Perseidák a Pusztatoronynál

Somogyországban van egy kevéssé ismert templomrom, a somogyvámosi Pusztatorony. A Pusztatorony környezete azért is ideális helyszín meteorok fotózására, mert egy kis domb tetején áll, körülötte ilyenkorra már learattak a szántóföldön, zavartalan a körpanoráma.

1492

Kolláth Zoltán, Somogyvámos.

Az idei Perseida-maximumra az országot beterítették a felhők, igaz a Hold sem volt kegyes idén hozzánk, az éjszaka érdekesebb részében kifényesítette az égboltot. Viszont augusztus 13-án estére már várható volt, hogy a nyugati országrész légkörét kitisztítja a hidegfront. Somogyországban van egy kevéssé ismert templomrom, a somogyvámosi Pusztatorony. A feltehetően a XII. században épült templom tornya viszonylag jó állapotban megmaradt. Jellegzetes a négyszögből nyolcszögbe átmenő torony – amikor először hallottam róla, rögtön éjszakai tájba képzeltem. Többször jártam már ott éjszaka fotózni. Most is ez ugrott be helyszínnek – szeretem, ahogy a kelő vagy nyugvó Hold fényének játéka színesíti az éjszakai fotósorozatot.

A Pusztatorony azért is ideális helyszín, mert egy kis domb tetején áll, körülötte ilyenkorra már learattak a szántóföldön, zavartalan a körpanoráma. Kaposvár és a Balaton között kb. félúton helyezkedik el – a magyar tenger fényei már nem zavarnak, a somogyi megyeszékhely fényszennyezése pedig már csak egy kisebb fénykupolára szűkül. Holdkeltéig most is gyönyörűen ragyogott a Tejút a fejünk felett a sötét égi háttér közepén. A déli irányban is ritkán látom a Tejutat ilyen szépen – igaz mostanában a zöld légkörfényt is sűrűn kifogtam, most az sem „rontotta” a háttérfényességet.

Ha több meteornyomot szeretnénk egy képre varázsolni, talán célszerű a radiáns környékének fotózása, sokan ezt teszik. A velem együtt fotózó Bedő Kornél, a Compur Fotóklub elnöke is, ezt az irányt választotta. Érdekes lehetőség a toronytól szétszaladó meteorok fotózása. Számomra nehéz kihagyni a déli Tejút látványát a Pusztatorony mellől – így majdnem a radiáns azimutjának irányából fotóztam az ellentétes oldalra. A csillagászati szürkületben akkor kezdtem az fényképezést, amikor a sötéthez optimalizált beállításnál még nem égett be a kép, és holdkelte után is kivártam, míg szépen kivilágosodik a torony. Így közel három óra alatt 1500 képet sikerült készíteni. Soknak tűnik, de ez is „csak” 50 másodpercnyi kész filmet jelent, ha a szokásos másodpercenkénti 25 képkocával dolgozunk. Mivel minden egyes meteornyom képkockáját megnyújtottam 1 másodperccel, kicsivel több mint egyperces lett a film.

A sorozat 20 felvételén sikerült meteornyomot rögzíteni, de két fényképen valószínűleg azonos hullócsillag látszik. A meteorok döntő többsége Perseida, de néhány esetben egyértelmű, hogy más irányból érkezett a jövevény. Mivel a film közel 3 órát fed le, időközben elfordult velünk a Föld. Ezért úgy tűnik, mintha rendezetlenül érkeznének a hullócsillagok. A meteorok iránya csak akkor értelmezhető, ha elforgatjuk a képeket, hogy bolygónk forgását korrigáljuk. Ezt megtéve még egy érdekes, de egyértelmű tényt  tapasztalhatunk meg. A meteorok röppályája párhuzamos, így a perspektíva miatt a Perseustól átellenes irányba is látszólag összetartva távolodnak tőlünk azok nyomai. Hozzávetőlegesen berajzolva a meteorok mozgásirányát: tényleg látszik, durván hol találkoznak  a pályák a perspektíva miatt. Valóban összetartanak, csak a horizont feletti radiáns miatt a „gyűjtőpont” a horizont síkja alatt van.

Nagyon jó helyszín, gyönyörű égbolttal – jó lenne egyszer kifogni a Pusztatorony mellől egy raj tényleges maximumát is…

A fotók technikai adatai: Sony A7S váz, Samyang 24mm, T1.5 optika, ISO:12800, f/1.4 rekeszérték és 6s expozíciós idő. 2017. augusztus 13/14.  21:30-0:25 (NYISZ)

Hozzászólás

hozzászólás