Videón az űrszemétre vadászó szigony sikeres tesztje

2991

Sikerrel járt a Remove Debris nevet viselő küldetés első űrbéli tesztelése. A brit Airbus mérnökei által fejlesztett toll méretű titán szigonyt február 8-án lőtték alumínium célpontjába, melyet szénszálas hevederrel rögzítettek az űrszondához. A teszt során a céltárgyat sikeresen elragadta Föld körüli pályájáról és visszavontatta a fő fedélzetre.

„Igazán eredményes próba volt, meggyőződhettünk róla, hogy a technológia működőképes.” – mondta Alastair Wayman, az Airbus egyik projektmérnöke, a kísérlet kidolgozásának egyik felelőse. „A Földön már rengeteg tesztet futtattunk, de nyilván vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk itt a felszínen szimulálni”.

A földi irányítócsoportnak 3 napot kellett várni, hogy minden adatot megszerezzenek és megbizonyosodhassanak róla, hogy a kísérlet sikeres volt. „A földi irányításnak egy sor parancsot kellett feltölteni az űreszközre és a szigonyra is. Ezeket aztán a szonda akkor végezte el, mikor megfelelő szögben állt a Naphoz képest, hogy jó felvételt tudjon készíteni.” – mondta Wayman.

A szigony tervezését már a földi kísérletek során letesztelték. (Airbus/the RemoveDebris consortium)

Az adatok kiértékelése után megerősítették, hogy a szigony 20 m/s sebességgel érte el a céltárgyat. Miután a hegye átszúrta a panelt, egy rugós mechanizmus számos horgot nyitott ki, hogy a szigonyt az alumínium laphoz erősítse. A céltárgy szénszálas rögzítése nem bírta a becsapódás erejét és elszakadt. A mérnökök számítottak erre és a szigonyt is egy masszív zsinórral kötötték meg, nehogy újabb törmelékek kerüljenek a kísérlet során a Föld köré.

A vákuum és a hőmérséklet valószínűleg hatással volt a felszerelésre is. „A rögzítőkötél a hőmérséklet miatt merevebb lehetett, mint számítottunk rá, a szigony és célpontjának kölcsönhatása is máshogy történhetett, mint vártuk.” – mondta Wayman. „Ezektől eltekintve viszont a felszíni és a földkörüli pályán való tesztelés igen hasonló volt. Ugyanolyan pontosságot, ugyanazt a kilövési sebességet értük el és sikerrel elkaptuk a céltárgyat is. Ezekben nem okozott eltérést, hogy ezúttal az űrben végeztük a kísérletet.”

Az Airbus csapata tovább folytatja a fejlesztést, mely korábban versenyben volt az ESA aktív űrszemét gyűjtő e.Deorbit missziójában, de végül átalakították az eszközt és egy hosszú, robotikus kart fognak alkalmazni. Az e.Deorbit várhatóan a 2020-as évek közepén fog indulni és az Envisat földfigyelő műholdat gyűjti majd össze. Ez a legnagyobb és így a legveszélyesebb törmelék, mely jelenleg a Föld körül kering.

A RemoveDebris szigonyát úgy tervezték, hogy a Föld körül keringő űrszemét darabokba belefúródjon és visszahúzza őket a fedélzetre. (Airbus/the RemoveDebris consortium)

Az aktív űrszemét eltávolító programok napjaink egyik kritikus kérdésévé váltak, ahogy a Föld közvetlen környezete egyre zsúfoltabbá válik. Szakértők szerint évente 5 nagyobb objektum eltávolítása lesz szükséges ahhoz, hogy elkerüljünk egy veszélyes kaszkád jelenséget, melyet az 1970-es években Donald Kessler NASA kutató vetett fel (Kessler-szindróma). Donald Kessler kiszámította, hogy a használaton kívüli űreszközök és darabjaik ütközései, további felaprózódása annyira megnövelheti az újabb ütközések valószínűségét, hogy az idővel veszélyes mennyiségű űrszemetet termel. Eljön az az időpont, amikor az alacsony pályákon az űrszemétdarabokból egységnyi idő alatt több keletkezik, mint amennyi elég a sűrűbb légkörbe lépve.

Itt láthatóak felvételek a Földre visszahullott űrszonda maradványokról, melyek átvészelték a sűrűbb légkört.

Forrás: space.com

Hozzászólás

hozzászólás