A japán Hinode űrbéli
napobszervatóriumot a Kyushu szigetén
található Uchinoura
űrközpontból indították útjára M5 hordozórakétával 2006. szept. 22-én.
Az űreszköz a
rendkívül sikeresen zárult Yohkoh-program (Solar-A) folytatása. Japán
szokás szerint a sikeres indítás után kapta meg az addig Solar-B
névre hallgató űrszonda a Hinode, vagyis "Napfelkelte" nevet. Az
űrszonda poláris pályán kering a Föld körül.
Az
első képek október 23-án készültek az Optikai Napmegfigyelő Távcsővel
(SOT). A felvételek megdöbbentő részletességgel tárják fel a napfelszín
granulációs szerkezetét. Az SOT szögfelbontása 0,2
ívmásodperc, ami nagyjából egy hajszál látószöge kilenc méter távolságból szemlélve.
A Hinode SOT műszerének első képe október 23-án
A
fenti képen a napkorongot és annak kinagyított részleteit láthatjuk,
melyeken tanulmányozhatók a granuláció jelenségei. A granulák a
Nap alsóbb rétegeiből kiinduló forró gázbuborékok, melyek a felszínre
érve leadják energiájuk nagy részét, majd visszasüllyednek. A jelenség
hasonló ahhoz, mint amikor vizet melegítünk és felülről
belesünk a fazékba: az
alul lévő forró víz felfelé mozog, míg a felszínen lévő hidegebb lefelé
süllyed, ún. konvekciós áramlást kialakítva. A képen a világosabb
foltok a forró, felfelé áramló részek, míg a sötétebbek a lefelé
süllyedő hűvösebbek. Apró fehér foltok is találhatók a granulák
között – ezek koncentrált mágneses terek a napfelszínen. A SOT műszerhez
kapcsolt ún. vektor-magnetográf a napfoltok mágneses terét fogja
érzékelni. Ennek a beüzemelésén egyelőre még dolgoznak a
mérnökök.
A Hinode röntgentávcsövének első képe október 25-én. A kinagyított részképeken fényes foltok mágneses hurkait láthatjuk.
A
Hinode két másik fontos műszere az XRT röntgentávcső és az Extrém
Ultraibolya Spektrométer (EIS). Előbbi a napfoltok mágneses
terében foglyul ejtett, több millió fokos gáz sugárzását látja és a
fölötte
lebegő rendkívül kis sűrűségű napkoronát. Meglepő módon a napkorona
sokkalta melegebb, mint a Nap felszíne, s a korona felfűtésének pontos
mechanizmusa mindmáig a napfizika egyik legnagyobb rejtélye–
remélhetőleg a Hinode mérései közelebb visznek majd a megoldáshoz. Az
EIS ezzel szemben a Nap atmoszférájában lévő ionok adott hullámhosszú
sugárzásra hangolható be. Az ultraibolya spektrumvonalak
Doppler-eltolódásából a Nap anyagának
mozgását lehet nyomon követni. Az EIS által készített mozgóképek
nemcsak
rendkívül látványosak lesznek, hanem segítséget adnak a napkitörések és
a koronafűtés kettős titkának megoldásához is. A műszer fontos
kiegészítője a másik kettőnek, hiszen a fotoszféra és a korona között
elhelyezkedő kromoszféra, ill. átmeneti réteg hőmérsékletéről és
sűrűségéről fog majd adatokat gyűjteni.
A Hinode (Solar-B) űrszonda
A Hinode nemzetközi együttműködés
keretében valósult meg, a Japán Űrügynökség (JAXA), a Japán Nemzeti
Csillagászati Obszervatórium (NAOJ), az Amerikai Űrkutatási Hivatal
(NASA) és a Részecskefizikai és Csillagászati Tanács (PPARC) közös
projektjeként. A kutatók várhatóan december vége felé jelentkeznek a
tesztmérések és az első képek anyagát feldolgozó friss tudományos
eredményekkel.
Forrás:
