A csillagfejlődés végállapotai

5053

Fehér törpecsillagok

Mikor a kis tömegű csillag feléli teljes nukleáris üzemanyagát, összehúzódásba kezd. Ekkor mivel energiatermelés nem történik, a belső nyomás nem képes megállítani az összehúzódást. Ezért az egészen addig húzódik össze, míg az anyag elfajult állapotba nem kerül. Ebben az állapotban a nyomás nem függ a hőmérséklettől, mint normális gáz esetén, hanem csak a sűrűségtől. Azaz növekvő sűrűség esetén nő a nyomás is.

Az elfajult elektrongáz nyomása meg tudja állítani az összehúzódást és a fehér törpe egyensúlyi állapotba kerül. Ebben az állapotában évmilliárdok alatt kihűl, és fekete törpévé válik. A fehér törpék sugara 5-6000 km. Sűrűségük igen nagy. Belsejükben gyakorlatilag csak teljesen ionizált szén és oxigénmagok találhatóak. Felszíni hőmérsékletük tág határok között mozoghat (5000-80000 K).


A csillagfejlődés végállapotai

Neutroncsillagok

Mikor a nagy tömegű csillag magja összeomlik (lásd II. típusú szupernóva robbanás) a hatalmas gravitáció neutronokká préseli a protonokat és az elektronokat, így az elfajult elektrongáz nyomása nem képes megállítani az összehúzódást. Ekkor a csillag már csak neutronokból áll, amik szintén elfajult állapotban vannak. A sűrűség és a nyomás tovább nő a csillag belsejében egészen addig, míg az összehúzódást meg nem állítja. Kialakul a neutroncsillag.


Neutroncsillag születése

A neutroncsillag átmérője 10-20 km. Tömege 1-2 naptömeg. 2,5 naptömegnél nagyobb tömegű neutroncsillag nem stabil, fekete lyukká omlik össze. Sűrűsége óriási: 2*1014g/cm3. A neutroncsillagok jellemző tulajdonsága még az igen erős mágneses tér ill. a rendkívül gyors forgás.

{mp4remote}http://tudasbazis.csillagaszat.hu/files/images/tudastar-videok/kozmologia/dist_sn97ff.mp4{/mp4remote}

Az SN1997ff jelű távoli szupernóva a Hubble Űrteleszkóp felvételein

Fekete lyukak

Ha a szupernóva-robbanás után visszamaradó mag tömege nagyobb mint 2,5 naptömeg, akkor az összehúzódást már az elfajult neutrongáz nyomása sem tudja megállítani. Ekkor fekete lyuk keletkezik, melynek gravitációja olyan erős, hogy semmi sem hagyhatja el a felszínét, még a fény sem – ezért közvetlenül nem lehet megfigyelni.

Legfontosabb jellemzőjük az ún. Schwarzschild-sugár, amely azt a méretet jelenti, amelynél az összehúzódó égitest felszínére vonatkoztatott szökési sebesség már eléri a fénysebességet. Ekkor a fény sem tudja elhagyni a testet. Az 1 naptömegnyi égitestnek pl. 3 km a Schwarzschild-sugara, míg egy 5 naptömegű testnek kb. 15 km. Fekete lyukakat csak közvetett módon találhatunk, a körülöttük lévő csillagközi anyagra vagy csillagra gyakorolt gravitációs hatásuk kimutatása alapján.

Hozzászólás

hozzászólás