A Hubble Űrtávcső legrészletesebb képe az Orion-ködről

1108

A NASA Hubble Űrtávcsöve az eddigi legrészletesebb csillagászati
felvételt készítette el a híres Orion-ködről. Ez a mozgalmas
csillagkeletkezési tartomány egyike a legdrámaibb megjelenésű égi
objektumoknak. Az itt látható felvétel eredetijén több mint 3000
különféle méretű csillag található, amelyek közül számosat most először
örökítettek meg a látható fény tartományában. A végleges
mozaikfelvételt a Hubble Űrteleszkóp fedélzetén levő ACS kamera,
illetve a többi képalkotó berendezés egyidejű felhasználásával, az
űreszköz 105 keringése alatt készítették. Több mint egymilliárd
képpontos felbontásával az égboltnak egy körülbelül teleholdnyi méretű
tartományát ábrázolja.

 

Az M42, az Orion-köd (Forrás: NASA, ESA, M. Robberto [Space Telescope Science Institute/ESA] és a Hubble Space Telescope Orion Treasury Project Team)

 

A
felvételen por- és gázfelhők festői környezetében levő csillagok
sokasága látható — a kozmikus tájkép leginkább a Grand Canyonhoz
fogható. A lényegében teljesen rálátást az teszi lehetővé, hogy a
középpont környékén keletkezett nagy tömegű csillagok kifújták a
keletkezésük helyén levő anyagot, így megfelelő rést vágtak ebbe a por-
és gázfelhőbe. A köd a csillagkeletkezés folyamatát bemutató
képeskönyv, amennyiben a köd szerkezetét alakítgató nagy tömegű, fiatal
csillagoktól kezdve az éppen megfogant csillagokat rejtő, sűrű
gázanyagból álló oszlopokig számos fajta objektum látható. A
metszetéles képen megfigyelhetők gáz- és porgubóikban levő fiatal
csillagok által kidobott anyagsugarak (jetek), de fiatal csillagok
körül korongba rendeződő keringő anyagcsomók is, amelyekből talán
bolygórendszerek keletkeznek majd. Láthatók itt a vizuális tartományban
eddig soha meg nem figyelt csillagok ezrei, melyek közül néhány
fényessége alig századrésze a korábban ezen a területen megfigyelt
csillagokénak. A nagyon halvány csillagok mellett első ízben találtak
itt barna törpéket, valamint olyan, valószínűsíthetően két barna
törpéből álló kettős rendszereket is, amelyek egy kis halmazt alkotnak.
(A barna törpék egyébként „bukott” csillagok: ezen objektumok
túlságosan kicsik ahhoz, hogy a középpontjukban elég magas nyomás és
így hőmérséklet alakulhasson ki a Napban megszokott termonukleáris
fúziós folyamat beindításához.) Ezen fiatal, sugárzó csillagok és az
ugyancsak fellelhető barna törpék jellemzőinek összehasonlítása fontos
információkat szolgáltat keletkezésük pontos módjáról.

A kutatók
szerint az Orion és a benne levő köd egy hihetetlenül mozgalmas,
fortyogó üst. A felvétel rendkívül információgazdag, és lehetővé teszi,
hogy a kutatók igen nagy méretváltozatosságban előforduló különböző
csillagokat figyeljenek meg egy viszonylag kis területen, amivel a
csillagkeletkezési folyamatok további kutatására nyílik lehetőség. A
cél az egyes csillagok pontos tömegének és életkorának meghatározása,
melynek révén a régióban érvényes általános csillagkeletkezési
jellemzők vizsgálhatók; továbbá a  csillagok tömeg és kor szerinti
osztályozása és a kapott eloszlás értelmezése. Az M42 néven is ismert
Orion-köd minden szempontból tökéletes laboratórium a csillagkeletkezés
tanulmányozására, mivel mindössze 1500 fényéves távolsága meglehetősen
közelinek mondható 100 ezer fényév átmérőjű Galaxisunkban. A terület
egy tipikus csillagkeletkezési tartománynak tűnik – minden valószínűség
szerint saját Napunk is egy ehhez hasonló régióban keletkezhetett,
mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt.

Forrás: NASA Hubble Site, 2006 01

Kapcsolódó anyag: A hét asztrofotója – az égi Vadász

nagyfelbontású felvétel (jpeg, 24MB)

Az Orion látványosságairól és a csillagkép eredetéről a Meteor februári számában közlünk cikket. A Meteor honlapja: meteor.mcse.hu

Hozzászólás

hozzászólás