Az Io vulkanizmusa a Voyager űrszondák 1979-es látogatása óta ismert. A Jupiter legbelső Galilei-holdja mutatja a legerősebb vulkanikus aktivitást a Naprendszerben, melyről most újabb részleteket ismerhettünk meg a Juno szondának köszönhetően.
Linda Morabito, a Voyager-1 képeit feldolgozó kutató szúrta ki elsőként azt a kidudorodást az Io korongjának szélén, melyet először egy kisebb méretű, korábban nem ismert holdnak gondolt. Pillanatokkal később rájött, hogy ez nem lehetséges, hiszen a Jupiter körül egy ekkora méretű „égitestet” a földi távcsövek már jóval korábban is észleltek volna. Morabito és társai nem sokkal később felismerték, hogy elsőként észleltek vulkanikus aktivitást egy másik égitest felszínén, egy tűzhányó 300 km magasra kilövellő hamufelhőjét (eredeti cikk ITT).
Ma már több mint 130 aktív vulkánt ismerünk az Io felszínén, és feltételezzük, hogy a teljes számuk nagyjából 400 körülire tehető. A Juno űrszonda JIRAM1 műszerével nézve (mely a Nagy Vörös Foltról is lélegzetelállító felvételeket készített a múlt év júliusában), az égitest egy lángoló katlannak tűnik, ugyanis a berendezés az infravörös tartományban vizsgálódik, így észleli a vulkanikus aktivitás hősugárzását.
Legkevesebb 60 forró foltot azonosítottak az égitest felszínén, mind a nappali, mind az éjszakai oldalán. Mint általában a bolygókutató szondák esetében, a Juno kamerái is különböző szűrőkön keresztül készült „fekete-fehér” felvételeket készítenek. A későbbiek során számítógépes eljárással ezekből a képekből alkotják meg a jól ismert színes képeket. A kiemelt kép különlegessége, hogy egy Roman Tkachenko nevű amatőrcsillagász munkája, aki ezeket a nyilvános adatokat használta fel a lenyűgöző felvétel elkészítéséhez.
Az Io rendkívül forró, a kitörő vulkánjainál akár 1300 C°-os is lehet. Felszínét leginkább bazaltos láva, illetve bazalt jellemzi, mely itt a Földön egy gyakori ún. bázikus2 vulkanikus kőzet, de egyes lávafolyásai ként és kén-dioxidot is tartalmaznak, amik az egyébként egyhangú tájat gyönyörű színekkel festik meg.
Hogyan lehetséges, hogy a Naptól több mint 700 millió kilométerre lévő, a mi Holdunknál alig 200 km-rel nagyobb égitesten ilyen forróság tomboljon? Ezért az Europa és a Ganymedes holdak a felelősek, nekik köszönhető, hogy az Io egy enyhén excentrikus, azaz a körtől egy kicsit eltérő pályán kering a Jupiter körül. Emiatt a keringése során mindig egy kicsit változik a bolygótól mérhető távolsága, és így a gázóriás gravitációs mezejének rá ható mértéke is. Az árapály-erők váltakozása folyamatos belső súrlódást kelt az Io felszíne alatt, és az így felgyülemlett hő váltja ki a vulkanizmust.
Forrás: universetoday.com
(1) JIRAM – Jovian InfraRed Aurora Mapper (kb. Jovian Infravörös Sarkifény Térképező műszer)
(2) Bázikus kőzetek – általában sötétszürke színű, kb. 50% vagy kevesebb szilíciumot tartalmazó magmás kőzetek
