• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál

    Vulkáni hamu – avagy miért sápadt az ég?







    Az izlandi
    Eyjafjallajökull kitörése okán Európába ért hamufelhő
    hazánkat is elérte április 17-én éjjel. Hajnalban, még napkelte
    előtt szürke felhősávokat lehetett látni az égen, amelyeknek
    iránya megegyezett a műholdképen is látszó hamufelhőével.
    Ahogy világosodott, a szürke sávok elhalványodtak, helyettük
    erősen szórt fény kezdte uralni az égképet. A napkorong előtt
    halvány árnyéksávok váltak láthatóvá, hasonlóan ahhoz,
    amikor egy vékony felhőszalag sodródik a Nap elé.

    Joggal tehetjük fel a
    kérdést, hogy hol maradnak a ragyogó színek? A 2008-as Kasatochi,
    illetve a 2009-es Szaricsev vulkán kitörései arról híresültek
    el, hogy varázslatos színekben pompázó napnyugták, napkelték
    követték a kitörési felhő útját. Van azonban két nagy
    különbség a két említett korábbi és a mostani kitörések
    között: jelenleg a vulkáni felhő, amely felettünk is átvonul,
    nem puszta kéndioxid, hanem elsősorban hamu; a korábbi kitörések
    során a sztratoszférába feljutó kéndioxid volt felelős a
    jelenségekért, a mostani kitörésnél (egyelőre) csak a
    troposzférában van vulkáni anyag.

    Ezeknek a jelentősége a
    következő: a troposzférában lévő (hazánkban ez kb. 12 km
    magasságig tart, ez az övezet, ahol az időjárás "zajlik")
    vulkáni anyag könnyebben kiürül a légkörből, mint az, ami
    feljut a sztratoszférába. A napkelte, napnyugta időszakában a
    fény már korábban eléri a légkör magasabb régióit, ezért
    minél magasabban van egy anyag a légkörben, annál korábban kap
    megvilágítást. Ha viszonylag alacsonyan (a normál felhőkkel egy
    magasságban) van, akkor a megvilágítást is ennek megfelelően
    kapja. A korábbi kitörések sztratoszférába jutott anyagát tehát
    jóval hamarabb megvilágította a Nap, így a viszonylagosan
    sötétebb égi háttéren kiemeltebben látszott az aeroszolfelhő
    elszíneződése, fénylése. Az aeroszolban, vulkáni felhőben
    résztvevő részecskék mérete a másik kérdés, ami miatt
    változik a látványosság a korábbi kitörésekhez képest. A
    kéndioxidból a légköri víz hatására kialakuló
    aeroszol-cseppecskék mérete körülbelül megfelel a látható fény
    hullámhossz-tartományának, így ez esetben a Rayleigh-szóródás
    miatt színessé válik a vulkáni anyag a légkörükben. A
    hamuszemcsék mérete ennél kb. egy nagyságrenddel lehet nagyobb,
    de mindenképpen nagyobb, mint a látható fény hullámhossza. Ez
    utóbbi esetben már a Mie-szóródás lép fel, s ennek
    következtében nem színesebb, hanem sápadtabb lesz a látható
    jelenség.

    Hasonlóan ahhoz, mint a
    késő tavaszi, kora nyári időszakokban, amikor afrikai eredetű
    port szállítanak fölénk a délies légáramlatok, az égbolt
    napkelte, napnyugta idején sápadt sárgás színeket ölt, később,
    amikor a Nap magasabbra jut, fakó fehér lesz és erősen szóródik
    a fény a Nap környezetében (ahol ekkor szabályosan vakít az ég),
    a kékes árnyalatok kevéssé láthatóak. Ennek persze átmenetei
    vannak, néha erősebben, néha gyengébben lép fel a jelenség, a
    légkörben lévő szemcsék sűrűségétől, eloszlásától
    függően. Maga a Nap viszont gyengébb fényűnek tűnik, ez
    különösen akkor észrevehető, amikor a láthatár közelében
    van, nem vakít el, ha ránézünk, s ha fényképezzük, sokkal
    rövidebb záridő esetén sem ég be a képen. (Ennek ellenére se
    nézzünk a Napba, mert visszafordíthatatlan látáskárosodást,
    vakságot okozhat!!!)

    A felhő összetétele
    nyilvánvalóan nem egyenletes, hiszen maga a vulkán sem egyforma
    mértékben lövi az ég felé anyagát minden pillanatban (ezt az
    izlandi webkamerákon magunk is megfigyelhetjük például itt:
    http://eldgos.mila.is/eyjafjallajokull-fra-thorolfsfelli
    ). Hol több gáz, gőz (fehéresebb), hol pedig több hamu (szürkés,
    feketés árnyalatú) található a kitörési felhőben. Ahogy ez
    tovalebeg a légkörben, a légáramlatok hatására természetesen
    változik az eloszlása, azonban így is lesznek különbségek az
    egyes helyszínek felett látott felhő minőségében.

    Jelen esetben a
    troposzférában lévő hamu egy normál felhőhöz hasonlóan rontja
    az égbolt éjszakai látványát, ellenben azzal, ha a
    sztratoszférában "alattomosan" meghúzódó kénes
    aeroszol lenne felettünk, azt nem látnánk, csak a hatását
    vennénk észre a leromlott átlátszóság miatt.

    Amilyen gyorsan jött,
    olyan gyorsan távozik is a hamufelhőnk. Persze nem kell aggódni,
    hogy nincs utánpótlása, pusztán a további útvonal kérdéses
    még. Biztos, hogy amíg a kitörés tart, találkozunk még a
    felhővel, ha esetleg több kéndioxid kerül bele s ha magasabbra
    lövelli a vulkán az anyagát, akkor színes napnyugtákkal is.
    Addig azonban figyeljük azt, hogy milyen gyönyörű az égbolt úgy,
    hogy sem éjjel, sem nappal nem szántják repülőgépek
    kondenzcsíkjai és jelzőfényei. Ha pedig helyreáll a
    légiforgalom, örüljünk együtt azon embertársainkkal, akik
    Európa számos repülőteréről végre hazatérhetnek.

    (A felhasznált illusztrációk a szerző április 17-én készült fotói.)

    Ez a bejegyzés Egyéb témák kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul