Hosszú várakozás után végre bekövetkezett, hogy a világhírű magyar holdradar-kísérlet vezetőjéről, Bay Zoltán emlékére holdfelszíni alakzatot, egy krátert nevezzenek el a Hold jövőben egyre fontosabb kutatási vidékén.
Bay Zoltán Lajos magyar fizikus 125 éve született 1900. július 24-én és ő volt az, aki „megérintette” a Holdat radarjelekkel 1946-ban, ezzel megteremtve a radarcsillagászatot, és a tudomány számos területén alkotott maradandót, többek között a fénysebesség definíciójában is. A XX. század egyik legkiválóbb fizikusa volt.
Az első radarjelek a Holdról
Bay Zoltán vezette azt a kutatócsoportot, melynek Európában először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. Az első jelküldési kísérletek a Holdra már 1944-ben elkezdődtek, majd 1945 nyarán folytatódtak, végül 1946. február 6-án bejelentették, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni. Ezt Bay Zoltán jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé – ez az elv a mai napig használatos. A így elvégezhető távolságmérések sokban pontosították ismereteinket a Naprendszerbeli távolságokról. Egy másik, de ma már csak ritkán említett alapkérdés is tisztázódott, hogy a Földről a világűrbe kiküldött rádióhullámok átjuthatnak-e az ionoszférán, illetve a Holdról visszaverődött rádióhullámokat átengedi-e az ionoszféra a Föld felszínére, a radarantennához.
Amikor 1946. február 6-án megtörtént az első magyar holdradar-kísérlet bejelentése, ez a nap bevonult a radarcsillagászat történetébe.
Az első holdradar-kísérletek Nógrádverőcén kezdődtek, majd az újpesti Tungsram laboratóriumban folytatódtak (Újpest csak 1950-től lett Budapest része, mint IV. kerület).
Az első amerikai holdradar-kísérletek
Egy hónappal Bay Zoltán úttörő eredményei előtt az Amerikai Egyesült Államokban – az akkori viszonyok között a kor legfejlettebb technikáját használva – hasonló eredményre jutottak. Ez nem csökkenti a magyar kutatócsoport érdemeit, mivel ők a háborús időkben, szűkösebb anyagi lehetőségek mellett, az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték a technikai fejlesztést és kísérleteiket. Egymástól függetlenül, párhuzamosan tették meg az első lépéseket: John H. DeWitt (1906-1999) kutatócsoportja a kaliforniai Garnett Valley (Owens Valley Radio Observatory (röv. OVRO) radar kísérleti területen, Bay Zoltánék pedig Budapesten (Újpesten). A magyar kutatók igen szerény eszközökkel, de annál nagyobb tudományos felkészültséggel dolgoztak, és az amerikaiakhoz képest a Hold-radarozási késést egyértelműen a háborús körülmények okozták. Az amerikai kutatók nagyra értékelték a Bay Zoltán által vezetett magyar kutatócsoport munkáját és eredményeit. A radarcsillagászat történetírói Bay Zoltánt e tudományág „szülőatyjának” tartják. A radarcsillagászat az 1950-es évektől tekinthető önálló tudományágnak.
Legyen egy holdfelszíni alakzat Bay Zoltánról elnevezve!
Bay Zoltán halálának éve (1992) után már felmerült, hogy a Hold egy felszíni alakzatát, például egy még el nem nevezett krátert el kellene nevezni Bay Zoltánról. A javaslatot az MTA Csillagászati és Űrfizikai Bizottsága (CSÜB), illetve a magyar IAU Bizottság kezdeményezte az 1990-es évek végén, az IAU Nevezéktani Bizottságánál (Nomenclature Committee, mai nevén Working Group of Planetary System Nomenclature). Erről még a 2000-es években Szeidl Bélától (1938-2013), az MTA Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézet akkori igazgatójától kaptam információt, majd 2014-ben Oláh Katalintól, az obszervatórium professzor emeritus kutatójától.
Időközben (2009-ben) Hevesy György (1884-1966) magyar származású kémiai Nobel-díjasról holdkrátert neveztek el a Hold északi poláris vidékén. Hevesy nevét az IAU még 1976-ban felvette a holdfelszíni alakzatok elnevezésének listájára és ez után 33 évvel neveztek el egy holdkrátert róla. Erről e sorok írója egy MCSE hírt jelentetett meg 2009. január 28-án. Abban a hírben meg is említettem, hogy „Bay Zoltánról (1900-1992), a holdradar-kísérletek úttörőjéről sajnos még mindig nincs elnevezve holdkráter, jóllehet a neve ott szerepel a javasoltak között”.
Ha 2000-től számítjuk az IAU felé beadott elnevezési javaslatot, akkor Bay Zoltánról mintegy 25 év után neveztek el holdkrátert. Emlékeztetőül: Hevesy Györgyről az 1976-os javaslattétel után 33 évvel, 2009-ben egy 49,99 km átmérőjű krátert neveztek el (USGS). Hédervári Péterről (1931-1984), aki földrajztanár, tudományos ismeretterjesztő újságíró és könyvek írója, amatőrcsillagász is volt egy 71,14 km átmérőjű krátert neveztek el 1994-ben (USGS), halála után 10 évvel, egy amerikai bolygókutató javaslatára. Az alábbiakban pedig kiderül, hogy a Bay Zoltánról egy 3,5 km átmérőjű krátert neveztek el. Egyébként az első amerikai holdradarkísérlet vezetőjéről, John H. DeWittről a mai napig nincs holdkráter vagy más holdi alakzat elnevezve. Az IAU egyik illetékese ezzel kapcsolatban nekem azt válaszolta, hogy a Vénuszon már van egy azonos nevű, DeWitt-kráter (Lydia DeWitt, 1859-1928), ezért a Holdon már nem lehet egy ugyanilyen kráternév.
A Bay-kráter a Hold déli pólusa közelében
2025-ben az égitestek felszíni alakzatai elnevezését végző, illetve minősítő IAU és az USGS (United States Geological Survey, az USA Geológiai Intézete) egy eddig névtelen holdkrátert nevezett el Bay Zoltánról: a kráter neve Bay-kráter (angolul Bay crater) lett, a Hold déli pólusa közelében. A NASA LRO (Lunar Reconnaissence Orbiter) LROC WAC (nagylátószögű) kamerája által a Hold déli poláris vidékéről készített felvételeiből összeállított térképen megtalálható a Bay-kráter.
Az USGS katalógusában a kráter azonosító száma 16417, típusa „kráter”, neve „Bay”. Az elnevezést elfogadta az IAU, és erre a javaslat Európából, Magyarországról érkezett. Az elnevezés elfogadása 2025. augusztus 28-án történt. Az USGS honlapján az adatrögzítés 2025. szeptember 2-án történt meg.
A Bay-kráter középpontjának holdrajzi (szelenografikus) koordinátái: déli szélesség 88,76 fok, nyugati hosszúság 36,85 fok. A kráter átmérője 3,5 km. Az LRO mérései alapján a kráter mélysége mintegy 700 méter. A Bay-kráter a LAC 144 térkép kinagyított részletén az alábbi képen látható.
A Bay-kráter közelében a Hold déli poláris vidékének ismert, nagyobb átmérőjű (D) kráterei vannak: a pólusnál a nevezetes Shackleton (D=21,0 km), de Gerlache (D=32,4 km), Spudis (D=13,0 km) és Cartwright (D=17,0 km), ez utóbbi elnevezését is 2025. augusztus 28-án fogadták el, mint a Bay-krátert.
A Nap nem süt be a Bay-kráter belsejébe
A Bay-kráternek csak a felső peremét világítja meg a Nap, de a kráter belseje a kialakulása óta mindig sötét és hideg. Az alábbi felvételt a NASA LRO szondája készítette. Fényes felső peremével és sötét részével felülről látszik a Bay-kráter (A Földről ilyen felvételt nem lehetne készíteni): A Bay-kráter közelében az alacsony megvilágítottságú területeken néhány kisebb kráter is megfigyelhető.
A nemzetközi holdverseny fokozódik
A Hold déli sarkvidékének kutatása gyakorlatilag mindegyik, a Hold űrszondákkal, és űrhajósokkal történő kutatására alkalmas országnak elsődleges fontosságú. Ezért is fontos a célterületen minél több felszíni alakzatot elnevezni az azonosítás céljából. Így a Bay-kráter elnevezése is hozzájárul ehhez a tendenciához, és talán űreszközök és űrhajósok is meglátogathatják majd valamikor a jövőben.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Facebook – Bay-kráter (2025.11.24. 16:56)
Facebook – Planetology.hu bejegyzése (2025.11.24. 16:56)
USGS: MOON – Bay (Gazetter of Planetary Nomenclature)
Kapcsolódó internetes oldalak:
Magyarország Kormánya (2023. február 6. 13:26, space.kormany.hu)
