A Hajózási Hivatal szolgálatában
A hely kiválasztása nem bizonyult szerencsésnek. A csillagvizsgáló messze esett a lakóépületektől, s ezért a csillagászoknak, ha történetesen derültéjszaka volt, félórát kellett a sötétben gyalogolniuk ahhoz, hogy megfigyeléseket végezhessenek. Simon Newcomb írja visszaemlékezéseiben, hogy bizony, gyakorta megesett, hogy mire a szerencsétlen, álmából felvert csillagász megérkezett a kupolába, már borult volt az égbolt. Ám még ennél is nagyobb baj volt, hogy a csillagda maláriával fertőzött területen létesült, s így a csillagászokat állandóan fenyegette ez a veszélyes betegség.
A Newcomb Katalógus
Az 1861-es esztendő jelentős állomás az obszervatórium történetében. Ebben az évben került a csillagvizsgálóba, majd később az intézmény éléreSimon Newcomb (1835-1909), a kor legkiválóbb amerikai csillagásza.
A világ eddigi legnagyobb lencsés távcsöve a Yerkes-refraktor egy chicagoi kiállításon. Ezt is Alvan Clark és fiainak műhelyében készítették.
Newcomb igen sokoklalú tehetséggel megáldott tudós volt. Már gyermekkorában elkápráztatott mindenkit különleges matematikai tehetségével, amelyet hosszú évek szorgalmas munkájával gyümölcsöztetett a csillagászat hasznára, mint az égimechanikai számítások mestere. Elméleti tudásánál, szorgalmánál és elképesztő munkabírásánál talán csak szervezői talentuma volt nagyobb. Számos jelentős amerikai csillagvizsgáló születésénél bábáskodott.
Igazgatósága alatt a washingtoni Naval Observatory – hasonlóan a greenwichi és a párizsi királyi csillagvizsgálókhoz – már számos országos jellegű feladatot látott el, ezek közül a legfontosabbak voltak: a pontos idő folyamatos jelzése és az amerikai kontinens földrajzi koordinátáinak pontos meghatározása megbízható munkaprogramjához tartozott még a Tengerészeti Hivatal által rendszeresen leadott évkönyvekhez szükséges csillagászati
megfigyelések végzése is. Természetesen ezeken a hivatalos feladatokon kívül az intézményben még számos más jellegű csillagászati tevékenység is folyt.
Newcomb jól tudta, hogy a Naval Observatory fejlődése elképzelhetetlen korszerű, nagy teljesítményű távcső nélkül, ezért minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy obszervatóriuma ilyen új műszerhez jusson. 1873-ban különálló kupolában állították fel az Alvan Clark által készített 66 centiméteres refraktort, korának legnagyobb "lencsés" távcsövét. Néhány évvel később, 1877-ben ezzel a távcsővel fedezte fel Asaph Hall a Mars bolygó két holdját, a Phobost és a Deimost.
A Naval Observatory növekvö tekintélye új épület létesítését követelte.Az építkezések 1887 és 1893 között folytak, Richard M. Hunt építész tervei alapján. Nemes, tiszta klasszicista stílus jellemzi a valójában hosszú épületsorból álló épületet, melynek egyik végén egy észlelésre használatos kupolával ellátott torony, másik végén egy könyvtár céljait szolgáló rotunda helyezkedik el.
A megújított obszervatóriumban a legjobb európai intézmények munkájához méltó csillagászati tevékenység folyt; legjelentősebbnek talán a Newcomb által vezetett észlelési programot nevezhetnénk, mely a Nap, a Hold és a bolygók pályájának a lehetőség szerinti legpontosabb meghatározását tűzte ki célul. A munka eredménye nyolc hatalmas kötet lett: az 1888 és 1898 között az obszervatórium kiadásábanmegjelent Newcomb Katalógus.
{mosimage}
A washingtoni Naval Observatory. (légifelvétel)
A távcsőkészítő Clark
A Clark család Cambridge-ben (Massachusetts) működő távcsőkészítő műhelyének kiemelkedő szerep jutott az amerikai csillagászat múlt század végi robbanásszerű fejlődésében. A műhelyalapító Alvan Clark (1804-1887) fiai, George Clark (1827-1891) és Alvan Graham Clark (1832-1897) segítségével olyan magas színvonalra juttatta a távcsőkészítő mesterséget Amerikában, hogy az Újvilág többé nem szorult európai mesterek munkájára. A Clark család öt ízben készített olyan refraktort, amely a maga korában a legnagyobbnak számított a világon. Ám nemcsak távcsövek készítésében, hanem csillagászati megfigyelésekben is jártasak voltak; Alvan Clark fiával, Alvan Graham Clarkkal 1862. január 31-én távcsőtesztelés közben felfedezte a Sírius kísérő csillagát.
Különleges gondossággal választották ki az új csillagvizsgáló helyét. Sherburne W. Burnham (1838-1921), a kettős csillagok hírneves vadásza, már az építkezés előtt mrendszeres csillagászati megfigyeléseket végzett az obszervatórium létesítésére kijelölt helyen, hogy a légköri viszonyokat idejében, az építkezések megkezdése előtt megvizsgálja. Csak ezután kezdődött el az új csillagda építkezése. Ez azonban már egy új történet.
Az Élet és Tudomány 1993/39. számában megjelent cikk másodközlése