jupiter - keresési eredmények

...Bábel tornyának szentélyében hosszú szakállú, csúcsos süveget és földig érő fekete leplet viselő csillagászpapok serénykedtek. Éppen a Vénusz bolygó pozícióját próbálták meghatározni. Társaik egy szinttel lejjebb egy ékírásos agyagtábla fölött görnyedve a két hét múlva bekövetkező holdfogyatkozás adatait számolták...

      Csillagászati szakkönyvek és lexikonok névmutatóját böngészve csak elvétve akadunk női névre. A csillagászati kutatásokra minden természettudomány közül talán leginkább jellemző, hogy évezredek során férfiak művelték. Akadt azonban néhány nő is, aki nem (csak) azért nézett fel az égboltra, hogy kedveséről merengjen. Páran, koruk asszonyait messze megelőzve és környezetük előítéleteit megcáfolva csillagászati kutatásokat és elmélkedéseket folytattak.

A nőtörténetírás irányzatai

       Jóllehet, a történelem során mindig a nők tették ki az emberiség felét, a gazdaság-, politika- és eszmetörténeti kutatások alkalmával az ő történetüknek feltárása mégis háttérbe szorult.[1] A különböző történetírói irányzatok és iskolák képviselői a haladás antropocentrikus képét dolgozták ki, és a nők történeti helyzetének evolúcióját is ebből a szempontból vázolták.[2] A nők történetének megismerése csakis oly módon képzelhető el, hogy fel kell tárni azokat a – hagyományosan nem vizsgált – területeket, ahol a nők „előtűnnek”. Miként a francia Annales iskola (1929) tagjai előirányozták, a magánszféra vizsgálata szükséges például ahhoz, hogy a nők történetét feltárjuk. Világszerte az 1960-as évektől bontakoztak ki efféle történetírói törekvések, és ma is tart a megfelelő metodológia és az értelmezési keretek kidolgozása, illetve a források számbavétele és értelmezése.

A Keck I teleszkóppal a gyűrűs bolygó déli sarkvidékét figyelték a szakemberek, ahol jelenleg nyár van. A folyamatos napfény miatt várható volt, hogy a térség a "szokásosnál" melegebb lesz - de egy korábban sosem látott meleg pólussapka is jelentkezett.

Az égbolt mindenkori látványa évezredeken át igen fontos szerepet játszott az emberiség mindennapi életében. A Nap állása az égen, vagy egyes jellegzetes csillagok, csillagképek helyzete tájékoztatott a nappal és az éjszaka időszakáról. A fényesebb csillagok, csillag csoportok felbukkanása a hajnali szürkületben, vagy eltűnése az alkonyatban jelezték az év szakaszait, az évszakokat.

     Gothard Jenő rövid idejű, de igen széles körű életművének ismertetései aránylag kevés figyelmet szentelnek a herényi (szombathelyi) magáncsillagvizsgákóban végzett bolygó megfigyeléseknek. Pedig nem csak a maga korának – az 1880-as éveknek -, de a mai kutatóknak szemével nézve is ez a néhány évre terjedő Jupiter, Mars és Vénusz vizsgálat, valamint a bolygófényképezéssel kapcsolatos próbálkozások megérdemlik az alaposabb feltárást; különösen napjainkban, amikor az űreszközök jóvoltából a bolygókutatás ismét előtérbe került. Előre kell bocsátanunk, hogy a herényi bolygó megfigyelések – eltérően más, ott végzett csillagászati munkáktól – nem csak Gothard Jenő nevéhez kapcsolódnak, hanem azokban tevékenyen részt vett két évvel fiatalabb fivére, Gothard Sándor is (1859-1939) [1].*

A pápai állam csillagvizsgálója, a Vatikáni Obszervatórium, egyike a világ legrégibb asztronómiai kutatóhelyeinek. Központja a Rómától 35 kilométernyire fekvő Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján található, míg az észlelőmunka az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumában koncentrálódik. Cikkünkben szót ejtünk a pápai állam történetéről, bemutatjuk a csillagvizsgáló múltját és jelenlegi működését, valamint írunk azokról a magyar csillagászokat, akik pályafutásuk során megfordultak a neves intézményben.

I. A „Fényi jelenség” [1]

Ha az 1850-es évek, vagy a kiegyezés korának Magyarországára tekintünk, azt látjuk, hogy a korábbi ígéretes, száz esztendős magyar csillagászattörténet után a csillagászat gyakorlatilag eltűnt Magyarország térképéről. Így 1849-ben a hadicselekmények során a Gellért-hegyi csillagda megrongálódott [2], majd később az osztrákok az építményt megsemmisítették, a csillagda műszer- és könyvállománya pedig a pesti egyetem pincéjébe került. A polihisztor Nagy Károly által alapított, kiváló könyvállománnyal rendelkező bicskei csillagdát az alapító az őt ért atrocitások hatására a szabadságharc leverése után fölajánlotta I. Ferenc Józsefnek, s annak a császári adminisztráció ellehetetlenítette működését. Az egri, a gyulafehérvári és a kolozsvári csillagda pedig ekkora már teljesen elavulttá vált. A represszió miatt a megsemmisült Gellért-hegyi obszervatórium újjáépítése szóba sem jöhetett, s a csillagászat a Magyar Királyi Egyetemen is teljesen elveszítette jelentőségét: csupán a földrajz részeként oktattak itt – alapfokú – csillagászati ismereteket. [3] S a magyar csillagászat történetében beállt ezen kedvezőtlen fordulat öngerjesztő folyamattá vált: amikor a kiegyezés után föllendül a gazdasági fejlődés az országban, s állami támogatással tudományos és oktatási intézmények alapulnak, a csillagászatra – mely pedig az európai természettudomány egyik vezető ága volt akkor – nem jutottak állami források. Mégis, a XIX. és XX. század fordulóján Magyarországon újra virágzik a csillagászat és a csillagászati kultúra. Az országban két nemzetközileg számon tartott obszervatórium működik: az ógyallai és a kalocsai, melyek vezetői, Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula nemzetközileg elismert tudós személyiségek.

Jelen előadásomban a XIX. századi magyar csillagászattörténet e két jelentős személyisége közül Fényi Gyula tudományos munkásságának kultúrtörténeti vonatkozásaival szeretnék foglalkozni.

1950: Jan Oort, az üstökösmagok milliárdjait tartalmazó Oort-felhő feltételezése 1951: Gerard Kuiper, a Naptól 40-100 Cs.E. távol kisbolygók és üstökösök feltételezése, Kuiper-öv 1951: Ewen...

Egy bencés szerzetes 1010 körül Pulába, Isztriára menekül az itáliai belviszályok elől. Valamikor 1015 körül jeruzsálemi zarándoklatra szánja el magát, de István király Magyarországon marasztalja. Nyolc év királyi szolgálat után Gerardo - Gellért - bakonyi remeteségbe vonul, ahonnan 1030-ban tér vissza. Ekkor alapítja meg Szent István a marosi egyházmegyét, ennek feje haláláig Gellért lesz. István halála után nyíltan szembefordul a velencei viszályokból már ismerős Orseolo Péter, majd különösen Aba Sámuel országlásával, akinek szokásos húsvéti újrakoronázását 1042-ben a szószékről látványosan megtagadja. A király nem mer Gellértre kezet emelni. Később Gellért a Vazul-fiak uralkodását támogató felkelést szervez - a seregből induló pogánylázadás viszont az egyház ellen fordítja Vata embereit, akik a püspöki kart egyetlen napon, 1046 augusztus 29-én lemészárolják.