Bizakodva figyeltem az elmúlt hetekben, ahogy a Vénusz egyre magasabbra emelkedik a nyugati égen, és hajnaliból esti csillaggá változik. Nemcsak azért, mert a korai fotózáshoz felkelni lusta vagyok, hanem azért is, mert fejembe vettem, hogy készítek egy felvételt, amin a szépség hiú istennője a bokodi tó tükrében méregeti magát. Oroszlányban lakom, a keleti partról ez szépen kivitelezhető, ráadásul a tóba nyúló stégbejárók látványával.
Forgács József, Bokod
Utóbbiak fotózását és látogatását alaposan felkapták az elmúlt években, nemcsak az ország távoli pontjairól, hanem messzi országokból (Finnországtól Kínáig) is csodájára járnak a turisták. A horgászó helyiek ebből persze mit sem értenek, hiszen szerintük semmi különös nincs az egészben. A pár éve bezárt oroszlányi erőmű hűtőtaván évtizedek óta horgászházak és hosszabb-rövidebb bejárók százai állnak – természetesen cölöpökön, tehát nem úszva és nem lebegve, ahogy némelyütt olvasható.
Április 18-án este örömmel tapasztaltam, hogy tiszta egű éjszaka várható, ráadásul a Vénuszhoz beugrik látogatóba a növekvő Hold keskeny sarlója és a Plejádok csillaghalmaz is. A szél kifújta a felhőket a teljes égboltról, ugyanakkor alább nem hagyott, így a tükröződős felvételhez szükséges sima víztükörre semmi esélyem nem volt. Ennek ellenére napnyugta után az egyelőre még rácsokkal el nem zárt „elágazós” partszakaszon felállítottam az állványt és kattintottam néhány képet. Az itt látható felvétel napnyugta után háromnegyed órával készült.
A Vénusz, a Hold és a Fiastyúk csaknem egyenlő szárú háromszöge az erőmű felett látható. Az ég és föld, akarom mondani az ég és víz között „lebegő falu” hátterében, az együttállók alatt, a már nem működő Vértesi erőmű három kéménye ostromolja az eget, mintha nagy távcsövek lennének és külön-külön a három égitestet kuksolnák. Három korszakot idéz ez a három kémény, a magasabbik úgy hatvan éve, szénhez létesült, a közepeset 2004-ben, az erőmű felújításakor építették, a legkisebb, a gázfűtőműé pedig 2016-ban, az erőmű bezárásakor lépett működésbe.
A fotóba fagyott idő a három randevúzó égitestről is ugyanilyen sztorit őriz. A Hold fénye uszkve egy másodperces, a Vénuszé úgy negyedórás, az M45 csillagbokra pedig mintegy 440 éves múltba enged visszatekintést. Köszönet, hogy részese lehettem ennek a különös időutazásnak!
