A C/2023 E1 (ATLAS) és C/2021 T4 (Lemmon) üstökösök már kis távcsővel vagy akár binokulárral is megfigyelhetők a nyári égen. Az ATLAS-üstökös már tavasz óta látszik az északi égbolton, de a valódi kihívást jelentő Lemmon csak augusztusban lesz elérhető az északi félteke észlelői számára – addig érdemes internetes távészleléssel fotózni a déli féltekei robottávcsövekkel.
A C/2023 E1 (ATLAS)-üstökös
2023. március 1-jén fedezték fel a dél-afrikai Southerland Obszervatórium 0,5 méteres Schmidt-távcsövével készített CCD felvételeken. Ez az obszervatórium az ATLAS (Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System), vagyis a Földdel ütközési pályán levő kisbolygókra való utolsó figyelmeztetési lehetőséget adó égboltfelmérő program egyik megfigyelő állomása. A felfedezéskor a Virgo (Szűz) csillagkép csillagai között mozgott és az első felvételen becsült látszó fényessége mintegy 18,8 magnitúdó volt. A legkorábbi felvétel, amelyen az üstökös azonosítható volt, 2022. december 25-én készült. A rendelkezésre álló adatokból meg lehetett határozni az üstökös pontos pozícióit és pályáját.
A NASA JPL pályaadatai szerint a C/2023 E1 (ATLAS) üstökös olyan ellipszispályán kering a Nap körül, amelynek excentricitása 0,946, fél-nagytengelye pedig 19,35 CSE. Az üstökös 2023. július 1-jén került napközelbe 1,02 CSE-re központi csillagunktól, naptávolban pedig 37,67 CSE-re távolodik el tőle, vagyis túl a Neptunusz pályáján. Az üstökös pályasíkja 38,1 fokos szöget zár be a földpálya síkjával, keringési ideje 85,13 év. A C/2023 E1 (ATLAS) a pályája alapján a Halley típusú üstökösökhöz tartozik. A felfedezésekor a Naptól 2,102 CSE-re volt a napközelségéhez közeledőben és 1,189 CSE-re volt a Földtől.
A C/2023 E1 (ATLAS) üstökös 2023. augusztus 18-án lesz földközelben 0,364 CSE-re, azaz mintegy 56 millió km-re bolygónktól.
Az alábbi animáció az üstökös mozgását mutatja a belső Naprendszerben a napközelsége környékén, amikor a Földről az északi féltekéről nézve magasan lesz.
A C/2023 E1 (ATLAS) legnagyobb látszó fényessége közel +8 magnitúdó volt, ami binokulárral vagy kis távcsővel való megfigyelését lehetővé tette, A legnagyobb fényességét napközelsége után, 2023. július első felében érte el, amikor az Ursa Minor (Kis Medve) csillagképben járt.
Az alábbi két térképen az égi útja látható, ahogy a déli égboltról feljött az északi égre 2023. január 1-től és ott marad 2023. augusztus 19-ig.
A nyár végétől a tél elejéig 2023. augusztus 9. és 2023. december között a Cepheus – Cygnus vidékéről lassan ismét a déli égboltra vándorol.
Az üstökösnek nagyon szép zöld színű gázkómája látszik a felvételeken, ami a kétatomos szénmolekula (C2) sugárzásától ered. Sötét égboltról, hosszú expozícióval készített felvételeken pedig már az ioncsóvája is megfigyelhető.
Az égitestről eddig már magyar amatőrcsillagászok is több szép felvételt készítettek.
A C/2021 T4 (Lemmon) üstökös
A C/2021 T4 (Lemmon) üstököst 2021. október 7-én fedezték fel az arizonai Mount Lemmon Obszervatóriumban a földközeli kisbolygók keresése céljából létrehozott Lemmon Égboltfelmérés (Lemmon Survey) program keretében, az obszervatórium 1,5 méteres tükrös távcsövével. A felfedezésekor a kis égitest látszó fényessége mintegy 20,2 magnitúdó volt és a Taurus (Bika) csillagképben tartózkodott. A felfedezést megelőző korábbi felvételeket is találtak, amelyeken az új üstökös azonosítható volt. A rendelkezésre álló felvételekből meghatározták az üstökös pozícióit és a pályáját.
A C/2021 T4 (Lemmon) üstökös nagyon elnyújtott ellipszis alakú pályán, az Oort-felhő távoli részéből közeledik a napközelsége felé, amelyet 2023. július 31-én ér el. A NASA JPL pályaadatai alapján a pálya excentricitása 0,99998 és 1,48 CSE távolságban lesz legközelebb a Naphoz, vagyis a Föld és Mars pályái közötti naptávolságban. Az üstökös pályasíkja 160,7 fokos szöget zár be a földpálya síkjával, ami azt jelenti, hogy a kis égitest retrográd pályán, a nagybolygókkal ellentétes irányban kering. A 90 foknál nagyobb pályahajlás definíció szerint retrográd pályát jelent, valójában 19,3 fok a két sík hajlásszöge egymáshoz képest.
A C/2021 T4 (Lemmon) a 2021. október 7-i felfedezésekor a Naptól 7,171 CSE-re, a Földtől 6,463 CSE-re volt a napközelsége felé közeledő pályaszakaszon.
A C/2021 T4 (Lemmon) mostani napközelsége után megváltozott pályán fog keringeni a Nap körül. Ez azt jelenti, hogy a mostani, a belső Naprendszerben tett látogatása következményeképp a nagybolygók tömegvonzásából adódó zavaró hatásai következtében az üstököspálya naptávolpontja közelebb kerül a Naphoz.
Az égi vándor 2023. július 20-án került földközelbe, amikor mintegy 0,541 CSE (közel 81 millió km) távolságban volt bolygónktól és ekkor 1,491 CSE-re a Naptól, a július 31-én bekövetkező napközelségéhez közeledőben. Ekkor még a Telescopium csillagképben volt, mintegy -55 fokos deklináció körül. A nap- és földközelsége környékén várható a legnagyobb látszó fényessége, amely az előrejelzések szerint elérheti a +8 magnitúdót, így akár binokulárral vagy kis távcsővel is megfigyelhető. Magyarországról csak augusztus 10-étől éri el a Skorpiótól nyugatra elhelyezkedő Lupus csillagképet, de akkor még nagyon alacsonyan lesz a szürkületben. A Lupus után a Libra (Mérleg) csillagképben fog sokáig időzni az ősz folyamán a jövő év elejéig. Augusztus után az üstökös egyre halványodik és szeptemberre már 10-11 magnitúdóig csökken a fényessége.
Azaz a C/2021 T1 (Lemmon) bár augusztusban még fényes lesz a kis távcsövek számára, de az alacsony látóhatár feletti helyzete, illetve az égterülethez egyre közelebb kerülő Nap miatt kihívást jelent a megfigyelése. A C/2023 E1 (ATLAS) megfigyelésre sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a C/2021 T4 (Lemmon).
Júliusban már igen szép felvételeket készítettek az C/2021 T4 (Lemmon) üstökösről, amelynek zöld színű gázkómája igen látványos volt. Ezekből a képekből mutatunk be egyet, amelyen az üstökös a 10,4 magnitúdójú IC 5267 lencse alakú galaxis közelében látszik a Daru (Grus) csillagképben még a déli égbolton.
A C/2021 T4 (Lemmon) üstökösről eddig készített felvételek gyűjteménye a British Astronomical Association fotógalériájában található.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
C/2023 E1 (ATLAS):
- C/2023 E1 (ATLAS) (Seiichi Yoshida)
- C/2023 E1 (ATLAS) zöld üstökös kétatomos szén-molekula fénye (Unistellar, 2023.07.06.)
- Follow Comet E1 Atlas Through the July Sky Universe Today (2023.06.27.)
- Sky and Telescope online (2023.06.14.)
- Britsh Astronomcak Association (BAA, 2023.06.11.)
- Cometary Activity Missions (Unistellar)
C/2021 T4 (Lemmon):
- C/2021 (Lemmon) (Seiichi Yoshida)
- C/2021 T4 (Lemmon) fotók (BAA)
- Universe Today (2023.07.25.)
- C/2021 Te (Lemmon) (EarthSky.org, 2023.06.04.)
