csillagaszat.hu
csillagászat.hu
Csillagászati hírportál

Vulkáni hamu – avagy miért sápadt az ég?







Az izlandi
Eyjafjallajökull kitörése okán Európába ért hamufelhő
hazánkat is elérte április 17-én éjjel. Hajnalban, még napkelte
előtt szürke felhősávokat lehetett látni az égen, amelyeknek
iránya megegyezett a műholdképen is látszó hamufelhőével.
Ahogy világosodott, a szürke sávok elhalványodtak, helyettük
erősen szórt fény kezdte uralni az égképet. A napkorong előtt
halvány árnyéksávok váltak láthatóvá, hasonlóan ahhoz,
amikor egy vékony felhőszalag sodródik a Nap elé.

Joggal tehetjük fel a
kérdést, hogy hol maradnak a ragyogó színek? A 2008-as Kasatochi,
illetve a 2009-es Szaricsev vulkán kitörései arról híresültek
el, hogy varázslatos színekben pompázó napnyugták, napkelték
követték a kitörési felhő útját. Van azonban két nagy
különbség a két említett korábbi és a mostani kitörések
között: jelenleg a vulkáni felhő, amely felettünk is átvonul,
nem puszta kéndioxid, hanem elsősorban hamu; a korábbi kitörések
során a sztratoszférába feljutó kéndioxid volt felelős a
jelenségekért, a mostani kitörésnél (egyelőre) csak a
troposzférában van vulkáni anyag.

Ezeknek a jelentősége a
következő: a troposzférában lévő (hazánkban ez kb. 12 km
magasságig tart, ez az övezet, ahol az időjárás "zajlik")
vulkáni anyag könnyebben kiürül a légkörből, mint az, ami
feljut a sztratoszférába. A napkelte, napnyugta időszakában a
fény már korábban eléri a légkör magasabb régióit, ezért
minél magasabban van egy anyag a légkörben, annál korábban kap
megvilágítást. Ha viszonylag alacsonyan (a normál felhőkkel egy
magasságban) van, akkor a megvilágítást is ennek megfelelően
kapja. A korábbi kitörések sztratoszférába jutott anyagát tehát
jóval hamarabb megvilágította a Nap, így a viszonylagosan
sötétebb égi háttéren kiemeltebben látszott az aeroszolfelhő
elszíneződése, fénylése. Az aeroszolban, vulkáni felhőben
résztvevő részecskék mérete a másik kérdés, ami miatt
változik a látványosság a korábbi kitörésekhez képest. A
kéndioxidból a légköri víz hatására kialakuló
aeroszol-cseppecskék mérete körülbelül megfelel a látható fény
hullámhossz-tartományának, így ez esetben a Rayleigh-szóródás
miatt színessé válik a vulkáni anyag a légkörükben. A
hamuszemcsék mérete ennél kb. egy nagyságrenddel lehet nagyobb,
de mindenképpen nagyobb, mint a látható fény hullámhossza. Ez
utóbbi esetben már a Mie-szóródás lép fel, s ennek
következtében nem színesebb, hanem sápadtabb lesz a látható
jelenség.

Hasonlóan ahhoz, mint a
késő tavaszi, kora nyári időszakokban, amikor afrikai eredetű
port szállítanak fölénk a délies légáramlatok, az égbolt
napkelte, napnyugta idején sápadt sárgás színeket ölt, később,
amikor a Nap magasabbra jut, fakó fehér lesz és erősen szóródik
a fény a Nap környezetében (ahol ekkor szabályosan vakít az ég),
a kékes árnyalatok kevéssé láthatóak. Ennek persze átmenetei
vannak, néha erősebben, néha gyengébben lép fel a jelenség, a
légkörben lévő szemcsék sűrűségétől, eloszlásától
függően. Maga a Nap viszont gyengébb fényűnek tűnik, ez
különösen akkor észrevehető, amikor a láthatár közelében
van, nem vakít el, ha ránézünk, s ha fényképezzük, sokkal
rövidebb záridő esetén sem ég be a képen. (Ennek ellenére se
nézzünk a Napba, mert visszafordíthatatlan látáskárosodást,
vakságot okozhat!!!)

A felhő összetétele
nyilvánvalóan nem egyenletes, hiszen maga a vulkán sem egyforma
mértékben lövi az ég felé anyagát minden pillanatban (ezt az
izlandi webkamerákon magunk is megfigyelhetjük például itt:
http://eldgos.mila.is/eyjafjallajokull-fra-thorolfsfelli
). Hol több gáz, gőz (fehéresebb), hol pedig több hamu (szürkés,
feketés árnyalatú) található a kitörési felhőben. Ahogy ez
tovalebeg a légkörben, a légáramlatok hatására természetesen
változik az eloszlása, azonban így is lesznek különbségek az
egyes helyszínek felett látott felhő minőségében.

Jelen esetben a
troposzférában lévő hamu egy normál felhőhöz hasonlóan rontja
az égbolt éjszakai látványát, ellenben azzal, ha a
sztratoszférában "alattomosan" meghúzódó kénes
aeroszol lenne felettünk, azt nem látnánk, csak a hatását
vennénk észre a leromlott átlátszóság miatt.

Amilyen gyorsan jött,
olyan gyorsan távozik is a hamufelhőnk. Persze nem kell aggódni,
hogy nincs utánpótlása, pusztán a további útvonal kérdéses
még. Biztos, hogy amíg a kitörés tart, találkozunk még a
felhővel, ha esetleg több kéndioxid kerül bele s ha magasabbra
lövelli a vulkán az anyagát, akkor színes napnyugtákkal is.
Addig azonban figyeljük azt, hogy milyen gyönyörű az égbolt úgy,
hogy sem éjjel, sem nappal nem szántják repülőgépek
kondenzcsíkjai és jelzőfényei. Ha pedig helyreáll a
légiforgalom, örüljünk együtt azon embertársainkkal, akik
Európa számos repülőteréről végre hazatérhetnek.

(A felhasznált illusztrációk a szerző április 17-én készült fotói.)

Ez a bejegyzés Egyéb témák kategóriában van. Link könyvjelzője.
  • Magyarország megújul