A négy és fél éve úton lévő szonda a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös felé tart, a Naptól 4 csillagászati egységre, azaz körülbelül 600 millió km-re lévő úticélját azonban csak 2014-ben éri el. Az eszköz és műszerei 3 hónapig hibernált állapotban voltak a pálya Naphoz közeli szakaszán haladva, az űreszköz irányítói azonban nemrégiben sikeresen "felélesztették" a szondát.
A Rosetta már kétszer elsuhant a Föld mellett és egyszer a Mars mellett is, hogy az úgynevezett hintamanőverek során nyerjen energiát a hosszú utazáshoz (az utolsó Föld-közelítés 2009 novemberében várható). A távoli vándor felé haladva a szonda útja keresztezi a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövezetet is, ami remek alkalmat ad a Naprendszer korai összetételét őrző kis égitestek közelebbi szemügyre vételére: idén szeptember elején megvizsgálja a (2867) Steins nevű kisbolygót, majd 2010 júniusában a (21) Lutetia-t is.
A Rosetta egy nagy alumínium dobozra hasonlít, melynek méretei 2.8 x 2.1 x 2.0 méter, a tudományos műszerek a "doboz" felső részén találhatóak. [ESA/AOES Medialab]
A Steins 2,1 csillagászati egységre lesz a közelítés során a Naptól, az égitest mellett a Rosetta 8,6 km/s sebességgel, mindössze 800 kilométer távolságban fog elhaladni. A Steins egy viszonylag ritka típusú kisbolygó, az úgynevezett E osztályhoz tartozik, amelynek fő alkotórészei a szilikátok és bazaltok, azonban meglehetősen keveset tudunk róluk – a szóba jöhető aszteroidák közül ezért is esett a Steinsre a kutatók választása. A Rosetta mind a navigációs kameráival, mind az OSIRIS (Optical, Spectroscopic, and Infrared Remote Imaging System) képalkotó berendezésével figyeli a kisbolygót. A nyomonkövetés célja a Steins pályájában meglévő 100 km-es bizonytalanság leszorítása 2 km-re annak érdekében, hogy a végső megközelítés optimális pályán történhessen.
A Steins úgynevezett kompozit fénygörbéje az OSIRIS adatai alapján: a függőleges tengelyen a kisbolygó relatív fényességváltozása látható, míg a vízszintes tengely a forgási fázist mutatja. A kisbolygó 23%-kal fényesebb maximumban, mint minimumban, a forgási periódus hossza kicsivel több mint 6 óra. [Stefano Mottola (DLR), OSIRIS-csapat]
A műszerek jelenleg csupán hetente kétszer rögzítik a csupán pontszerűnek látszó égitest képét, augusztus végétől már naponta figyelik a kisbolygót, sőt, az OSIRIS műszer már most képes felvenni az objektum fénygörbéjét, azaz a fényesség változását az idő függvényében. A követés alatti és a közelítés során elvégzett vizsgálatok céljai között szerepel a kisbolygó fizikai és kémiai tulajdonságainak meghatározása, a forgással kapcsolatos paraméterek pontosítása, a felszín és annak a napszéllel való kölcsönhatásának tanulmányozása, valamint a kisbolygó környezetének felmérése: esetleges hold(ak), gáz vagy porfelhők keresése és a mágneses mező mérése.
Remélhetőleg mind a Steins, mind a Lutetia vizsgálata sokat fog hozzátenni a Naprendszer kis égitestjeire vonatkozó ismereteinkhez. A kisbolygóról jelenlegi ismereteinket egy péntek délután megjelenő cikkben fogjuk ismertetni.
Forrás:
ESA sajtóközlemény
