Garampi bécsi nuncius jelentése a Gergely-féle naptárreform végrehajtásáról a birodalomban

1084

Nem így történt azonban a birodalomban. A vallási megoszlás itt már kezdettől fogva gyanakodóvá tette a protestáns rendeket a pápa által kezdeményezett és végrehajtott reformmal szemben. Vallási motívumokat kerestek a pápa által kezdeményezett és végrehajtott reformmal szemben. Vallási motívumokat kerestek a pápai bulla nyiltan bevallott céljai mögött s egyenesen hatalmi kérdést láttak benne. Ilyenformán érthető, hogy a bullát csupán a katholikus országok, Spanyolország, Portugália és az itáliai félsziget államai, valamint Lengyelország fogadták el halogatás nélkül. Franciaország III. Henrik rendeletére 1582 december 9-én tért át az új időszámításra, a következő napon már 20-ikát írva. 1583 január elsejével a katholikus németalföldi tartományok tértek át az új naptár használatára.

A birodalomban azonban már kezdettől fogva nehézségek mutatkoztak az új időszámítás bevezetése körül. Ezeknek egy része abból is keletkezett, hogy a kuria a reform végrehajtását nem készítette elő kellőképpen, s a kihirdetés módja is alkalmas volt a protestáns államok érzékenységének felkeltésére. Hiba volt s az előkészítés hiányosságára vallott, hogy a pápai bulla semmit sem tartalmazott az új időszámítás tudományos megokolására vonatkozólag. Ezeket a felvilágosításokat Clavius Kristóf, a reform tulajdonképpeni lelke, csak 1588-ban adta meg feleletül Maestlin tübingeni csillagász támadására, de az új naptár teljes tudományos megokolása csak 1603-ban látott napvilágot. Az előkészítés hiányosságára vallott az is, hogy nem gondoskodtak kellőképpen az új naptár Rómában nyomtatott példányainak kellő időben való elterjesztéséről. A brandenburgi választófejedelem 1583 elején még arról panaszkodott, hogy az új naptárból nem tud példányt kapni. De ezen, inkább technikai természetű hibák mellett döntő jelentőségű volt az a körülmény, hogy a bulla az új naptár bevezetésénél a rendelkezésre álló pápai hatalomra és a tridenti zsinat vonatkozó határozataira hivatkozott. Aminthogy az előkészítés idején is XIII. Gergely a reformot a katholikus egyház közös ügyének mondotta. [6]

Azt, hogy a reform bevezetése a birodalomban nem fog nehézségek nélkül menni, Rudolf császár már előre érezte, s nyilván erre vezethető vissza, hogy az 1582 júliusában tartott regensburgi birodalmi gyűlésen, jóllehet a reformot megteremtő Inter gravissimus pápai bulla már február 24-e óta ismeretes volt, nem hozta tárgyalásra. A császár késedelmeskedését a pápa szeptemberben egy újabb, a reformot kihirdető levéllel együtt, igyekezett megsürgetni.
Ennek lett is foganatja, mert a császár még azon év decemberében körlevéllel fordult a birodalmi rendekhez az új naptár ügyében. A vallási különállásból a naptárjavítással szemben keletkezett elfogultság a reform végrehajtásánál hamarosan zavarokra adott alkalmat. V. Vilmos bajor herceg és a passaui püspök nyomban át akartak térni az új számításra, szemben a protestáns rendek vonakodásával. A zavar eloszlatására a császárnak kellett közbelépni, aki 1583 szeptember 4/14-én kibocsájtott rendeletével, a pápai bulla említése nélkül, ugyanazon év október 5-re az új naptár bevezetését rendelte el. A császári rendelet végrehajtása minden nehézség nélkül történt az örököstartományokban: Tirol október 5/16, Karinthia és Stájerország december 14/25, Cseh- és Morvaország, továbbá Lausitz 1584 január 6/17, Szilézia pedig január 12/23-án tért át az új naptárra. A császár és a császári hivatalok 1584 január 6/17-tel kezdték el a Gergely-féle naptár használatát. A birodalom többi katholikus rendei még az 1583. év folyamán életbeléptették az új időszámítást.

A császárnak az a reménye azonban, hogy a protestáns rendek is elfogadják az új naptárt, hamarosan meghiúsult. A pfalzi választófejedelem szeptember 3/14-én kelt válaszában Maestlin tübingeni csillagász véleményére [7] támaszkodva, a reformot felületesnek és ki nem elégítőnek mondotta és elutasította annak elfogadását. Maestlin támadása az új naptár körül heves irodalmi vitát ébresztett fel, amely a Maestlin által felhozott tudományos ellenérvek helyett csakhamar a vallási térre csapott át és csúcspontját a pápa elleni támadás Lucas Osiander és Jakob Heerbrand szenvedélyes irataiban érte el. [8] Az 1598-i birodalmi gyűlés alkalmával a protestáns rendek a pápát, aki felsőbbségére hivatkozva akarja az új naptárt elfogadtatni, egyenesen Antikrisztusnak bélyegezték, mert az időt saját szavával meg akarja változtatni. [9]

Clavius Kristófnak ugyan sikerült hosszas vitatkozás után a reformot tudományosan megvédelmezni, s a kor két legnagyobb csillagásza, Tycho Brahe és különösen Kepler, bár a rendszer hibáit felismerték, mégis annak elfogadására igyekeztek rávenni az új naptár elleneseit. Ez azonban most is meghiúsult, s Mátyás főhercegnek az 1603-i birodalmi gyűlésen sem sikerült rávenni a protestáns rendeket a reform elfogadására. Újabb, de eredménytelen kísérletek történtek még az 1613. és 1654. évi birodalmi gyűléseken, továbbá az 1648-i westfaliai békekongresszus alkalmával a kétféle időszámítás kiküszöbölésére. Ilyenformán a birodalomban a XVII. század folyamán kétféle naptár volt használatban, ami az okiratok keltezésében a stilo vetere, stilo antiquo, stilo novo, stilo Gregoriano szavakban, vagy pedig a keltezésnek törtszám alakjában történő megjelölésében jutott kifejezésre.

Az 1697-i ryswiki béke után a kétféle naptár miatt Németországban több helyütt az 1584-i nürnbergihez hasonló zavargások támadtak, ami azután a protestáns rendeket is újabb állásfoglalásra késztette. Erhard Weigel jenai csillagász tanácsára az evangélikus rendek 1699 szeptember 23/október 3-án a naptár következő reformjára határozták elmagukat, miután a Gergely-féle naptárt elsősorban egyházpolitikai okokból nem akarták teljes egészében elfogadni. Ez a «kijavított naptár»-nak nevezett s általuk elfogadott időszámítási mód a Gergely-féle naptárból átvette ugyan a 11 napi hiba kiküszöbölését olyképpen, hogy 1700 február 18-ra március 1-re következzék, de már a husvét napjának megállapításánál a gregorián-naptár cyclicus táblái helyett a csillagászati meghatározás alapjára helyezkedtek. Ennek alapján a husvét napját 1700-ban április 11-re tették, a következő évekre pedig a Kepler-féle táblák (Tabulinć Rudolfinć) adatait fogadták el az uranienburgi Tycho-féle csillagda délkörével. Ezt a javított naptárt a birodalmi protestáns rendeken kívül Dánia és a protestáns Németalföld az 1700. év folyamán, Svájc protestáns kantonjai pedig 1700 december 31/1701 január 12-ével fogadták el.

Ez a javított naptár kiküszöbölte ugyan a 11 napi késést, de nem szüntette meg az ingadozást a husvét napjának megállapítása körül. Miután a csillagászati holdtölte nem esik pontosan össze a cyclus (középidejű) holdtöltével, tehát a Gergely-féle és a javított naptár husvétszámításaiban eltérés állott be akkor, amikor a tavaszi napéjegyenlőséghez közel esett a rákövetkező holdtölte. A kétféle számítás folytán eltérés támadt a katholikus és protestáns husvét között 1704-ben, továbbá 1724-ben és 1744-ben. Miután ez a körülmény, különösen 1724-ben, széles rétegekben ismét nyugtalanságot keltett s hasonló eltérések ígérkeztek a husvét megünneplésében az 1778. és 1798. esztendőkben is, azért a Corpus Evangelicorum Nagy Frigyes tanácsára 1775 decemberében elfogadta a Gergely-féle naptár husvétszámítását is. Ennek folytán a rendek 1776 január 29-én birodalmi határozatot hoztak, hogy szabad akaratukból elfogadjk, hogy a jövőben mindkét valláson levők a Gergely-féle naptár számítása szerint ünnepeljék a husvétet. II. József császár ezt a határozatot június 7-én erősítette meg [10] s a rendek közölték határozatukat azokkal az országokkal, amelyek a javított naptárt fogadták el használatra. A birodalmi rendeknek ez az állásfoglalása a nyugati kereszténység kebelében, majdnem kétszázados harc után, teljessé tette a Gergely-féle naptárreform diadalát, míg a keleti kereszténység a XVII. századi reformkísérletek meghiúsulása után továbbra is megmaradt az ó-naptár használatánál; változást itt csak a világháború s az utána következő átalakulás hozott. [11]

Éppen azokban a napokban, amikor II. Józsefnek a naptárrendelete megjelent, június 5-én érkezett meg Bécsbe a pápa új követe, a tudományáról méltán hires Garampi József, addig lengyelországi nuncius. Figyelmét természetszerűleg nem kerülte el a naptárkérdés végleges rendezése, hanem alig három héttel a császári rendelet kelte után, június 27-én már jelenti a pápának a naptárrendelet megjelenését. Tíz nappal később pedig az örökvárosba visszatérő Taruffi apáttal, a nunciatura volt ügyvivőjével, hosszabb jelentést küld a naptárreform előzményeiről és a császári rendelet létrejöttének körülményeiről. A jelentés maga igazán méltó Garampi tudományához és széleskörű ismereteihez. Rövid, de minden lényeges mozzanatot magában foglaló leírása annak a majdnem kétszázesztendős küzdelemnek, amelyet a birodalom protestáns rendei az új naptár ellen folytattak, legfőképpen azért, mert ezt a reformot nem akarták a pápa kezéből venni.

II.

1776 július 7. Bécs.
Garampi nuncius jelentése. Pallavicini bibornok-államtitkárhoz.
Con mio dispaccio dei 27 scorso accennai [12] a V. E. lo stabilimento fatto nella Dieta dell’ Impero per una piů compiuta esecuzione del nuovo stile del Calendario, anche agli Stati Protestanti in tutto e per tutto a norma della correzione Gregoriana. Non vi voleva meno della cieca ostinazione del Corpo Acattolico, per ricusare un si provvido regolamento, soltanto perchč proveniva dalle cure e dalla illuminata sapienza di un sommo Pontefice. Vi si opposero subito nella Dieta di Augusta dell’ anno 1582, come fece per sua parte anche Geremia Patriarca Scismatico di Constantinopoli rispetto al suoi Greci e Ruteni: e gli uni e gli altri, ne ad lyram Pontificis Romani saltare viderentur, come se ne esprimono gli scrittori Acattolici. L’Imperatore Rodolfo II e gli altri Principi e Stati della nostra communione ricevono subito con somma riverenza e docilitŕ la nuova disposizione pontificia; ma il corpo dei Protestanti dell’ Impero e allora e por vi recalcitrň sempre. Invano l’ Imperatore Mattia gl’incalzň nella Dieta di Ratisbona dell’anno 1613; Ferdinando III nei congressi della Pace di Westfalia, e nella Dieta di Ratisbona dell’ anno 1654; e di nuovo Leopoldo in altre simili dell’ anno 1664, 1669 e del 1697. Si continuň ciň non ostante la diversitŕ del computo fino all’anno 1699, in cui ai 23 settembere riconobbero i Protestanti di non potersi piů dispensare dalla correzione dell’anno, e risolvettero di sottrarne 11 giorni: ma per non parere di seguire in tutto e per tutto le traccie della Chiesa Cattolica vollero nella celebrazione della Pasqua altenersi piuttosto a un appreso rigore di calcoli astronomici, che al Ciclo. assai piů comodamente fissato da Gregorio XIII.

Sicchč il rimedio non fu tale, che potesse sempre garantirli da ogni dissonanza con noi. E questo č quello che ha loro recato talvolta non poco imbarrazzo: giacchč diversi da noi nella fissazione dei termini Pasquali, sonosi accorti di convenire piű colle Pasque dei Giudei, che colle nostre. E quindi č provvenuto non solo un certo ribrezzo e mortificazione presso i Popoli, nel vedersi accomunati ai Riti Giudaici, ma anche un effettivo danno stante una maggiore prolungazione di vacanze nelle Diete, e un impedimento al commercio ne varii stati di mista religione, perchč celebrando i Cattolici le ferie della Pasqua e le ulteriori che ne dipendono, in un tempo, e i Protestanti nell’altro, conveniva lasciare intatta agli uni e agli altri l’osservanza delle rispettive loro ferie. Si č trattato adunque altre volte di tali inconvenienze, massimamente nelle Diete del 1724 e 1743: ma finalmente a ovviarle tutte il Corpo Protestante si č risoluto ai 29 di Gennaio prossimo passato di sottomettersi a celebrare la Pasqua coi Cattolici, e ad usare d’ora innanzi il Calendario nuovo introdotto presso di noi, benchč sia loro piaciuto di chiamarlo non Gregoriano, ma Universale Calendario Imperiale: e Sua Maestŕ con suo decreto dei 7 Giugno scorso lo ha approvato. Tutto ciň risulta dagli annessi fogli [13] che ho fatto tradurre dall’originale tedesco nell’umiliare i quali all’Eminenza Vostra, ho l’onore di rassegnarmi con ogni venerazione ed ossequio. Vienna, 7 Luglio 1776.

(Vatikáni levéltár, Nunziatura di Germania, 423. kötet, 51r–52v. ll.)

Jegyzetek:

[1] A veteristák, Századok, 1869. 17–37. ll.
[2] Kortan, Budapest, 1876. 28–35. ll.
[3] Chronologia, Budapest, 1923. (A magyar történettudomány kézikönyve, II., 3.) 39–39. ll. V. ö. továbbá Szádeczky Lajos: A naptárjavítás történetéhez, Századok, 1882, 656–9. ll. (Szentpétery idézete 39. l. 1. jegyzetben téves); Árpád Károlyi: Zur Einführung des gregorianischen Kalenders in Ungarn. Mitteilungen d. Instituts f. österr. Geschichtsforschung. Bd. III. 1882. 628–35. ll.
[4] «Quid enim hoc esset, ad instantiam Domini Episcopi recipere Calendarium, quod non solum Regni Status repudiant, sed neque principes Imperii, neque vicinć Provincić approbarunt.» 1583 december 12. Forgách Imre főispán levele a trencséni rendekhez. Közölve Knauz id. m. 29–30. ll. Campanus János lengyelországi jezsuita főnök már 1584-ben panaszkodik, hogy a protestánsok az új naptár ellen azért tiltakoznak, mert azt a jezsuiták művének tartják. V. ö. Századok, 1869. 21. l.
[5] Knauz említi (Századok, 1869. 27. l.) Beregszászi Péter váradi református pap és Szántó (Arator) István jezsuita vitáját az új naptárról, amely az 1585-ben Váradon megjelent ó-kalendárium nyomán támadt. Knauz itt téved abban, hogy Beregszászi Pétert egy személynek veszi Thoraconymus (Kabát) Mátyással, illetőleg Lampe-ra hivatkozva (Hist. Eccl. Ref. in Hung. 332. l.) a Thoraconymus nevet Beregszászi Péter pseudonymjának tartja. Knauz azonban, amikor ezt az állítását megkockáztatta, nem látta egyikét sem ezeknek a nyomtatványoknak, ma már azonban Szabó-Hellebrandt III. köt., I. rész, 221–3. ll. alapján ismerjük a vitairatok pontos címét s Thoraconymus életének adatait is. V. ö. Szinnyei, Magyar írók XIV. kötet, 134–5. hasáb; Ráth György: Pilcz Gáspár és ellenfelei, Magyar Könyvszemle, 1892–3, 28–85. ll. A Szántó-Beregszászi-féle naptárvitára lásd Fraknói Vilmos: Egy magyar jezsuita a XVI. században. Szántó István élete. Budapest, 1887 (Kny. a Kath. Szemléből), 40–42. ll.
[6] XIII. Gergely levele Rudolf királyhoz. 1578 január 11. Századok, 1869. 20. l.
[7] Ausführlicher Bericht von dem allgemynen Kalender oder Jahrrechnung wie sie erstlich angestellt worden und was Irthumb allgemächlich dryn seyen eingeschlichen, item ob und wie dieselbige zu verbessern weren sampt Erklärung der newlichen ausgegangenen Reformation von Bapst Gregorio XIII. und was davon zu halten sey. Heidelberg, 1583.
[8] V. ö. Felix Stieve: Der Kalenderstreit des sechszehnten Jahrhunderts in Deutschland. (Abhandlungen der kgl. bayerischen Akademie der Wissenschaften, Histor. Klasse, XV. Bd., 3. Abt.) 1880, 98. l., különösen a 23–79. ll. A függelékben (89–98. ll.) Stieve összeállítja a naptár egykorú polemikus iratainak könyvészetét. Továbbá: Nuntiaturberichte aus Deutschland 1572–1585. I. Bd. Berlin, 1892, a 353, 567, 631, 665, 667, 697. ll.
[9] Az erdélyi reformátusok is, az új naptár ellen harcolva, a pápát Antikrisztusnak mondották. V. ö. Veress, Epistolć et Acta Jesuitarum Transilvanić, Vol. II. Budapest, 1913. 92. l.
[10] «Als gebieten, und gesinnen Wir dahero an alle und jede etc. aus Kaiserlicher Macht, und unserm ernstlichwohlbedachten Willen, dass von nun an fuehrohin Vermoege oberwähnten Reichsgutachtens, und darauf ergangener unserer Kaiserl. Begnehmigung der zeithero bey den Kathol eingeführte und übliche Kalender, unter dem Namen eines allgemeinen Reichs-Kalenders, mithin nach dessen Anleitung, die Feyerung des Oster – und anderer davon abhängender beweglicher Feste, in allen Reichs-Landen genau strachlich und friedlich gehalten … werden sollte. 1776 junius 7 (kiadatott június 13-án), II. József császár rendelete a birodalmi naptár bevezetéséről. Németnyelvű nyomtatott példánya, mint Garampi nuncius jelentésének melléklete, megvan a vatikáni levéltárban: Nunziatura di Germania, 423. kötet, 57r–60v. ll
[11] A naptárreform létrejöttének körülményeire v. ö. Pastor: Geschichte der Päpste seit dem Ausgang des Mittelalters. IX. kötet, Freiburg, 1925, 205–15. ll., ahol bőséges könyvészet is található. A reform németországi elleneseire vonatkozólag alapvető munka F. Kaltenbrunner: Die Polemik über die gregorianische Kalender-reform (Sitzungsberichte der Wiener Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Klasse, 87. Bd.) 1877, 485–586. ll. – A naptárreform történetét különböző országokban részletesen tárgyalja F. K. Ginzel: Handbuch der matematischen und technischen Chronologie. III. Bd. Leipzig, 1914, 266–79. ll., bibliográfia 286–7. ll.
[12] Nincs meg a jelentések között.
[13] Garampi jelentéséhez mellékelve van a császári rendelet németnyelvű eredeti, nyomtatott példánya; ugyanannak latin fordítása kéziratban, végül négy császári rendelet birodalmi főhatóságokhoz a birodalmi naptár bevezetéséről. V. ö. Nunziatura di Germania, 423. kötet, 53r–60v.

A Turul, A Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság Közlönye 1927/1. számában megjelent cikk másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás