Svájci, francia és német kutatók egy tíz évvel ezelőtt a Földre hullott meteoritban olyan gyémántszemcséket azonosítottak, amelyek minden bizonnyal egy ma már nem létező, nagy méretű naprendszerbeli bolygókezdemény belsejében alakultak ki. A 2008 októberében a Földet Szudánban, a Núbiai-sivatagban elérő, 37 km-es magasságban szétrobbant 2008 TC3 kisbolygó maradványai az Almahata Sitta ureilit meteoritek. A kisbolygó kristályszerkezete egy nagyobb szülőégitest köpenyében keletkezhetett, ami a Naprendszer kialakulásának első 10 millió éve során becsapódások miatt szétdarabolódott. A vizsgált meteoritmintákban a szén részben grafit, részben gyémánt formájában található.
Az ureilitekben található gyémánt háromféleképp keletkezhet: (1) a grafit egy nagy energiájú becsapódás miatt rövid ideig nagyon megnövekedő nyomás hatására gyémánttá alakulhat; (2) a szoláris köd szénben gazdag gázainak kondenzációja során; (3) tartósan magas nyomás alatti kristálynövekedéssel. Az Almahata Sitta mintában grafitrétegek által elválasztott kisebb gyémántszemcséket találtak a kutatók, amelyek azonos irányultsága, valamint a szemcsékben húzódó vas-szulfid zárványok nagyobb, eredetileg 0,1 mm-t is elérő méretű gyémántszemcsék későbbi grafitizálódására utalnak. Ez kizárja az első két keletkezési lehetőséget.
„Kimutattuk, hogy a nagy gyémántkristályok nem alakulhattak ki becsapódás során, csak egy bolygó belsejében lassan növekedve.” – mondja el Philippe Gillet, az eredményeket bemutató tanulmány társszerzője, a Lausanne-i École Polytechnique Fédérale bolygókutató munkatársa. A kutatócsoport számításai szerint a kristályok legalább 200 ezer bar (20 GPa) nyomás alatt keletkeztek, a szülőégitestjük tehát legalább egy Merkúr, de akár Mars méretű bolygókezdemény lehetett. Ez a szülőégitest mára minden bizonnyal vagy feldarabolódva megsemmisült, vagy beépült a Naprendszer valamelyik nagybolygójába. A csillagászok régóta gyanítják, hogy a Naprendszer születésekor a mainál sokkal több bolygóméretű égitest keringett a rendszerben. Ezen hipotetikus égitestek egyike, egy Theia névre keresztelt bolygókezdemény repíthette ki a világűrbe a Földdel való súrló ütközése során azt az anyagot, amiből később összeállt a Hold.
„Azt állítjuk, hogy a bolygóknak ezen első generációjából származó maradványokat tartunk a kezünkben. Ezek a bolygók ma már nem léteznek.” – tette hozzá Gillet.
Forrás: Phys.org
Az eredményeket bemutató szakcikk: Farhang Nabiei et al., „A large planetary body inferred from diamond inclusions in a ureilite meteorite”, Nature Communications, 2018. április 17.
