A nagy Andromeda-köd

Meghatározó élmény volt számomra, amikor a hetvenes években, az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban fiatal koromban kezembe került egy angol nyelvű National Geographic-szám, a közepén kihajtható három oldalnyi Androméda-köd fotóval, amelyet a Palomar-hegyi 5,1 méter átmérőjű óriástávcsővel készítettek.

Minden bizonnyal kinevettem volna akkor, ha valaki azt mondja, hogy eljön az idő, amikor én is képes leszek hasonló felvétel készítésére. Így történhetett, hogy 2016 őszén három éjszakán keresztül, szinte előre elrendelve kizárólag a Messier 31 Androméda-galaxist fényképeztem Mátraházáról.

Akkoriban jutottam hozzá a SkyWatcher Equinoxe 120ED refraktorom teljes látómezejét tökéletesen leképező Ricardi 0,75x fókusz reduktorhoz és  képsík korrektorhoz. Az összeállítás 900 mm x 0,75 = f/5,626 fényerejű, kitakarásmentes 675 mm gyújtótávolságú rendszert eredményezett.

Az f/3,8-as fényerejű Newton-asztrográfhoz képest a kisebb refraktor sugárkúpja kedvezően csökkentette a Canon 5D Mark II ismert vignettáló  tükör árnyékát. A felvételeket jó átlátszóság és légköri nyugodtság mellett, 14 C fok hőmérséklet környékén készítettem három, nem egymást követő éjszakán keresztül, számomra egyedülállóan sok, 200 db. 5 perces, 1600 ISO érzékenységű expozícióval. A képfeldolgozást a népszerű, ingyenes Deep Sky Stacker szoftverrel végeztem.

A több napig elhúzódó fotósorozat extra ajándékaként egy nóva is horogra akadt: