A Catalina Sky Survey (CSS) az utóbbi évek legsikeresebb kisbolygókereső programja, ami leginkább annak köszönhető, hogy valójában három, különböző helyen felállított távcsővel dolgoznak. A program "eredeti" távcsöve az arizonai Tucson közelében található Mt. Catalina csúcsán felállított 68 cm-es Schmidt-teleszkóp. A műszerre szerelt 16 megapixeles CCD detektorral egyetlen felvételen 8 négyzetfokos területet tudnak rögzíteni. Az átlagosan 30 másodperces expozíciókkal a határfényesség 20 magnitúdó körül van. Néhány hegyvonulattal arrébb, a Mt. Lemmon csúcsán működik egy 1,52 m-es távcső, amely hasonló érzékelővel 1,2 négyzetfokot rögzít, ám 22 magnitúdós határfényességig. A harmadik távcső jóval messzebb, az ausztráliai Siding Spring Obszervatórium területén található. Egy fél évszázados, eredetileg a Canberra melletti Mt. Stromlo-n fölállított 52 cm-es Schmidt-távcsövet modernizáltak, a standard 16 megapixeles kamerával 2×2 fokos a látómező, és 20-30 másodperces felvételekkel 19,5 magnitúdós kisbolygókat tudnak elérni. A két kisebb távcső az időjárástól függően 2-3-szor képes átvizsgálni a teljes megfigyelhető égboltot +80 és -80 fokos deklináció között.
A Mt. Lemmon csúcsán gazdag távcsőpark szolgálja az University of Arizona csillagászait és hallgatóit (Bob Peterson).
A program 1999-ben indult útjára, miután a kongresszus megbízta a NASA-t, hogy tíz év alatt kutassa fel az 1 km-nél nagyobb átmérőjű, a Földet is veszélyeztető kisbolygók legalább 90%-át. A statisztikai számítások szerint jelenleg 85%-nál járunk, melyben nagy szerepe volt a CSS-nek, hiszen az elmúlt három évben a földközeli kisbolygók 70%-át ez a program fedezte fel. Még véget sem ért a kutatások első szakasza, amikor a kongresszus 2005-ben kiadta az újabb feladatot: meg kell találni az összes 140 méternél nagyobb földsúrolót.
Az épülő 1 m-es távcső kupolája (Ed Beshore).
Ennek végrehajtására indult útjára a Pan-STARRS program, melynek keretében négy darab 1,8 méteres távcsövet építenek. A legkorszerűbb technikával és 1,4 gigapixeles(!) CCD-vel felszerelt távcsövek három nap alatt a teljes látható égboltot képesek lesznek végigvizsgálni mintegy 24 magnitúdós határfényességig. Mivel a program várhatóan csak 2012-ben kezd el teljes intenzitással dolgozni, az addig hátralévő években a CCS-nek kell tartani a frontot. Erre kapott most 3,16 millió dollárt a NASA költségvetéséből. Az észlelésekhez kapcsolódó két legfontosabb feladat egy újabb, 1 méteres távcső beüzemelése és a nagysebességű internet-kapcsolat kiépítése az obszervatóriumok és a tucsoni egyetem között (mindegyik távcső 20 Gb adatot termel minden éjjel). Az újabb távcsőre a felfedezett kisbolygók követése miatt van szükség. Jelenleg a három másik távcső követi ezeket, ami a keresési időből vesz el értékes órákat. A nyáron azonban üzembe áll a negyedik műszer, így a Schmidt és az 1,5 m-es teljes időben a keresésre koncentrálhat, ami 20-25%-kal megemeli majd az átvizsgálható terület nagyságát.
A Pan-STARRS prototípusa a hawaii-szigeteki Haleakala csúcsán.
A NASA által támogatott programok 2009 elejéig 5955 földközeli kisbolygót fedeztek fel. Ezek közül 763 átmérője nagyobb 1 km-nél, illetve 1008 olyan van köztük, amely 4,5 millió km-nél jobban megközelíti bolygónkat és 140 m-nél nagyobb. Az új cél, az összes 140 m-nél nagyobb földsúroló felfedezése nem lesz egyszerű dolog, mivel számuk biztosan eléri a több tízezret.
