Az Akadémiának két kara van Tartuban, köztük a minket érintő történelmi-nyelvészeti (finn-ugor egyetem) és a fizikai-matematikai. A fizikai-matematikai kar egyik szakpárját képezi az asztrofizika és légkörfizika. Felszereléséhez tartozik a Taravere nevű helység közelében felépített csillagászati észlelőközpont, melynek négy nagy kupolájában számtalan távcső és szovjet szinten korszerűnek tekinthető számítástechnikai berendezés van elhelyezve.
Ez a kissé talán hosszúra nyúlt bevezető is mutatja, hogy hol helyezkedik el az egyetem múltjában és jelenében a csillagászat. Talán még egy érdekes adalék, amely már közvetlenül az obszervatórium történetéhez kapcsolódik. Az egyetem főépülete 1804—1809 között épült. Ennek befejezése után 1810-ben tették le a csillagászati torony alapkövét, és 1813-tól már a mai formájában látható.
Az obszervatórium a város központjában (a városházától kb. 300 m-re), a Toome-hegyen található. (A hegy kifejezés ne tévesszen meg senkit. Az épület az Emajoe szintjénél 60 méterrel van magasabban. Észtország legmagasabb pontja 316 m.)
A csillagvizsgáló klasszicista épület portikusz nélkül. A főépületet fedett folyosó köti össze a mellette lévő vendégházzal. A központi rész fölé magasodó torony nem félgömb alakú kupolában, hanem hengerben végződik. Csúcsán büszkén lobog az Észt Köztársaság kék-fekete-fehér trikolórja. A torony mellett jobbra előadó és kiegészítő helyiségek vannak. Balra van az obszervatórium történetét bemutató múzeum.
A csillagvizsgáló leghíresebb igazgatója F. G. Wilhelm Struve 1813-ban obszervátorként került ide, 1829-től már igazgató. 1827-ben jelenik meg első kettőscsillag katalógusa 3112 ilyen rendszer leírásával. Struve itt határozta meg trigonometrikus módszerrel a Vega távolságát. Fia, Wilhelm Ottó, mellette dolgozott 1839-ig, mikoris a csillagászat központja a pétervári egyetem pulkovói obszervatóriuma lett. Struve elköltözése után az obszervatórium dolgozói folytatták a megkezdett programokat, de számottevő eredményt már nem értek el. Dorpat elvesztette jelentőségét Pulkovóval és Königsberggel szemben.
A múzeum helyisége egykor meridiánszoba volt. A beépített meridiántávcső egy 8 cm-es refraktor 100 cm-es fókusszal. A falakat az obszervatórium történetét bemutató tablók fedik. A tárlókban csillagászati könyvek, köztük W. Struve észlelőnaplói láthatók. A múzeum legfeltűnőbb darabja az 1824-ben épített 24,4 cm-es Fraunhofer-refraktor, mely korának legkiválóbb műszere volt. (Részletes leírása megtalálható Horváth Árpád A távcső regénye c. könyvében.)
A Fraunhofer-féle nagyrefraktor
A másik sarokban egy 12 cm-es f/14-es reflektor áll, mely Herschel munkáját dicséri, optikája azonban hiányzik. Látható még egy Vlagyivosztoktól 200 km-re nyugatra lehullott meteorit töredéke. A legnagyobb darab kb. 3 m hosszú, 1,5 m széles vasmeteorit, tömege 23 t volt. Az itt kiállított darab kb. 50 kg-os, alakja forgási ellipszoidszerű (30×50 cm).
Az obszervatórium főtornyában egy századelőn (1911) készült Zeiss-refraktor található. Az objektív 20 cm átmérőjű, fókusza 2700 mm. Mechanikus óraművel van ellátva. A csillagvizsgálóhoz egy meteorológiai torony is tartozik, szintén századeleji műszerekkel. A főépülettől távolabb, a „hegy” peremén áll egy önálló torony, szintén henger alakú kupolával. Benne egy az előzőhöz hasonló kialakítású 100/1800-as Zeiss-refraktor áll.
Az obszervatórium egészén látszik, hogy nincs pénz a fenntartására. Az új csillagvizsgáló üzembe helyezésével a használat hiányában mind az épület, mind a műszerek állapota erősen leromlott. Ennek ellenére az épület még mindig impozáns, a múzeum pedig – bár kis területű – igen jó áttekintést ad az obszervatórium múltjáról.
A Meteor 1992/1. számában megjelent cikk internetes változata
