Üstököst fogott a TESS-űrtávcső

5212

A NASA következő bolygókereső űrtávcsöve, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite), 2018. áprilisában indult Cape Canaveralról az űrbe, és két hónappal később ért el végleges pályájára a Föld körül. A nyár folyamán a kutatók és mérnökök kipróbálták, illetve finomhangolták az űrtávcső berendezéseit, valamint tesztképeket is rögzítettek az egyes kamerákkal. Július 25-én, közvetlenül a tudományos mérések megkezdése előtt, még sort kerítettek egy különleges, 17 órát lefedő felvételsorozatra is. Ezek a képek bizonyítják, hogy a TESS képes hosszabb ideig is stabilan megörökíteni az égbolt széles tartományát. Ez a képesség kritikus fontosságú ahhoz, hogy képes legyen a hozzánk közeli csillagok körül fedési exobolygókat felfedezni. Az utolsó teszt során a TESS egy látómezejébe eső üstököst, a július 2-án a NEOWISE űrtávcső által felfedezett C/2018 N1-et vette célba. A Földtől 49 millió km-re haladó üstökös a Déli Halak csillagképben volt megfigyelhető. A felvételen jobbról balra áthaladó üstökösnek kis csóvája is látható felfelé kinyúlva. A csóvát a Napból kiáramló részecskék, a napszél hozza létre, ahogy magával sodorja az üstökösből kipárolgó gázokat.

Forrás: Massachusetts Institute of Technology/NASA’s Goddard Space Flight Center

De a felvételek az üstökösön túl csillagászati jelenségek egész tárházát is rejtik. Ezek a képek valójában különbség-képek, vagyis egy normál felvétel ki lett vonva belőlük, így kiemelve bármilyen idő- vagy térbeli változást. A csillagok többsége felül sötét, alul világos foltokból tevődik össze, amik az idő előrehaladtával megfordulnak, tehát a csillagok enyhén, de elmozdultak a képeken ezalatt a 17 óra alatt. Számos csillag azonban gyorsabb vagy lassabb ütemben, de villog: ezek változócsillagok, amelyek fényessége időben változik, így hol fényesebbek, hol halványabbak, mint a kivont referenciaképen. Ennek számos oka lehet, csillagpulzációtól kezdve, forgáson és csillagfoltokon át, egészen egymást eltakaró fedési kettőscsillagokig. Az üstökös mellett további, lassabban mozgó fénypontok is észrevehetőek: ezek kisbolygók a saját Naprendszerünkből. Egy lelkes amatőrcsillagász nem kevesebb, mint 25 különböző aszteroidát azonosított ezeken a képeken.

Végül pedig a halvány ívet a videó vége felé a közelben, de a képen kívül tartózkodó Mars bolygótól származó szórt fény okozza. A Mars a felvételek idején volt oppozícióban, vagyis a legközelebb a Földhöz, és ilyenkor igen fényesnek mutatkozik. A tesztek során készült felvételek hat fok szélesek, vagyis csak a TESS látómezejének kis szeletét mutatják. A tudományos mérések során alkalmazott, teljes látómezők 24×24 fokosak, a négy távcső mindegyike esetében. A TESS első négy mérési szektorának adatai 2018 végén válnak majd elérhetővé.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás