Új törésvonalakat találtak a Holdon

3770

A Holdon megfigyelhető óriási, mare-nak nevezett területek több milliárd évvel ezelőtt alakultak ki. Kutatók régóta feltételezték, hogy ezek a medencék halott, mozdulatlan tájak, ahol az utolsó geológiai aktivitás jóval a dinoszauruszok kora előtt befejeződött.

Új felszínformákat fedeztek fel a Hold Mare Frigoris területén, mely a képen türkizkékkel van körberajzolva. A kép a NASA LRO kamerájának felvételeinek mozaikolásával készült. (NASA)

Egy több mint 12000 felvételből álló felmérés során azonban felfedezték, hogy legalább egy mare terület létezik, amely épp annyira repedezik és csúszkál, mint a Hold más területei – akár még napjainkban is. Az új tanulmány is azon eredményeket erősíti, mely szerint a Hold aktívan változik.

A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC) felvételein “ráncolt gerinceket”, ívelt dombokat és sekély árkokat találtak, melyek a hőveszteség miatt összehúzódó Hold felszínén alakulnak ki. Az eredményeket a kutatást vezető Nathan Williams és munkatársai az Icarus tudományos folyóiratban publikálták március 7-én.

Korábban találtak már hasonló felszínformákat a Hold magasabb régióin, de ilyen ráncolt gerincformákat eddig nem fedeztek fel medencékben. Jelen tanulmányban Williams és munkatársai a Hold északi pólusához közeli Mare Frigoris, avagy Hidegség Tengere medencére fókuszáltak. A tanulmány szerint a gerincek egy része az elmúlt 1 milliárd év során emelkedhetett ki, míg a többi lehet, hogy nem idősebb 40 millió évnél. Ez geológiai időskálán nézve viszonylag újnak számít – korábbi vizsgálatok úgy becsülték, hogy a medencék körülbelül 1,2 milliárd éve megálltak az összehúzódásban.

Ráncolt gerincek a Mare Frigoris területén, melyek alátámasztják, hogy a Hold felszíne aktívan változik. (NASA)

A Földön és a Holdon is zajlanak tektonikus folyamatok, melyek hegyeket emelnek, földterületeket szakítanak szét és rengéseket váltanak ki. A Földön ezek folyamatosan előfordulnak, ahogyan a lemezek állandóan mozgásban vannak, távolodnak, ütköznek, egymás alá buknak, vagy egymás mentén elcsúsznak. A Holdon nincsenek lemezek, helyette a tektonikai folyamatokat a 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásából visszamaradt hő lassú elvesztése okozza. Ahogyan a Hold hűl, a belseje összezsugorodik, így megrepesztve a felszínét, jellegzetes formákat kialakítva – mint például a kutatás során is talált gerinceket.

Bizonyítékok a zsugorodó Holdra

Mare Frigoris területen különösen látványos a Hold tektonikus folyamatainak hatása. Az LRO kamerájával készült több mint 12000 felvételt végignézve több ezer így keletkezett formát találtak. Ahogyan a mare alatti terület elmozdul, ráncolt hegygerinceket nyom fel, melyek több kilométeren keresztül kígyóznak a Hold felszínén. A leghosszabbak körülbelül 400 km-esek és 333 méter magasra emelkednek ki. A holdi kéreg tektonikus folyamatai során ívelt dombokra emlékeztető lobate scarp szakadékok, és graben elnevezésű sekély árkok is ki tudnak alakulni.

Lebenyes vagy szabálytalan szakadéknak nevezett (lobate scarp), egyfajta ívelt dombra emlékeztető felszínforma a Hold Mare Frigoris területén. (NASA)
Graben-nek nevezett egyfajta árok a Hold Mare Frigoris területén, mely a felszín tágulása során jön létre. (NASA)

Geológusok egy másik gyakori holdi forma, a becsapódási kráterek segítségével meg tudják becsülni a korukat is. Minél hosszabb ideig van kitéve egy felület a meteoritoknak, annál több törmelékanyag dobódik ki a becsapódások során, mely betemeti a közeli felszínt, így megváltoztatva a tájat (impact gardening).

Minél idősebb egy kráter, annál több törmelék gyűlik benne össze. Minél kisebbek, annál kevesebb idő kell, hogy megteljenek. Egy focipálya méreténél kisebb kráter például körülbelül 1 milliárd év alatt a pereméig megtelik. Az LROC felvételein éles tektonikus formákat találtak, mint a ráncolt gerinceket, melyek kicsi, betemetetlen kráterek után, olykor ezeket is keresztezve jöttek létre. Ebből következtettek a tanulmány kutatói arra, hogy a gerincek az elmúlt 1 milliárd év során alakulhattak ki, ezzel újabb bizonyítékot adva arra, hogy a Hold aktívabb, mint korábban gondoltuk.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás