Erődépítészet és fogyatkozás

923

Thann (Than) András (Andreas) Felső-Magyarországon, a szepességi Mezőszentgyörgyön, szász családban született a 17. század harmincas éveinek tájékán. Tanulmányait Szepesszombatban, Lőcsén és Besztercebányán végezte, majd külhonban folytatta. Előbb Lipcsében tanult, 1657-ben pedig a wittenbergi egyetemre iratkozott be; itt 1661-ig diákoskodott.

Wittenbergben szokás volt, hogy az egyetemi viták során a diákok rendszerint latin, esetenként német vagy héber nyelvű versekkel köszöntötték egymást. Ezek felépítésüket tekintve egységes szerkezetűek voltak: üdvözölték a vitapartnert, dicsérték tehetségét és tudását, munkára serkentették, sikeres előmenetelt kívántak neki, valamint kifejezték a reményt, hogy a tanulmányai során megszerzett tudásanyagot városa és hazája javára kamatoztatja majd. Thannt 1659-ben lőcsei, modori és soproni diákok is köszöntötték versükkel. Thann ekkor fizikai, illetve az ebben az időben a fizikához sorolt pszichológiai-erkölcsi kérdésről, az akaratról és a szabadságról vitázott, illetve írt.

Az ország helyzetéből adódó sajátosság volt, hogy – más magyar egyházi emberekhez hasonlóan – hadtudományokkal is foglalkozott. Schnitzler Jakab – későbbi szebeni lutheránus lelkész, iskolai rektor, teológus – irányításával 1659-ben a korszak nemzetközi szakirodalmára (Matthias Dögen, Adam Freytag, Christoph Nottnagel, Johann Faulhaber munkáira) támaszkodva Politikai-matematikai értekezés a katonai építészet köréből… címmel adott elő, valamint jelent meg disszertációja erődépítészeti témakörben. A teljességhez hozzátartozik, hogy a szerző – több szakember szerint is – esetleg mégsem a respondens Thann, hanem a témavezető Schnitzler volt.

1660-ban asztronómiai témájú disputációja jelent meg Fogyatkozásokról általában… címmel. E munkájában geocentrikus alapokon a nap- és holdfogyatkozások témakörét járta körül: pontosan meghatározta és osztályozta ezeket a jelenségeket. Számításokat ugyan nem végzett, az írásműnek azonban elvitathatatlan érdeme, hogy az asztronómiai jelenségek természettudományos okait kutatta, mivel úgy tartotta: a babonás magyarázatok nem méltók a keresztény emberhez.

Tanulmányai végeztével hazatérve előbb iskolai rektorként működött, majd a 340 esztendeje, 1666. február 29-én lezajlott avatása után evangélikus lelkészként szolgált Szepesszombatban. 1672-ben a vallásüldözés elől német földre menekült. Itt két teológiai jellegű írása jelent meg nyomtatásban: A szent Jeruzsálem I. és II. (1680–81).

Hazájába visszatérve Lőcsén telepedett le. Vélhetően az ellenreformáció hatására 1688-ban katolizált. Ismeretlen időpontban, valószínűsíthetően a 17–18. század fordulójának környékén hunyt el.

Az Evangélikus Élet 2006/10. számában megjelent cikk másoközlése

Hozzászólás

hozzászólás