A Tejútrendszer központjáról készített fenti felvételen jól látszik, hogy a központi szupernagy tömegű fekete lyuk körüli régióból, akárcsak egy kéményből, forró gáz áramlik ki. A kép a NASA Chandra űrobszervatóriumának röntgentartományban rögzített felvételeiből (kék), valamint a MeerKAT teleszkóp rádió adataiból (vörös) áll.
A Tejútrendszer központjában látható gázkiáramlást már korábban azonosították a Chandra és az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton távcsövének röntgenadatai alapján. A MeerKAT teleszkóp rádió adatai azonban kimutatták a kiáramlást övező mágneses terek hatásait is.
A gázkiáramlásra utaló jel a kiemelt régióban található, ahol csak a Chandra adatait látjuk. Több fényesebb röntgensáv látható fehér színben, amelyek nagyjából merőlegesek a galaxis síkjára. A kutatók szerint ezek egy henger formájú alagút falai, amelyen át a forró gáz a galaxis központjából eltávozik.
A feliratokkal ellátott képen láthatjuk a kémény nyílását, a Tejútrendszer központjában lévő szupernagy tömegű fekete lyukat (Sagittarius A*) és a galaxis síkját.
A most felfedezett kiáramlás a galaxis központjától körülbelül 700 fényévre található, a kémény végénél. A felvételt 180 fokkal elforgatták, hogy felülre kerüljön a kémény nyílása, és így életszerűbbnek tűnjön a látvány.
A The Astrophysical Journal című lapban megjelent tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy a kiáramlás nyílása akkor keletkezett, amikor a kiáramló forró gáz a hidegebb gázba ütközött. A kémény nyílása röntgentartományban nagyon fényes, ami az ütközés lökéshullámainak köszönhető – ezek olyanok, mint a szuperszonikus repülőgépek hangrobbanása. A nyílás bal oldala valószínűleg azért fényesebb röntgentartományban, mert a felfelé áramló gáz nagyobb szögben és nagyobb erővel csapódik az alagút falába, mint máshol.
A kutatók megállapították, hogy a forró gáz jelenléte nagy valószínűséggel egy sor olyan esemény következménye, amelyben a Sagittarius A*-ba hulló anyag vesz részt. Úgy gondolják, hogy a fekete lyuk kitörései a gázokat a kéményekben felfelé, majd a kémény nyílásán át kifelé terelték.
Nem tudjuk, milyen gyakran hullik anyag a Sagittarius A*-ba. Korábbi tanulmányok szerint a központi fekete lyukból vagy környezetéből néhány száz évente tapasztalható drámai röntgenkitörés, így ezek fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a forró gáz végighaladjon a kéményen. A csillagászok számításai szerint a fekete lyuk nagyjából 20 ezer évente tép szét és fal fel egy csillagot. Az ilyen eseményeket erőteljes, robbanásszerű energiakibocsátás kíséri, és az energia nagy része ilyenkor a kémény nyílásán át távozik.
Az eredményeket ismertető tanulmány, amelynek vezető szerzője Scott Mackey (University of Chicago) az arXiv.org portálon is olvasható.
Forrás: NASA
