Spirálgalaxisok
A spirálgalaxisokban két fő összetevő különböztethető meg: egy hatalmas, lapos korong, és egy kisebb, ellipszoid alakú "központi dudor", bulge (ejtsd: baldzs). A korongban található a csillagközi gáz és por túlnyomó része, valamint rengeteg, fiatal, fényes csillagból álló nyílt csillaghalmaz és csillagcsoportosulás (asszociáció). A világító gázfelhők és a fényes csillaghalmazok rajzolják ki a lapjukkal felénk álló spirálgalaxisokban a néha lélegzetelállító spirálalakzatokat, spirálkarokat. Jelenlegi ismereteink szerint a spirálkarok a korongban körben haladó sűrűséghullámok, amik mentén az összetorlódó csillagközi gázban intezív csillagkeletkezés zajlik. A korong síkjában összpontosuló csillagközi por fényelnyelő tulajdonsága szépen megmutatkozik az élükről látszó spirálgalaxisokban. A felvételeken az ilyen galaxisok mintha ketté lennének vágva. A központi dudor a koronggal ellentétben öreg csillagokból áll, és alig tartalmaz csillagközi anyagot. A "dudor" közepe (a galaxismag) a megfigyelések szerint általában (pl. a mi Tejútrendszerünkben és az Androméda-ködben is) több millió naptömegű fekete lyukat rejtmagában. A spirálgalaxisokban a csillagok a galaxis középpontja körül keringenek, átlagosan néhány millió éves keringési idővel. A térben szétszórt, illetve nagyságrendileg néhány száz, nagyon gazdag, gömbszimmetrikus csoportba — gömbhalmazokba — összetömörülő, rendkívül öreg csillagok alkotják a spirálködök külső tartományát, az úgynevezett halot. A halok emellett jelentős tömegű, jelenleg ismeretlen összetételű, sőt, a jelenlegi észlelési technikákkal közvetlenül meg nem figyelhető "sötét anyagot" is tartalmaznak. Jelenleg az egyetlen — de igen erős — bizonyíték a "sötét anyag" létezésére annak gravitációs hatása, ami a galaxisokon belül a csillagok és a csillagközi anyag mozgását módosítja.
Az M101 jelű, lapjával felénk forduló spirálgalaxis.
Az M104 (vagy Sombrero-köd), egy éléről látszó spirálgalaxis.
Az NGC 1232 jelű spirálgalaxis.
Egy küllős spirálgalaxis, az NGC 1365.
A spirálködök változatos megjelenését illusztráló montázs.
Lentikuláris galaxisok
A lentikuláris galaxisok tömören fogalmazva spirálkarok nélkülispirálgalaxisok, vagyis sima, korong alakú galaxisok, amelyekben a csillagkeletkezés felemésztette az összes csillagközi gázt. Következésképp az ilyen galaxisok túlnyomórészt öreg csillagokból állnak.
Elliptikus galaxisok
Az elliptikus galaxisok (három tengelyű) ellipszoid alakúak, afféle hatalmas "kozmikus rögbilabdák". A csillagok ezekben is a centrum körül keringenek, de a keringési pályák nem rendeződnek egy síkba, minta spirálködökben. Nagyon kevés, de rendkívül forró (akár több milliófokos) csillagközi anyagot tartalmaznak, és általában semmiféle szerkezet sem figyelhető meg bennük. Számottevő csillagközi gáz híján ezekben a galaxisokban is csak öreg csillagokat találhatunk. A legnagyobb és a legkisebb galaxisok az elliptikusok közül kerülnekki. A gazdag galaxishalmazok centrumában általában egy sok százmilliárd csillagból álló óriás elliptikus galaxis pöffeszkedik, míg a spirálködök gyakori kísérői, a törpe elliptikusok és a törpe szferoidok alig néhány millió csillaggal szerénykedhetnek.
Az M32 jelű törpe elliptikus galaxis.
Irreguláris galaxisok
Az irreguláris, vagy szabálytalan alakú galaxisok nem tartalmaznak spirálkarokat, és elliptikus szimmetria sem figyelhető meg bennük. Az ilyen galaxisok valószínűleg más, közeli galaxisokkal történt gravitációs kölcsönhatás következtében veszítették el a korábbi, szimmetrikus szerkezetüket. Némely galaxis annyira bizarr alakú, hogy még a szabálytalan kategóriába sem fér be. Ezeket pekuliáris galaxisoknak nevezik, és valószínűleg két galaxis összeütközésével jöttek létre.
Az egyik legközelebbi irreguláris galaxis, a Nagy Magellán-felhő.
Egy ütköző galaxispár, a Csápok.