Koichi Itagaki japán amatőrcsillagász 2023 május 19-én egy új vendégcsillagot fedezett fel 35 cm-es távcsövével a közeli M101 galaxisban. A szupernóva a 2023ixf jelzést kapta, és gyorsan fényesedett. Amatőrcsillagászok sokasága kereste fel a jövevényt, pár nap múlva már vizuálisan is lehetett kis távcsövekkel észlelni.
Benei Balázs, MCSE Csillagtanya
A bejelentést követően elindult a hajsza: világszerte számos földi és űrteleszkóp fordult a kozmikus szomszéd, a Szélkerék-galaxis felé, hogy megfigyeljék a szupernóva viselkedését. A fénygörbe korai monitorozása ugyanis fontos információkkal szolgálhat a progenitor csillagról.
A szupernóva a felfedezéstől számítva mindössze öt nap alatt elérte 10,8 magnitúdós maximumát, hogy aztán jóval lassabban, 0,3 magnitúdó/nap ütemben halványodjon el. Spektrumából hamar kiderült, hogy II-es típusú szupernóváról van szó – vagyis egy nagytömegű csillag robbant fel – , továbbá több olyan emissziós vonalat is tartalmazott, amely alapján halála előtt a csillagot jelentős mennyiségű csillagközi anyag vette körül. Kutatócsoportok a Spitzer-űrtávcső archív adatbázisából kiderítették, hogy a progenitor egy fényes, 17-20 naptömegű, pulzáló vörös szuperóriás volt. Fényessége hosszú, 1000 napos periódussal változott, 0,6 magnitúdó amplitúdóval. Valószínűleg ehhez a pulzáláshoz köthető a robbanás előtti 1-2 évben végbement nagy mennyiségű tömegvesztés és a sűrű csillagközi por kialakulása nagyjából 1 milliárd km-es sugarú körben a csillag körül. A szupernóva lökéshulláma ezzel az anyaggal ütközött, ami megmutatkozott a spektrum emissziós vonalaiban is.
Az idei Csillagászat Napja alkalmából ellátogattam a Csillagtanyára, hogy egy év elteltével ismét lefotózzam ezt az igazán különleges szupernóvát. Fényessége 17 magnitúdó, kisebb műszerekkel is könnyen fotózható még mindig.
Felszerelés és adatok:
Celestron C8
f/6.3 reduktor
EQ5 GoToZWO ASI 585 MC
29 x 180 s
2024.05.18.
