A találkozóra a Táti Művelődési Központban került sor, ahol Szijjártó Lajos, a csillagász klub vezetője fogadta az érkezőket, a meghívottakat, összesen 36 főt, akik az ország különböző részéből érkeztek (Budapest, Esztergom, Harta, Kaposvár, Pécs, Oroszlány, Tatabánya). A táti klubvezető büszkén mutatta meg a helyiségüket, ahol komoly tükrös és lencsés távcsöveket láttunk, egyéb értékes műszerek mellett.
A felkért előadók igen érdekes témákban szólaltak fel: Klotz József „Az időmérés története a kőkorszaktól napjainkig” című diavetítéssel egybekötött előadását Keszthelyi Sándor „Középkori napórák” – vetített képes – felszólalása követte, majd Maróti Tamás „Napórák érmekben és papírpénzeken” (vetített képpel) és Marton Géza „Mike Shaw” univerzális napórás segédeszköze” (ez a segédeszköz könnyebbé és pontosabbá teszi a napóraszerkesztést) című referátumát hallgathatták a jelenlevők.
A találkozó kitűnő ebéddel folytatódott az MCSE jóvoltából, majd az épület előtt lévő érdekes „talajnapóránál” (ahol az odalépő ember tölti be az árnyékvető szerepét) csoportkép készült félkörívesen.
Az eredeti (a Meteor folyóiratban is szereplő) programnak megfelelően Esztergomba indultunk (hét autóval), ahol a Bajor Ágost Művelődési Háznál, a Kolping Szakoktatási Intézetnél, Klotz József házánál, a Deák Ferenc utcai óvodánál és a Prímás-szigeten, a Környezetkultúra Egyesület területén lévő kombinált (hármas) napórát – amely terméskőből és betonból készült – tekinthették meg a szakemberek. Ez utóbbi fákkal zsúfolt, dzsungelszerű hely – sajnos – nagyon elhanyagolt, ennek ellenére a látogatók így is találtak benne romantikát. (E terület megérdemelné, hogy az illetékesek jobban odafigyeljenek és felkarolják e területrészt.)
Örülünk, hogy Keszthelyi Sándor napórakutató is eljött Pécsről, hisz ő hosszú évek óta foglalkozik napórákkal. Ő írta az 1998-ban megjelent „Magyarország napórái” című könyvet, melyben az én napóráim, is benne vannak.
Az Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 28-i számában megjelent cikk másodközlése
