• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Négy éve történt a cseljabinszki meteorrobbanás







    2013. február 15-én a kora reggeli órákban a Napnál is fényesebb test száguldott át Cseljabinszk fölött, majd nagy magasságban szétrobbant. A lökéshullám rengeteg könnyebb sérülést okozott, a későbbiekben pedig rengeteg kisebb-nagyobb meteoritdarabot gyűjtöttek össze a környéken.

    A modern ember vegyes félelmekkel tekint a világűrből érkező, Földünket veszélyeztető aszteroidákra, bár írott történelmünkben még nem találkoztunk a hollywoodi filmekből jól vagy rosszul megismert és katasztrófát okozó kisbolygóval. Tudjuk, hogy léteznek, egyre többet tudunk róluk, “űrfürkész” távcsőrendszerekkel keressük őket, fejlesztjük technológiánkat az ilyen találkozások kivédésére.

    2013 februárjában végül bekövetkezett az, amire nem számítottunk, találkoztunk Földünkbe csapódó aszteroida töredékkel és az esemény megrázta a világ közvéleményét.

    Mi is történt, milyen hatással járt, mit tudunk ma erről a nevezetes eseményről?

    Cseljabinszk_meteorit_fireball

    A cseljabinszki szuper-bolida füstnyoma az egyik legismertebb fényképen.

    Az esemény

    2013. február 15.-én nem sokkal napfelkelte után, helyi idő szerint 9:20-kor az oroszországi Cseljabinszk város felett a Napnál is fényesebb bolida (felrobbanó, hanghatással járó tűzgömb) lépett a Föld légkörébe. A több mint fél percen át tartó jelenséget, gomolygó fehér füstcsíkként több tízezer szemtanú látta, autós és biztonsági kamerák rögzítették, az egyik legjobban dokumentált meteoreseményként tartják nyilván. A NASA számításai alapján az É/É-K-i irányból 20 fokos lapos szögben érkező 17-20 m átmérőjű, 12-13 ezer tonnás test részben elégett és a maradék 29,7 km magasan a számára már sűrű légkörben felrobbant, sebessége ekkor 19,16 km/s volt. Az ekkor keletkezett por, hatalmas füstfelhő formájában egészen 23,3 km magasságig hatolt, a test anyaga pedig meteoritok formájában érte el a földfelszínt. Az impaktor a szétrobbanásig több mint 100 km-t tett meg a légkörben, az ekkor felszabaduló energia a 400-500 kT TNT robbanásával volt egyenértékű, ami kb. 26-33-szor nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombomba robbanóereje. A földrengésjelző obszervatóriumok ugyanekkor a Richter-skála szerinti 2,7-es földrengést detektáltak, továbbá a nukleáris fegyvertesztek moratóriuma felett őrködő ún. infrahang detektorok több helyszínről jelentettek az eseményhez kapcsolt alacsony-frekvenciás hangokat, még az Antarktiszon is. Az infrahang végül kétszer kerülte meg a Földet, mire lecsillapodott. A hatalmas lökéshullám – 1 perc 24 másodperccel (mások szerint több, mint 2 perccel) a robbanás után – Cseljabinszk város környékén legkevesebb 7200 épületet rongált meg, a beomlott tetők, kitört ablakkeretek és tömegével betört ablaküvegek miatt 1491 személy sérült meg, ebből 112 fő került kórházba komolyabb sérülésekkel, de szerencsére halálos áldozatokat nem jelentettek. A helyi traktorgyár, annak sportpalotája, a helyi jégkorong-csarnok, egy cinkfeldolgozó üzem 600 m2-es beomlott tetőszerkezete járt a legrosszabbul. De megsérültek iskolák, óvodák, számos középület és számos magánház, mintegy 30 km-es körzetben. A problémát később az okozta, hogy nem tudták gyorsan pótolni a hiányzó nyílászárókat, üvegtáblákat és emiatt az épületekben sokáig kemény hideg, -15-20 C fok uralkodott. A helyi kormányzó egymilliárd rubelre (kb. 33 millió EUR) becsülte a kárt.

    Összeállítás a tűzgömbről:

    Cseljabinszk_meteorit_méretek_1

    A cseljabinszki meteortest összehasonlítása.

    Szemtanúk az utolsó felfénylés után percekkel érkező intenzív hőhullámról, furcsa hangokról, lőporszagról, égett, kénes szagról számoltak be, ami Cseljabinszk városban egészen estig megmaradt. Később derült ki, hogy az atmoszférát monitorozó Meteosat-9 műhold is rögzítette a meteorjelenséget.

    Cseljabinszk_meteorit_Metaosat9_műholdkép

    A meteornyom a Meteosat-9 felvételén.

    A NASA elemzése szerint az 1908-as szibériai katasztrófát okozó Tunguz-robbanás óta a 2013-as cseljabinszki volt a legnagyobb energiájú dokumentált égi esemény, ugyanis az 1947-es Szihote-Aliny meteorithullásról nincs ilyen dokumentált és helytálló adat.

    Cseljabinszk_meteorit_épületkárok_2

    A lökéshullám által okozott kár közvetlenül a robbanás után.

    A lökéshullámról készült videóösszeállítás:

    Az első reakciók, érdekességek

    • A világ hírügynökségei pillanatok alatt felkapták a hírt, szinte minden erről szólt az írott és elektronikus médiában. Szakértők nyilatkoztak, tárgyilagos és olykor túlzó formában a Földünkre leselkedő veszélyről, becsapódó kisbolygókról. Aztán idővel lecsillapodott a dolog, a kutatók által megcáfolt és a veszélyeket számszerűsített, kezelhető formában bemutató szakmai anyagok később már nem keltettek érdeklődést.
    • Dmitrij Medvegyev, Oroszország akkori miniszterelnöke az orosz katonai szervekkel egyetértésben aznap megerősítette, hogy egy meteor csapódott be, ami azt bizonyítja, hogy az egész bolygó védtelen az ilyen eseményekkel szemben, ezért szükség van globális, aszteroidák elleni űrvédelmi rendszerre.
    • Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes ugyanakkor azt javasolta, hogy legyen egy nemzetközi program, amely figyelmeztetheti a Föld országait a potenciálisan veszélyes aszteroidákra.
    • Az egyik orosz politikus elsők közti reakciója az volt, hogy itt csupán az USA valamilyen különleges fegyvert tesztelt Oroszország felett, de ezt orosz katonai szervek nem sokkal később cáfolták.
    • Még február 15-én a Bloomberg News jelentette, hogy az ENSZ Világűrbeli Ügyek Hivatala azonnal javasolja a Földet megközelítő és ezáltal veszélyes kisbolygókat felmérő nemzetközi program létrehozását. Emellett két kaliforniai kutató irányított energiájú védekező fegyverek kifejlesztéséről beszélt.
    • A hamarjában létrehozott, Nyikolaj Bogdanov vezérezredes által vezetett első munkacsoport volt az, amely a cseljabinszki esemény becsapódási maradványait, krátert, meteoritokat, szemtanúkat kezdett a helyszínen keresni. A kivezényelt katonák a Cserbakul-tó melletti régió 1 km hosszúságú és több száz méter széles tartományát vizsgálták át, ahol számos meteorittöredéket találtak.
    • Érdekesség, hogy a meteorit hullásával egy időben zajlott a világ legnagyobb ásvány- és meteoritkiállítása, az arizonai Tucson Show 2013. Az elterjedt pletykák szerint, amikor hír érkezett a hatalmas mennyiségű meteorit hullásáról, az ott kiállító meteoritvadászok „kemény” magjának standjai, másnap hamar kiüresedtek és néhányan Oroszországba szóló repülőjegyükkel már útban is voltak Cseljabinszk felé.
    • A 2014-es szocsi téli olimpia érmeibe egy apró cseljabinszki meteoritdarabot illesztettek. A hullás évfordulóján, 2014. február 15-én átadott tíz aranyérembe foglaltak ilyen meteoritdarabkát.
    • Becslések szerint annak az esélye kicsi, hogy hasonló esemény egy Cseljabinszk méretű város mellett történjen, kb. 10 000 évente következhet be ilyen esemény.
    • 1949. június 11.-én szintén a környéken hullott, a ma Kunhasak L6 kondritnak nevezett meteorit, 200 kg összmennyiséggel.

    A meteoritok felfedezése és összetételük

    Cseljabinszk környékét februárban 60-80 cm vastag hó borította, így a lehullott meteoritok jó része belefúródott a hóba, ezek aztán becsapódáskor csatornát vájtak maguknak, aminek pár cm-es környezete kissé felmelegedett, majd tömörebben visszafagyott. A helyiek rájöttek, hogy meteoritok megtalálásához magát a lyukat kell észrevenni és utána egyben kiemelhető a visszafagyott hócsatorna, legalján a fekete meteorittal. De meteoritok hullottak a házakra, utakra, járdákra és ahol letakarított felületre estek, ott szinte azonnal megtalálták a helyiek. A közelben lakó 61 éves Alekszandra Geraszimova a helyi újságban arról számolt be, hogy egy kisméretű meteorit ütötte meg testét és csapódott a vattával bélelt kabátjába, miközben férjével éppen a jelenség után maradó porcsíkot nézték az égbolton. Valószínűleg ő lehet az első – több szempontból szerencsés – megtalálók egyike. A helyiek hamar felfedezték, hogy először orosz, majd külföldi érdeklődök, szuvenír vagy gyűjtői ereklyeként megvásárolnák a meteoritokat, így már másnap a helyi piacon és orosz internetes aukciós portálokon megjelentek az első példányok. Sokan ebből fedezték az újraüvegezés költségeit.

    Cseljabinszk_meteorit_lyuk_3

    Egy hullott meteorit.

    Cseljabinszk_meteorit_lyuk_4

    A mély hóba hullott meteorit visszafagyott hókürtőjének kiemelése, felfordítva a kürtőt ott a meteorit – a tél itt valóban segítette a keresést.

    Cseljabinszk_meteorit_In_situ_foto

    A meteorit egy közepes példánya “in-situ” fotón, megtaláláskor, de már a hóolvadás után (Dr. Svend Buhl).

    Oroszországban nagy múltra tekint vissza a meteoritika tudománya, így viszonylag hamar két expedíció is indult a helyszínre. Az Orosz Tudományos Akadémia csoportja február 18-án 50 db meteoritot, Viktor Grokhovszkij professzor (Uráli Szövetségi Egyetem, Jekatyerinburg) által vezetett másik expedíció február 28-án 53 db néhány grammos és egy 1,8 kg-os nagyméretű meteoritot talált. Egyszerű dolguk volt, hiszen a becslések szerint több ezres, több tízezres darabszámban akár tonnányi mennyiségű meteorit is hullhatott, sőt a helyiek a kutatóknak ingyen vagy pénzért, de felajánlottak megtalált mintákat. Az első példányok az Uráli Egyetemre, illetve a meteorit kutatás orosz fellegvárába, a moszkvai Vernadszkij Intézetbe kerültek. A pár nappal később elvégzett geokémiai elemzések szerint a Cseljabinszknál hullott meteorit LL5 típusú kondrit (ez egy gyakori kőmeteoritfajta), régebbi nevén amfoterit, néhány 12% fémes vas-nikkel, illetve szulfid tartalommal, szilikátokkal, olivinnel és piroxénekkel. Nem túl ritka, de nem is gyakori fajta.

    A főbb ásványi összetevők a néhány mm-es átmérőjű – összetöredezett – olvadékcseppekben, szakszóval a kondrumokban (a görög mag szóból), az ezeken kívüli köztes részekben az ún. mátrixban, valamint a FeNi tartalmú fémes csomókban, illetve vas-szulfidos fém zónákban találhatók. Úgy is mondhatnánk a cseljabinszki – leszámítva egyedi sajátosságait-, egy teljesen szokványos, nem túl ritka, normál kondrit, kisbolygótöredék.

    A meteoritokat mindig a hulláshoz legközelebbi településről vagy földrajzi helyről nevezik el, így lett a neve: Cseljabinszk LL5, angolul – és hivatalosan – Chelyabinsk LL5 kondrit. A kutatók megállapították, hogy anyaga korábbi világűrbeli pályáján más égitestekkel való ütközés miatt a közepesnél valamivel erősebben sokkolódott, ennek hivatalos jelölése az S4. A meteoritok sokkoltságra utaló ún. Stöffler-skála az S0=nem sokkolttól az S6-ig, a nagyon erősen sokkoltig terjed. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a cseljabinszki kondrit, egy viszonylag ritka, de már a sokkhatás miatt létrejött, szilikátos, általában fehéres-zöldes színű ásványt, az ún. jadeitet tartalmazza.

    A geokémiai mérések szerint a hullást okozó test kb. 1,2 millió éve szabadult ki az őt évmilliárdokig hordozó ún. szülőégitestjéből. A 2017-ig elvégzett részletes elemzések szerint a meteorit eredeti anyaga többször is ütközhetett a világűrben. A Rb, Sr és Ar izotópok aránya mindig jó indikátora, hogy a kisbolygók egyes részei – ütközések által – mikor szabadultak ki a világűr sugárzással teli világába. Ezek aránya, az izotópok felezési ideje és a keletkezett izotóp, köztes és végtermékek miatt időfüggő, így meghatározható, hogy mikor volt maga az ütközés. Ennél a meteoritnál úgy tűnik, hogy 8 db (!) ilyen ütközés is történt, mégpedig kb. 4,53,  4,45,  3,73,  2,81 és 1,46 milliárd évvel ezelőtt, majd 852,  312  és 27 millió éve. Ez jól tetten érhető a meteorit belső szerkezetében, ugyanis a cseljabinszki meteoritot felszeletelve annak belseje sok esetben összetöredezett, apróbb nagyobb szemcsézettségű, ún. breccsás jellegű. Gyakran látunk benne sötét, fekete színű erezettséget, ezek az ütközésekkor összetömörödött anyag ún. sokkolt erei. Emellett ritkábban, de egyes példányok belülről teljesen feketék, ami a szerkezet teljes anyag-átolvadására, átalakulására (sokk-metamorfózis) utal, ennek jelzése angolul IM az Impact Melt szavakból.

    Cseljabinszk_meteorit_breccsa

    A jellegzetes breccsás szerkezet és a sötét, sokkolt erek.

    Cseljabinszk_meteorit_Impact_Melt

    Jellegzetes, teljesen feketére átolvadt belső szerkezetű meteorit (angolul Impact Melt) szerkezet.

    A meteoritok külső olvadási kérge általában fekete színű, kissé érdes, felületük ujjbenyomódás-szerűen dimbes-dombos (ezek az ún. regmagliptek), esetleg lefolyásnyomos csatornákkal, kúpos és változatos alakkal, stb. Találtak példányokat hasonló jellemzőkkel, de kissé vöröses-barnás külső elszíneződéssel is, esetleg törött felülettel, ahol látszódik a világosszürkés színű belső szilikátos szerkezet. A frissen talált, korán begyűjtött minták vörös-barna elszíneződése, nem a földi légköri nedvesség miatti oxidációtól származik! Jelen esetben ez kémiai átalakulás következménye és a meteorit sajátos anyagösszetételétől függ. Hullás közben ugyanis a meteortest menetirány szerinti hátoldalán a nagyvákuum miatt, az ott leolvadó anyagrészek kevesebb oxigénhez jutnak, mint az elülső részek, ezért a meteorit magnetit tartalmú ásványrészei máshogy oxidálódnak, azaz más színű kőzetüveg jön létre, amikor az izzó meteortest felrobbanás után azonnal lehűl. Gyakran megfigyelhető, hogy ugyanazon cseljabinszki példány esetén egyszerre van jelen a fekete és a vörös-barna szín. Nyilván az évekkel később vagy a vízben ázott fődarab esetén a földi nedvesség „mállasztja” a meteoritot, ami ezáltal elszíneződik (népiesen „rozsdás” lesz), esetleg belső szerkezete átalakul. Valószínűsíthetően az orosz nedves környezet ezer évek múlva teljesen elporlasztja a még nem felfedezett darabokat.

    Cseljabinszk_meteorit_saját_példány

    Hazai gyűjteményi darab, szép olvadási kéreggel vörös-barna eredeti elszíneződéssel.

    A tűzgömb felrobbanása után a kőzettestek már csak szabadesésben hullanak tovább és egyre csak hűlnek, a legtöbb esetben hideg felülettel vagy maximum langyosan érnek felszínt. Tévedés a mindent felgyújtó, lángoló meteorit esete! A robbanás darabokra veti a még megmaradt testet, azaz fragmentálódik, majd a darabok számára egyre sűrűbbé váló légkör tovább fékezi mozgásukat. A tehetetlenség miatt a legnagyobb darabok a menetirány szerint előrébb, a kisebbek mérettől függően, egyre hátrébb esnek le, kialakítva a meteorit hullásokra jellemző, általában ellipszissel körbeírható ún. szórásmezőt. Jelen esetben a meteorit lapos szögben érkezett, többször robbant, majd legvégül teljesen szétesett sok-sok darabra. A talált minták alapján a cseljabinszki meteorit szórásmezeje egy rendkívül elnyújtott ellipszisre emlékeztet, aminek méretei: kb. 60-70 km x 4-7 km. Érdekesség, hogy a hulláskor 20 m/s sebességű szél fújt 9 km magasan, ezért a szabadon hulló testek akár 7-12 km-re is repülhettek a bolida légkörbeli eredeti pálya-nyomvonalától. A szórás térképet 291 db megtalált meteorit GPS koordinátáiból és tömegadataiból állították össze. A fellelt példányok vegyes tömegei jó összefüggést mutatnak a legalább 7 db érzékelt robbanással.

    Cseljabinszk_meteorit_szórásmező

    A cseljabinszki meteorit szórásmezeje. Jól látható, hogy az erős szél mennyire elfújta a lehulló meteoritokat a tűzgömb nyomvonalától (Dr. Svend Buhl munkája 291 db meteorit alapján – a térkép folyamatosan bővül).

    A meteorit fő tömege és kiemelése a Cserbakul-tóból

    A Cseljabinszk város melletti Cserbakul tavon kora reggel óta lékhorgászó szemtanú elmondása szerint ő maga látta magát a becsapódást a tóba, szerteszét repülő jégdarabokról, egy nagyobb fő darabról és minimum 7 db-ra széteső további meteorit töredékről számolt be. Ezek egy kb. 7-8 m átmérőjű, közel kör alakú léket ütöttek, majd elmerültek a tóban. Ez az információ a későbbiekben nagyon hasznosnak bizonyult, mikor a kutatók keresték a hullás legnagyobb tömegű darabját (angolul Main Mass), de nem találták. A lék környéket a kutatók kiérkezéséig a katonaság lezárta. Először a hatóságok szkeptikusak voltak atekintetben, hogy valóban meteorit üthette a lyukat vagy horgászok vágták ki. Aztán 2013 novemberében előkerült az egyik Cserbakul-tó partján álló ház épp a tavat figyelő biztonsági kamerájának felvétele, amin látszott, hogy valami jelentős mennyiségű jeget szétszórva szinte belecsapódás szerű jelenséget okoz. A felvételek kimérése szerint a test becsapódási sebessége 550 km/h lehetett, ami nem áll távol a meteoritok becsapódási sebességére számított elméleti 300-400 km/h-s alsó értéktől, bár a nehezebb tömegű példányok a tehetetlenségük miatt kevésbé fékeződnek, azaz sebesebbek is. Ez a felvétel volt egyébként a világ első, meteorit becsapódást rögzítő videója!

    2013 júniusában kutatók, mágneses képalkotó eljárással (ne feledjük a meteorit vas-nikkel fémet tartalmaz!) megvizsgálták a korábbi lék vízalatti környezetének fenékviszonyait és a mélyben egy kb. 60 cm átmérőjű nagyobb és több kisebb testet fedeztek fel. Búvárok merültek a testhez és megállapították, hogy az egy feketére égett, kisebb nagyobb beégésszerű mélyedésekkel borított meteoritszerű tárgy.

    Cseljabinszk_meteorit_lyuk_a_Cserbakul_tavon

    A fő tömeg által a Cserbakul-tó jegén ütött 7-8 m-es lyuk.

    Cseljabinszk_meteorit_kiemelés_1

    Cseljabinszk_meteorit_kiemlés_3

    A meteorit kiemelésének pillanatképei.

    Cseljabinszk_meteorit_főtömeg_2

    A cseljabinszki meteorit Cserbakul-tóból kiemelt min. 570 kg-os fő tömege – konzervált állapotban a cseljabinszki Városi Múzeumban.

    Cseljabinszk_meteorit_főtömeg_1

    A cseljabinszki meteorit Cserbakul-tóból kiemelt min. 570 kg-os fő tömege – konzervált állapotban a cseljabinszki Városi Múzeumban.

    A kiemelést végül speciális búvárok végezték 2013. október 13-án, akik egy nagy önálló darabot és 84,4 kg meteorit töredéket emeltek ki. A levegős ballonokkal felszínre hozott és a partra kiúsztatott nagy, tömbszerű, kerek testet a helyszínen felállított függesztett rugós mérlegen, még vízzel feltelve próbálták megmérni. A megmaradt videók szerint a rugó 570 kg-nál megpattant és nem mért tovább! Érdekes módon ma sem tudjuk pontosan, hogy mennyi is a legnagyobb darab tömege, egyes források 570 kg-t, míg mások 620 kg-ot említenek. Becslések szerint a becsapódó test szétesés előtt 654 kg-s lehetett, ezzel a cseljabinszki a világ egyben lévő harmadik, legnagyobb tömegű kondrit meteoritja (a csúcstartó az 1770 kg-os, 1976-ban Kínában hullott Jilin H5 kondrit). A fő tömeg jelenleg a cseljabinszki városi múzeumban van kiállítva, konzervált körülmények között.

    A meteorit keresése a hullás után és napjainkban

    A hullás utáni első időkben Oroszországban vita volt a meteorit tulajdonjogi viszonyairól. Egyesek szerint a talált meteorit az orosz államé, míg mások a megtalálónak adják. Az látszik körvonalazódni, hogy nincs külön olyan jogszabály, amely „ex catedra” kimondaná, hogy az állam a jogos tulajdonos, mivel perek nem indultak ennek tisztázására, így az orosz hatóságok engedélyezték a meteoritok magánszemélyek általi keresését és tulajdonlását. Mint említettem, a kezdeti időkben helyi és külföldi amatőr és professzionális meteorit-vadászok lepték el a területet. Sok-sok minta elhagyta az országot és a virágzó nemzetközi meteorit-piacon talált gazdára. Ilyen jelentőségű meteorithullásból ugyanis minden múzeumi intézet, gyűjtő és szuvenírkedvelő szeretett volna példányokat. Gyűjtik magát a meteoritot, a kitörött ablaküvegeket és talajmintákat (GPS koordinátákkal természetesen), a helyi újságokat, levelezőlapokat, szinte mindent, ami a hullással kapcsolatos. Az érdeklődés hatalmas, de lecsengőben van.

    Ezért a kezdeti hónapokban egyes magán- és közgyűjtemények akár a 100-150 USD/g árat is megadták értük, hiszen senki sem tudta, hogy végül mennyi tömeget találnak majd. A legszebb példányokat múzeumok, intézetek szerezték meg, de eljutott pl. a Bonhams Aukciós ház speciális meteorit tematikájú aukciójára, ahol egy gyönyörű, etalonszerűen kúp alakú példányáért közel 400 000 angol fontot kértek. Mára szinte csak helyiek gyűjtik és dobják piacra, juttatják el intézetekhez a már több éve a földön heverő, esetleg már az avar alá került példányokat, természetesen az értük kért ár is töredéke az eredetinek.

    Singular oriented meteorite from the Chelyabinsk Fireball of Feb

    A cseljabinszki meteorit talán legszebb példánya a Bonhams katalógusából.

    A számolatlanul begyűjtött és értékesített példányok mennyiségét senki sem tudja, nincs aki nyilvántartsa ezeket és a helyiek se érdekeltek, hogy ilyen kimutatásokat vezessenek. Így csak becslésekre tudunk hagyatkozni, hogy végül mennyi meteorit is eshetett. A meteoritokat nyilvántartó Meteoritical Society (USA) adatbázisa (Meteoritical Bulletin) szerint 1 tonna anyag hullott, ez az adat azonban nem frissített. Próbáltam nyomozni ez irányban, de a legtöbben még csak saccolni se tudtak, meg nem erősített információk 2 tonna feletti össztömegről szólnak.

    Cseljabinszk_meteorit_saját_példányok

    Cseljabinszki meteoritok hazai magángyűjteményben.

    A nagyszámú megtalált meteoritból hazánkba is jutott jó pár, így találunk szép cseljabinszki példányokat a Természettudományi Múzeumban, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen, a szombathelyi GAO meteoritmúzeumában, a zselici Asztropark kiállításán és számosat magángyűjtőknél.

    A cseljabinszki meteor pályaszámítása

    A hatalmas – egyesek szerint – szuper-bolidáról nagyszámú felvétel áll rendelkezésre, ezért viszonylag pontosan meg lehetett határozni annak naprendszerbeli pályáját. A számítások azt mutatták, hogy a test a Mars és a Jupiter bolygók közötti aszteroida övezetből érkezett, mint a meteoritok általában (kivéve a marsi és holdi eredetűeket). Feltételezett szülőégitestje a földet megközelítő NEO (near-Earth Object) kisbolygók Apolló csoportjából került ki, aminek névadója az 1932-ben felfedezett 1,5 km-es, 1862 Apollo nevű kisbolygó. Más számítások a Ptah kisbolygó csoportot valószínűsítik.

    A pályaszámítások megmutatták, hogy a cseljabinszki jelenség meteoroidja (azaz meteortestje az űrben), olyan pályán mozgott a becsapódás előtt, ami nagyon közel esett a Naphoz. Jelenleg nincs olyan eszközünk, ami ilyen fényes objektum mellett halvány NEO aszteroidákat tudjon megfigyelni és előrejelezni. Nyilván lehetne fejleszteni erre alkalmas radarokat, műholdakat, de ez egyelőre várat magára.

    Cseljabinszk_meteorit_pálya

    A cseljabinszki meteorit és a 2012 DA14 kisbolygó pályája – érdemes megfigyelni az eltéréseket.

    Egy véletlen egybeesés szerint a 367943 Duende nevű, korábban 2012 DA14-nek nevezett kisbolygó 16 órával a cseljabinszki meteorit becsapódás után egészen 27 700 km-re közelítette meg Földünket. Korábban kapcsolatot feltételeztek a két esemény között, de a pályaszámítások és radiometrikus izotópos kormeghatározás szerint kizárható a két test kapcsolata.

    Fentiekből látható, hogy akár termetes méretű kisbolygótöredékek is csapódhatnak Földünkbe. A cseljabinszki meteorit tanulmányozása megmutatta, hogy nem árt felkészülnünk előre és folyamatosan, nemzetközi összefogással keresni kell a szóba jöhető jelölteket, ezzel párhuzamosan pedig fejleszteni a védekező technológiákat. Ennek fontosságát egyes kormányok is felismerték és több esetben már aktív tervezési fázisban vannak az űrtechnológiai projektek.

    De mint láttuk, a cseljabinszki méretű meteortesteknél korántsem akkora a becsapódás okozta pusztítás, hogy az globális katasztrófát okozzon.

    Ez a bejegyzés Meteoroidok, meteorok kategóriában van és a következő címkékkel lett ellátva: , , , . Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul