Hétfőtől péntekig Toulouse városa ad helyszínt a CoRoT és Kepler fotometriai űrtávcsövek tudományos közösségei által szervezett találkozónak. Az eseményre több mint 250 csillagász gyűlt össze a világ minden tájáról a legújabb felfedezések bejelentésére, megvitatására.
A népes magyar küldöttség 11 tagjából 8-an az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársai, hárman pedig posztdoktori kutatók Németországban, Belgiumban és a Kanári-szigeteken. Az érdeklődés mértéke nem véletlen: az elmúlt öt évben igazi űrfotometriai forradalom játszódott le, amiben a magyar kutatók nem csak a pálya széléről figyelték a „nagyok játékát”, hanem maguk is fontos felfedezéseket tettek az európai és amerikai űrteleszkópokkal.
A helyszín a délnyugat-francia nagyváros, Toulouse, ami egyben jelzi is, hogy a program összeállítása során nagy gondot fektettek a CoRoT és a Kepler eredményeinek kiegyensúlyozott bemutatására. Természetesen a Kepler felfedezéseit senki nem kérdőjelezi meg, viszont fontos tudni, hogy a már lassan két éve nem működő CoRoT adataiból mindmáig friss és meglepő eredmények nyerhetők.
Mint minden ilyen rendezvényen, az első nap itt is a nagy képet felvázoló meghívott áttekintő előadásoké, illetve az izgalmasabb, pörgősen átadható felfedezéseké volt. Jelen sorok írója a nézőtér harmadik sorából követte a reggel 9-től este fél 7-ig tartó előadás-folyamot és az alábbiakban az érdekesebb, emlékezetesebb momentumokra térünk ki.
A délelőtti szakaszban a csillagok belső szerkezetének újdonságai előtt Ron Gilliland (STScI) az elmúlt húsz év fejlődésére visszatekintve vázolta fel az űrfotometria forradalom fogalmának létjogosultságát. Mivel vezető szerepet játszott a szakterület robbanásszerű fejlődésének megalapozásában, azok is sok újat hallhattak tőle, akik már 10-15 éve visszatérő látogatói a hasonló témájú konferenciáknak. A ma már kiadható csillagászati/asztropolitikai belső információk mellett még Lenin-idézetekkel is szórakoztatta az előadó a hallgatóságot – jól meg kellett indokolni, miért is volt ez forradalom az utóbbi években… Mindenesetre érdekes volt a visszapillantás, hogy hogyan is lett a Kepler olyan, amilyen, miként is vált a Nap típusú csillagok asztroszeizmológiája napi rutinná és hogy hogyan nyújtottak kezet egymásnak a korábban versengő csoportok az új felfedezések elérése érdekében.
Ezt követően egy csomó klasszikusnak számító változócsillag-típusról hallhattunk meglepő dolgokat. Benoit Mosser (Observatoire de Paris) és Dennis Stello (Univ. of Sydney) eltérő megközelítéssel, de hasonló objektumokról, a pulzáló vörös óriásokról beszélt, Szabó Róbert (MTA CSFK) és Ennio Poretti (INAF) pedig az RR Lyrae-kről és cefeidákról adott elő. Mindketten bemutatták, hogy még a legklasszikusabb pulzáló változócsillagok is teljesen új arcot mutathatnak az űrbéli fotometria földi méréseket több nagyságrenddel meghaladó pontossága mellett. Új fizikai jelenségekre derült fény, miközben az RR Lyrae kaotikus pulzációja (Szabó Róbert) mellett azt is megtudtuk, hogy 2014-ben az RR Lyrae jól ismert amplitúdómodulációja, a Blazhko-effektus, gyakorlatilag kimutathatatlanul kis amplitúdójúvá vált (Ennio Poretti). Utóbbi eredmény már nem a Keplertől származik, hanem az olasz VTT (Very Tiny Telescope) teleobjektíves CCD-kamerákkal operáló földi hálózatának méréseiből.
Az ebédszünet után Tim Bedding (Univ. of Sydney) a gamma Doradus típusú csillagok újszerű szeizmikus elemzéséről beszélt, majd a szót megkapták az exobolygós szakemberek. A délután hátralevő részében hallhattunk az exobolygók változatosságáról általában, különleges exobolygók friss felfedezéseiről, illetve a fedési exobolygók tranzitidőpontjainak modulációját felhasználó módszerekről (Borkovits Tamás bajai csillagász közreműködésével).
A nap fénypontja mindenképpen Tiago Campante (Univ. of Birmingham) fantasztikusan jól felépített és előadott prezentációja volt, amiben egy igen nagy létszámú csapat jelenleg elbírálás alatt álló felfedezésének részletes bemutatása szerepelt. Az alábbi kép hírportálunk Facebook-oldaláról származik, ahol rögtön a bejelentő előadás alatt azonnal reakciókat kiváltó bejegyzésben számoltunk be a lényegről. Az illusztráció tetején mindenki elolvashatja a fontosabb momentumokat – mihelyst elfogadják közlésre és sajtóközlemény is megjelenik róla, külön cikkben fogunk beszámolni az egzotikus bolygórendszerről.
