hubble-fényképeiből következtettek arra, vajon hogyan fejlődnek ezek a fantasztikusan látványos objektumok. A Rochester Institute of Technology (RIT), valamint a Green Bank Obszervatórium kutatói az NGC 6302 (vagy Pillangó-köd) és az NGC 7027 (másik elnevezése a Jewel Bug Nebula) ködök szerkezeti vizsgálatáról számoltak be az Amerikai Csillagászati Egyesület (angol rövidítése AAS) január 15-én megrendezett konferenciáján.
A Hubble Wide Field Camera 3 kamerájával 2019-ben és 2020 elején figyelték meg a ködöket, kihasználva a teljes pánkromatikus (a látható fény minden hullámhosszára érzékeny) képességeit. Az optikai tartományon kívül közeli-ultraibolya és közeli-infravörös emissziós vonalakon is készítettek méréseket. Ez a tanulmány az első olyan pánkromatikus képfelmérés, amely kifejezetten kettőscsillag-rendszerek hajtotta planetáris ködök fejlődését kutatja.
Joel Kastner, az RIT professzorának elmondása szerint kutatásuk során részeire bontják a planetáris ködöket, így láthatóvá válik, hogyan veti le magáról külső rétegeit a központi, élete végén járó csillag, illetve az is, hogy ez milyen hatással van a környezetére. Láthatjuk, hogy a levetett anyagban hol dominál az ionizált gáz, hol a hűvösebb por, sőt még azt is, milyen hőmérsékletű a gáz és vajon a csillag UV sugárzása vagy az erős csillagszél ionizálja.
A Hubble-felvételek analízise is megerősítette, hogy az NGC 6302 jelű planetáris köd „alig” 2000 évvel ezelőtt alakult ki (ez csillagászati időskálán nézve egy szempillantásnak tekinthető). Az új kutatásból kiderült, hogy az S alakú vas emissziós tartomány még ennél is fiatalabb. Meglepő módon az is kiderült, hogy bár korábban úgy gondolták, hogy megtalálták a köd központi csillagát, ez valójában egy a Földhöz jóval közelebb levő csillag, aminek semmi köze nincsen az NGC 6302 ködhöz. Kaster bízik benne, hogy a James Webb-űrteleszkóppal sikerül majd megtalálni a valódi csillagot a planetáris köd közepén.
Jesse Bublitz, a Green Bank Obszervatórium posztdoktori kutatója a NOEMA (Northern Extended Millimeter Array) rádió tartományú felvételeivel egészítette ki a kutatócsoport munkáját. Ebből meghatározták, hogy a visszaverődő ultraibolya és röntgensugárzás hogyan alakítja folyamatosan a planetáris köd kémiai összetételét. Más hullámhosszakon készült felvételekkel összekombinálva (például Hubble-képek, valamint a NOEMA fényes CO+ és HCO+ molekuláinak képei) látható, hogy az NGC 7027 különböző tartományaira milyen hatással van a központi csillag nagy energiájú sugárzása. Ez az első planetáris ködről készített CO+ térkép, illetve mindössze a második, amit valamilyen csillagászati forrásról készítettek.
Forrás: RIT