Újra mozog az elakadt „vakond” a Marson

5811
Az InSight kissé poros szelfije, melyet 2019. március 15. és április 11. között készített képekből mozaikoltak össze. (NASA/JPL-Caltech)

Majdnem 2 centimétert ásott lejjebb az elmúlt hét során a NASA InSight leszállóegység robotkarjának segítségével a “vakond” néven ismert hőszonda önbeverő tüskéje. Bár ez nem tűnik túl nagy haladásnak, de a mozgás jelentőségteljes: az eszközt úgy tervezték, hogy akár 5 méter mélységig le tudjon ásni, hogy ott a bolygó belsejéből kiszökő hőt megmérje. Ennek ellenére 2019 februárja óta, amióta kalapálni kezdett, a vakond csak részben tudta magát beásni.

A legutóbbi mozgás egy új stratégiának köszönhető, mellyel azután álltak elő, hogy alapos földi tesztek során kiderült, váratlanul erős marstalaj tartóztatja fel a vakondot. Neki ugyanis ahhoz, hogy képes legyen haladni, súrlódásra van szüksége a körülvevő talajból. Enélkül a kalapálással járó visszarúgás következtében csak egy helyben fog pattogni. A „pinning” névre keresztelt új technika során az InSight robotkarjának lapátját a vakondnak nyomják, ami úgy tűnik elegendő súrlódást biztosít ahhoz, hogy ásni tudjon.

2019. október 8-a óta a vakond 220-szor kalapált 3 különböző időpontban. Az űreszköz kameráiból kapott felvételek tanúsága szerint fokozatosan halad lefelé a marstalajban. Ahhoz viszont, hogy a csapat meglássa, mennyire mélyre tud így lejutni, több időre, és még több kalapálásra lesz szükség. A vakond a Heat Flow and Physical Properties Package vagy HP3 elnevezésű berendezés része, melyet a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (DLR) fejlesztett. Vezető kutatója, Tilman Spohn (DLR) elmondása szerint az, hogy látjuk a vakondot haladni, azt jelenti, hogy nem egy kő állja el az útját. Ez pedig remek hír, így bíznak benne, hogy képes lesz folytatni az ásást.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerájának eddigi legjobb felvétele az InSight leszállóegységéről, 2019. szeptember 23-án. (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)

Az InSight missziót a NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratory intézete vezeti, ahol a robotkar működését az InSight és a vakond valós méretű másodpéldányainak segítségével tesztelték. Mérnökeik továbbra is vizsgálják, mi történne akkor, ha a vakond a jelenleg segítő kar számára túl mélyre kerülne. Ha akkor ismét leállna, az egyik terv szerint a vakondot beásva adnának plusz terhelést, ami ellenállna a kalapáló mozdulat visszarúgásának.

Ha semmilyen más opció nem marad, megfontolják azt is, hogy felülről közvetlenül a vakondot nyomják le, közben viszont nem lesz egyszerű elkerülni a roppant érzékeny kábeleket; az eszköz ezeken keresztül kap ugyanis áramot és itt továbbítja az adatokat is. „Még bőven van hová fejlődni, de roppantul örülünk, hogy újra ásni látjuk” – mondta Troy Hudson (JPL), a vakond mentését vezető mérnök és kutató. „Mikor először szembesültünk a problémával, összetörtünk. De úgy gondoltuk, talán van esélyünk, ne adjuk még fel.”

További cikkeink, melyben nyomon követheti az InSight eddigi történetét ide kattintva olvashatóak.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás