A Vénusz bolygó légkörének fizikája még ma sem ismert minden részletében a kutatók előtt. Űrszondák mérési adatai szerint a bolygó szupersűrű légköre 96,5 % szén-dioxidból, 3,5 % nitrogénből, kis rész kén-dioxidból áll, a felszínen mért nyomás a földi 92 szerese, a hőmérséklet 450 C fok feletti. A földi élet számára alkalmatlan ez a bolygó, űrszondáink is néhány órát tudtak működni, a felszínen olykor kénsavas esők hullnak. Tovább tetézi az extrém körülményeket, hogy a bolygó atmoszférájában irdatlan sebességű szelek süvítenek, a bolygó forgási sebességének olykor hatvanszorosával.
Kereszty Zsolt, Győr
Ennek a szuperrotációnak nevezett jelenségnek még ma sem tudjuk igazából az okát. A hatalmas sebességű felhőrendszerek esztétikus látványt nyújtó, érdekes és néha Y alakú rajzolatba csavarodnak fel, ezt azonban Földünkről szabad szemmel távcsőben csak ritka esetekben láthatjuk. Jól tanulmányozhatók viszont az emberi szem számára nem látható infravörös (IR) és különösen ultraibolya (UV) szűrőrendszerek segítségével. Sajnos az UV hátrányos tulajdonsága, hogy a távcsöveinkben alkalmazott legtöbb üvegfajta több-kevesebb mértékben elnyeli ezt a sugárzásfajtát. Legjobban a tükrös rendszerű, illetve a speciális üveganyagokat alkalmazó távcső rendszerek használhatók erre a célra. A képérzékelő kameráinknak is olyannak kell lenniük, amelyek érzékenyek az UV és IR tartományokra. Ha mindez összeáll, még nem garantált a siker, ugyanis a Vénusz belső bolygó, soha nem távolodik el a Naptól 47,8 foknál jobban, ami azt jelenti, hogy vagy az esti, vagy a hajnali szürkületben figyelhető meg viszonylag sötét hátterű égboltnál, amikor viszont a földi légkör zavaró hatása rontja a képminőséget.
Hazánk földrajzi szélességén csak egyetlen lehetőségünk van a jó minőségű Vénusz kép rögzítésére, ha nagy horizont feletti magasságnál fényképezzük a bolygót, ami bizony nappali, dél körüli időszakra esik.
Szerencsére az UV és IR szűrőkkel és speciálisan érzékeny bolygó videós kamerával nappal is tudunk kellően sok képet rögzíteni. Itt azt használjuk ki, hogy ugyan a sokszor nyugtalan földi légkör többségében elmossa, életlenné teszi a bolygó képét, de egy-egy pillanat erejéig mégis a kevésbé torzult Vénusz képet rögzíti a kamera. Ha sok, sőt igen sok képünk van a bolygóról, akkor speciális szoftverek segítségével ezeket a „jó” képeket képesek vagyunk kiválogatni és nagy pontossággal egymásra illesztve őket – pestiesen mondva, átverve a földi légkör képrontó hatását –, „szuperéles” képeket kaphatunk végeredményül. Ez az ún. lucky-imaging technika. A nagy átmérőjű távcső itt pluszban pedig csak segíti a bolygólégkör finom részleteit felbontani, azaz még élesebb képeket kapni.
Ez év elején kipróbáltam a 30 cm átmérőjű, fényerős Lacerta foto-Newton távcsövemet, ZWO gyártmányú ASI1600MM Pro típusú bolygókamerával és Baader U-Venus ultraibolya, illetve Astronomik ProPlanet 807 közeli infravörös szűrőkkel. Minden egyes szűrővel 20 000-20 000 db egyedi képet tartalmazó videó készült, melyet speciális képminőség-ellenőrző és képösszeadó szoftverrel dolgoztam fel („lucky imaging”). Ezen felvételek hamisszínes kombinálásával készültek a mellékelt képek, ahol az első képen kellemes színben, jól láthatóan pompázik a Vénusz – szemünk elől elrejtőzött – felhőzete. A felvételek bekerültek a bolygómegfigyelők nemzetközi fórumára, az ALPO-hoz is.
Képfeldolgozás: SharpCap Pro, Registax, Photoshop.
Helyszín: Corona Borealis Csillagvizsgáló, Győr.
