A Kis-Magellán-felhő egy közeli törpegalaxis, a saját galaxisunk, a Tejútrendszer egy szabálytalan formájú (irreguláris) kísérőgalaxisa. Ebben található az NGC 346 katalógusjelű látványos csillagkeletkezési régió, amit a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség James Webb-űrtávcsövének (James Webb Space Telescope – JWST) több műszerével is megörökítettek a csillagászok. Korábban a Hubble-űrtávcső látható tartományban, a JWST pedig közeli infravörösben is mérte már ezt a célpontot. Ezúttal a JWST közép-infravörös hullámhossztartományban működő MIRI műszerének felvételét publikálták a kutatók. A felvétel legjellegzetesebb képződményei a látványos gáz- és porsávokra felfűződő fényes foltok, amelyekbe születőben lévő fiatal protocsillagok ágyazódnak.
A JWST egyik komoly erőssége, hogy segítségével a szakemberek olyan régiókba nyerhetnek bepillantást, ahol a csillagok születnek. A csillagkezdemények a látható fény számára átjárhatatlanul sűrű por- és gázfelhők mélyén fejlődnek fiatal csillaggá. Ezeken a vastag felhőkön azonban az infravörös fény már képes átjutni, így számos, korábbról már ismert csillagkeletkezési régióban sikerül a csillagászoknak rengeteg újdonságot megfigyelniük az új, 6,5 m-es tükörátmérőjű Webb-űrtávcsővel.
Egy ilyen kutatási program keretében vizsgálták meg a JWST-vel a Kis-Magellán-Felhő legnagyobb és legfényesebb csillagbölcsőjét, az NGC 346-ot. A Kis-Magellán-felhő a déli égbolt Tukán csillagképében szabad szemmel is megfigyelhető. Ez a csillagváros a Tejútrendszernél ősibb anyagösszetételű, ami azt jelenti, hogy a saját galaxisunknál kevesebb olyan nehéz elemet tartalmaz, amelyek csillagok belsejében, valamint szupernóvákban végbemenő magfúziós reakciókban keletkeznek, illetve jutnak vissza a csillagközi térbe.
Mivel a csillagközi por szilárd szemcséi nehezebb elemekből, egyebek mellett szilíciumból és oxigénből állnak, az asztrofizikusok arra számítottak, hogy a Kis-Magellán-felhőben nem található jelentős mennyiségű por. A JWST új MIRI-felvétele, valamint a közeli infravörösben készült, januárban megjelentetett felvétel is arra utal, hogy a várakozásokkal ellentétben bőséges mennyiségű por van ebben a térségben.
A fenti hamisszínes felvételen látható kék szálakban szilikát tartalmú porszemek, valamint koromszerű, sokgyűrűs aromás szénhidrogén szemcsék összpontosulnak. A diffúzabb vörös sugárzás pedig olyan porszemcséktől származnak, amiket a régió szívében található legforróbb, legnagyobb tömegű csillagok sugárzása jobban felhevített. A kép bal szélén, középtájt látható fehér fényív az ív középpontjában elhelyezkedő csillag fényének visszatükröződése. Kis keresgéléssel több hasonló, de halványabb fényívet is találhatunk még a fotón. A szálak fényesebb foltjai pedig protocsillagok sűrűsödéseit jelzik. A csillagászok a legvörösebb forrásokat összeszámlálva 1001 pontszerű fényforrást azonosítottak. Ezek többsége a szülőfelhőjébe még begubódzó fiatal csillag.
A JWST közeli- és közép-infravörös felvételeit kombinálva a kutatók pontosabban képesek felmérni a dinamikus fejlődésben lévő tartománynak a nemrég megszületett, illetve jelenleg születőben lévő csillagait. A szakemberek ennek a közeli és alaposan tanulmányozható, ugyanakkor nehezebb elemekben szegény régiónak a vizsgálatai révén továbbá következtetni tudnak a korai világegyetem legaktívabb csillagkeletkezést mutató korszakának eseményeire is.
Forrás: WebbTelescope.org