Eddig 4 űrszondát építettek, melyek örökre elhagyják a Naprendszert. Ezek időrendi sorrendben a Pioneer-10, Pioneer-11, Voyager-2, Voyager-1, mindegyiket a 70-es években lőtték fel és jelenleg több mint 10 milliárd kilométerre vannak tőlünk.
A Pioneer és Voyager űrszondák repülési útvonala
A Voyager szondák fantáziaképe
A Pioneer-10 csak a Jupitert (1973), a Pioneer-11 (1974 és 1979) és a Voyager-1 (1979 és 1980) a Jupitert és a Szaturnuszt vizsgálta. A Voyager-2 miután elrepült a Jupiter (1979) és a Szaturnusz (1981) mellett, meglátogatta az Uránuszt (1986) és a Neptunuszt (1989) is. 1995-ben érkezett meg a Galileo űrszonda a Jupiterhez és 2003-ig vizsgálta a bolygót és holdrendszerét. Felfedezte, hogy az Europa nevű hold jégrétege alatt valószínűleg folyékony óceán található.
A Galileo a szerelőcsarnokban
A Galileo fotója a Jupiter felhőiről
A Galileo fotói a 4 legnagyobb Jupiter-holdról
1997-ben bocsátották fel a Cassini űrszondát, mely 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz, és több mint 4 évig vizsgálja a bolygót, gyűrűjét és holdjait, különösen a Titánt, melyre le is ereszkedik a Huygens nevű egység. Speciális űrszondák közelről vizsgáltak már kisbolygókat és üstökösöket, sőt előfordult, hogy le is szálltak rájuk.
A Cassini szonda útja a Szaturnuszhoz (a belső bolygók melletti elhaladásokat használták fel a sebesség növeléséhez: "hintamanőver"
Fantáziakép a Cassiniről a Szaturnusz közelében
A Cassini első felvétele a Szaturnuszról és a holdjáról a Titánról
A Titán óriáshold légköre a Cassini felvételén
