1. Elõszó
1959-ben a szovjet Luna-3 lefényképezte a Hold túlsó, a Földrõl soha nem látható oldalát. A Földre továbbított fényképfelvételek alapján megindult ennek az oldalnak is a föltérképezése, a kráterek, síkságok elnevezése. A névadás során az egyes objektumokat kiemelkedõ tudósokról nevezték el. A Hold túlsó, nem látható oldalán kilenc magyar, illetve magyar származású természettudós neve került a Hold-atlaszba. Köztük van Fényi Gyula is. Ki volt õ, mivel írta be nevét a tudománytörténetbe?
Fényi Gyula elõbb jezsuita szerzetes-tanárként, majd az 1878-ban alapított Haynald Obszervatórium igazgatójaként majdnem fél évszázadot élt és dolgozott Kalocsán. Itt alkotta meg maradandó értékû napfizikai és meteorológiai munkáit, amelynek alapján ma is idézik a kutatók. Élete, tevékenysége az Érseki Fõgimnáziumhoz, és az ott alapított Haynald Obszervatóriumhoz kapcsolódik. Tudományos teljesítménye világszerte ismert és elismert kutatóvá avatta õt. Tevékenysége meghatározó volt az Obszervatórium történetében, igazgatása alatt volt az intézmény fénykora. A Haynald Obszervatórium történetét végigkísérjük 1878-ban történt alapításától a Fényi utáni – hanyatló – szakaszon át az 1949-ben történt megszüntetéséig. Sajnos, az Obszervatórium levelezése, feljegyzései, irattára elkallódott, így munkánk során az egyéb levéltári forrásokat kellett felkutatni, az intézmény története és munkatársai által publikált dolgozatok összeállításához. Még nehezebb feladatnak bizonyult az életrajzi adatok összegyûjtése. Munkánk során igyekeztünk felvázolni azokat a kapcsolatokat is, amelyek kiépültek a hazai és külföldi intézmények között, biztosítva ennek a kis intézménynek mûködését, folyamatos tudományos tevékenységét. Véleményünk szerint több új adatot sikerült találnunk, ami adalék lehet a hazai csillagászat történetének – egyszer feltétlenül elvégzendõ – megírásához. Bár az eddig megírt, a hazai csillagászat történetét röviden összefoglaló, munkák vezérfonalat adnak (1, 2, 3, 4) a téma fontossága a világnézet, a mûvelõdés- és tudománytörténet formálódásában részletesebb feldolgozást igényelne. Kiinduló anyagként általában az intézmények által kiadott ismertetõk szolgálnak, melyben leírták a csillagdák felszerelését, mûszereit, néha még a könyvtárról is ejtenek néhány szót. Így Konkoly-Thege Miklós is ismerteti az általa 1871-ben alapított magán – csillagvizsgáló mûszereit (5), az ezután Kalocsán alapított Csillagda felszerelését elõször elsõ igazgatója Carl Braun írta le (6), majd Tóth Mike (7), Fényi Gyula (8, 9, 10), majd a gimnázium 50 éves jubileuma kapcsán ismét Tóth Mike (11) és Angehrn Tivadar is közöl ilyen témájú munkát (12). Röviden leírják a Gothard-fivérek is Herényben, Szombathely mellett, 1881-ben alapított magán Astrophysikai Observatóriumuk felszerelését (13). Az Egri Érseki Líceum Csillagvizsgálójának történetét röviden az "Astronomische Gesellschaft" 1930-ban Magyarországon tartott konferenciájára kiadott rövid ismertetõben foglalják össze (14), ill. Hell Miksával kapcsolatban jelent meg munka (15).
A Kalocsán dolgozott csillagászok, meteorológusok közül csak Carl Braunról (16-20) és Fényi Gyuláról (21-28) jelentek meg életüket, munkásságukat bemutató írások. Annak ellenére, hogy Fényi Gyuláról elég nagyszámú munka jelent meg, ezek általában nem új források feldolgozásával készültek. Ezért tartottuk fontosnak felkutatni az Obszervatóriumra magára és a benne dolgozó kutatókra vonatkozó dokumentumok, személyes visszaemlékezések lehetõség szerinti legteljesebb választékát és annak feldolgozását. Az Obszervatórium munkatársai tollából megjelent írások összegyûjtését az eredeti folyóiratok átnézésével végeztük el, csak iránymutatóként használva az – elsõsorban Fényi munkásságát ismertetõ – bibliográfiákat (11, 29, 30).
Jelen munka az MTA támogatásával jelenhetik meg. Köszönöm Ondvári Árpád tanácsosnak a megjelenés lehetõségeinek feltárását és figyelmét a kézirat sorsa iránt.
A munka elkészítése során elsõsorban a Kalocsai Érseki Hatóság Levéltárában lévõ anyagokra támaszkodtunk. Értékes hozzájárulást jelentett a Kalocsai I. István Gimnázium és az MTA Csillagászati Kutató Intézete birtokában lévõ anyag. Ezúttal is szeretném kifejezni ezen intézményeknek köszönetemet.
Külön köszönet illeti Bay Jenõt, ifj. Bartha Lajost, Hamvas Józsefet, Holovics Flóriánt, Horváth Józsefet, Keszthelyi Sándort, dr. Tibor Mátyást, Vargha Domokosnét a munka elkészítésében nyújtott segítségükért és támogatásukért. Köszönöm dr. Kiss Györgyinek és Várszegi Alojziának a kézirat elkészítésében nyújtott segítségüket.
Budapest, 1986. április 1.
A szerzõ
2. Kalocsa a múlt század hetvenes éveiben
Kalocsa, ez a Duna partján fekvõ alföldi "csinos város" (31), amely mint érseki székhely, s a kalocsai egyháztartomány központja régóta mûvelõdési gócpontja az egész vidéknek. A város elsõ püspöke Asztrik, I. István a várost mint püspökséget alapította. A város fejlõdése szempontjából meghatározó volt az érsekség, amely a város 9200 holdnyi területébõl 3600 kh-nyit foglalt magában (32). A település korán városiasodott. Az 1. ábra egy 1772-es térkép szerint mutatja a várost. Tárgyunk jellegébõl következik, hogy itt elsõsorban a mûvelõdési vonatkozásokra térünk ki. Röviden mégis megemlítjük, hogy a város elsõ hajóállomása Foktõn 1843-ban létesült, a Duna-gõzhajózási Társaság üzemeltette. Az elsõ vasutat, amely a várost Kiskõrössel, és ezen keresztül a Budapest-Zimony fõvonallal kötötte össze, 1882. december 5-én nyitották meg (32). Az érseki uradalom terményeinek feldolgozására a városban több nagy malom mûködött, az itt dolgozó fuvarosok révén indult meg a postaszolgálat. A posta 1852-es alapítása elõtt u.i. hetenként kétszer õk vitték a postát Paksra. Ezenkívül az uradalomnak külön is volt postaszolgálata (32). A városban jelentõs számú mesterember dolgozott. Egy 1851-es összeírás szerint a városban már akkor 357 céhbeli mester dolgozott Kalocsán (32). A késõbb sûrûn elõforduló alapítványi összegek, mûszerbeszerzések értékének összehasonlítására itt említjük meg, hogy a múlt század hetvenes éveiben egy napi mezei napszám 60-140 kr volt, egy hold kerti szántó vételára 3-400 Ft között mozgott.
A város lakóinak száma a belterületen, 1884-ben, 8598 volt (33). A városban 1848 elõtt már mûködött az Olvasó Egylet, 1870-ben Polgári Olvasókör alakult (32). Feltehetõen a városban az írástudók száma lényegesen meghaladhatta az 1870-es országos 25%-os átlagot (32). A városban 1871-ben tornaegylet alakult, amely tûzoltással is foglalkozott. Ebben az évben indul az elsõ helyi napilap, a Kalocsai Lapok, amely 1878-tól Kalocsai Néplap címmel jelent meg. A város elsõ kórházát Nádasdy Ferenc érsek 1849-ben alapítja.
A városban késõbb megalakul a Kalocsai és Kalocsa-vidéki Keresztény Munkás Egyesület, melynek alapszabályát 1899-ben hagyják jóvá. Hamarosan, 1904-ben, megalakult a Kalocsai Katholikus Földmûvelõ Ifjúsági Egyesület is (34). A város 1862 telén az erõs téli árvíztõl sokat szenved, ezért már 1866-67-ben megépül a körtöltés, amely az addig rendszeres árvízi pusztításokat megfékezi.
1. ábra Kalocsa topográfiai térképe 1772-bõl
Az Érseki Levéltárban lévõ egykorú eredeti után
A városban székel a fõkáptalan, az egyházi fõtörvényszék (35) és a királyi törvényszék. Nézzük ezután a város oktatási intézményeit! Az oktatásügy kezdetét a török világ megszûntétõl számíthatjuk. A felszabadított egyházmegyében nagy volt a paphiány, ennek pótlására alapította Patasich Gábor érsek 1733-ban a nagyszemináriumot, amely a paputánpótlást volt hivatva biztosítani. Utóda az érseki székben Klobusiczky Ferenc 1757. jún. 13-án megkezdi a jelenleg is meglévõ új nagyszeminárumi épület építését, amelyet Batthyányi József (1727-1799) érseksége alatt 1764. aug. 15-én fejeznek be. Õ építette a gimnáziumot és a nemesi konviktust, amelyet 1764-ben nyitnak meg. Õ hozta az elsõ nyomdát Kalocsára Esztergomból 1768-ban, amelyet a piaristák kapnak meg, majd tõlük Malatin és Holmayer vették meg.
A város oktatás ügyének felvirágoztatása szintén Haynald Lajos (1816-1891) érsek nevéhez fûzõdik. Õ tesz 100000 Ft alapítványt egy intézmény létrehozására, amelybe 1860. szept. 7-én a csehországi Horazdiovitz-ból iskola nõvérek érkeznek. Õk oktatják a polgári iskolai tanárnõket, tanítónõket, késõbb az óvónõket (36). A képzés színvonalára jellemzõ, hogy Haynald a természettani eszközökre 1870-ben 400 Ft-ot adott (36). Az intézményben tanítottak a kalocsai Fõgimnázium tanárai, így Carl Braun, Menyhárt László és késõbb Hegyi Lajos is. A tanítóképzõ intézet fejlesztésében is jelentõs érdeme volt Haynald Lajosnak, õ bõvítette az intézményt 1883-ban négyosztályúvá (32). Egy forrás szerint Haynald adakozásai, alapítványai az ötmilliót is megközelítik (37). A városban 1891-ben már 9 tanító mûködött, a gimnázium pedig 1865 és 1910 között 1437 érettségizettet bocsátott útjára. A város addigi leghíresebb embere Katona István (1732-1811) a jeles történetíró, aki többek között a város történetét is megírta (38) .
Ez volt tehát az a kulturális környezet, ahol a Csillagda létrejött, amely késõbb gyorsan integrálódott a város szellemi életébe.
3. A Gimnázium rövid története
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a kalocsai Érseki Fõgimnázium rövid történetét. Nem lehet ezzel más célunk, csak az, hogy inkább technikatörténeti, mint mûvelõdéstörténeti összefoglalást végezzünk. Összeállításunkban Tóth Mike és Kerkay György munkáira támaszkodtunk (11, 39).
A középfokú oktatás kezdetét Kalocsán 1765. november 6-tól számíthatjuk, amikor az akkor piaristák kezelésében lévõ intézményben megnyitották az elsõ tanévet. Kevés adat áll rendelkezésünkre errõl az iskoláról. Tudjuk, hogy az iskolában 1781-ben már mûködött nyomda, amely – számunkra ismeretlen okok miatt – 1817-ben megszûnt. Az intézmény, amely ekkor algimnázium volt, fejlõdésének jelentõs állomása, amikor Kunszt József (1790-1867) alapítványából felépítik és megnyitják a Gimnázium új épületét. Ma is látható emléktábla örökíti meg az intézmény célját:
"Isten dicsõségére, a honi katholikus ifjúság erkölcsi s tudományos kimûveltetésére szánta, emelte, alapította, s Szent István király pártfogása, s védelme alá helyezte Kunszt József kalocsai s bácsi érsek 1860-ban."
Az alapító az intézmény kezelését a jezsuitákra bízza, akik magas színtû oktatói tevékenységükrõl is közismertek voltak. A Gimnázium – akkori nevén Stephaneum – elsõ rektora Weninger Sándor lett, aki a fennmaradt adatok tanúsága szerint, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira 10000 Ft-os alapítványt tett. 1863-ban felépült a kollégium új szárnya, 1869-ben pedig elkészült a Haynald utcára nézõ épületszárny, amelyre késõbb a Csillagda falait húzták fel. Érseksége alatt az intézményt jelentõsen támogatta Haynald Lajos (1816-1891) bíboros kalocsai érsek is.[1] 1905-ben elkészült a fõutcai épület is. Ekkor szervezték meg a szertárakat, elõadótermeket, gyûjteményeket. Korszerû mûszereket szereznek be. 1903-ban Császka György adományából az intézménybe bevezetik a villanyt. Az I. világháború és az azt követõ békekötések, majd a gazdasági válság miatt az intézmény fejlõdése megtorpan, bár minden kalocsai érsek igyekszik támogatni az intézetet. 1949-ben a Gimnáziumot államosítják. Az intézmény fejlõdése azonban csak a 60-as években kap újabb lendületet.
4. Az Obszervatórium alapítása
Az alapítás leírásakor elsõsorban nem az Obszervatóriumról eddig publikált mûvekre (6-12, 40-43), hanem inkább eredeti levelekre igyekszünk támaszkodni.
Haynald Lajos sokoldalú mûvelt ember volt. Bár érdeklõdése elsõsorban a botanikához vonzotta, mégis vásárolt magának egy távcsövet.
Így ír errõl Trefort Ágostonnak (1817-1888), aki 1872-tõl vallás- és közoktatásügyi miniszter volt:
"dilettánskodó égbolti észleleteimre – miután egy elõbbi igen jó távcsövemet elajándékoztam [2] – Merznek világhírû müncheni intézetében egy négyhüvelykes refractort készítettem, amely azonban magas és széles állványával és ennek nagyon célirányos és complikált mechanizmusával személyes észleléseimre nem lõn alkalmas" (44). E vásárlást Dr. Schenzl Guido fõmeteorológus intézte (8).
Így születik meg a terv, hogy a távcsõ elhelyezésére építsenek egy kis kupolát, vásároljanak néhány jobb órát, passage mûszert (12). A terv hamarosan országos nyilvánosságot kap. Talán többen is érzik, hogy a régi egyházi vezetõk (Pázmány, Eszterházy, Batthyányi) jó tradíciói folytatódhatnak. A várakozás azért is nagy volt, mert mint ismeretes, ez idõ tájt Magyarországon nem volt állami csillagvizsgáló intézet. Az érsek 1877. február elején levélben fordulhatott Konkoly-Thege Miklós – mint a hozzá írt levelek címzésén állt – a földbirtokos és magáncsillagász úrhoz, hogy segítsen a terv kivitelezésében. (A levélrõl másolat nem maradt fenn). Konkoly 1877. február 24-i válaszlevelében elutasítja azt a javaslatot, hogy az Obszervatóriumot használt mûszerekkel szereljék fel. Ma már nem kideríthetõ, ki vetette fel azt az ötletet, de a válaszlevélben Konkoly megírja, hogy a Marksee-ben lévõ 5 hüvelykes Siemens-féle tranzitcsõ is, valamint a Speyer Lyceum-ban lévõ csõ is rossz. Javasolja, hogy helyette COOK cégtõl vásárolják meg a 2 1/4’-os csövet, ennek akkori ára 51 font 10 sh volt. Már ebben a levélben felveti Konkoly, hogy a Csillagdába be kell vezetni a távírót, amit õ Szalay távírda igazgatójától díjmentesen vél megszerezni (45). Már ebbõl a levélbõl is látszik, hogy az érsek alkalmas embert választott a Csillagda felszerelésére, mivel Konkolynak remek kapcsolata lehetett a mûszereket szállító külföldi – elsõsorban angol és német – valamint hazai cégekkel.
Már 1877. márc. 10-én az érsek új levelet kap Konkolytól, amelyben vállalja, hogy a forgó tetõt 260 Ft-ért saját embereivel elkészíti, a bádogos munkát javasolja kalocsai mesterekkel elvégeztetni (46).
Egy fennmaradt, 1877. márc. 5.-i, 1300 Ft-ról szóló nyugta arról tanúskodik, hogy az érsek jelentõs pénzösszeget bocsátott Konkoly rendelkezésére a mûszerbeszerzésre (47).
Mûködésbe lép az érseki uradalom gépezete is. Tomsich Mátyás uradalmi mérnök márc. 8-án levelet ír az érseknek, melyben javasolja, hogy a "legalkalmasabb hely végül a gimnázium épületben létezõ lépcsõház teteje mutatkozik, amelyben jelenleg a gimnáziumi észlelde van". (Ismeretes, hogy meteorológiai észlelések már 1870-tõl folytak az intézményben). A mérnök javasolja a falak megerõsítését (48.). Érdekes, hogy a kivitelezési koncepció már akkor megvolt, pedig mennyi vita keletkezett még ezután;
Pesten, 1877. márc. 7-én kelt levélben az érsek közli HENNING ALAJOS intézeti igazgató atyával az Obszervatórium alapítását és annak a fõgimnáziumhoz való csatolását. Mint írja: "…beállítani avégre, hogy a természettudománnyal különben is foglalkozó tanár annál biztosabban közölhesse tanítványaival a szükséges csillagászati ismereteket, de egyszersmind mások is a tanárok közül alkalmat nyerjenek, ha talán kedvök volna a csillagászattal foglalkozni". (49).
Henning Alajos – aki Liszt Ferenc unokaöccse és késõbb gyóntatója volt – márc. 14-i levelében megköszöni az alapítványt, mivel az "…úgy mind a tanulók elõmenetelének, mind a szaktanárok továbbképzõdésének kitûnõ lendítõül szolgálanak." (50). E levél ellenére mégis késõbb elterjedhetett az az alaptalan híresztelés, hogy a jezsuiták tiltakoztak volna a Csillagda létesítése ellen. Ma már nem kideríthetõ, hogy mi volt a híresztelés alapja, tény, hogy szükségesnek látták ezt a Hon c. újság 1878. márc. 19-i számában cáfolni (51).
A Csillagda alapításakor pedig nagyon fontos szerepet játszottak a didaktikai szempontok: "a gimnáziális ifjúság gyakorlati észleletek által ez irányban is kiképeztessék, ha egyikben-másikban a csillagászatra hajlam mutatkoznék, az benne hatályosabban fejleszthessék, név szerint astrophysicalis észleletek tétessenek és az intézetet gondozni és vezetni hivatott tanítókar egyes tagjai a szép tudomány terén nagyobb körben és nagyobb sikerrel foglalkozhassanak." (44).
Az új, immár komolyabb méretû, tudományos feladatok ellátására is alkalmas, Csillagda alapításáról hamarosan tudomást szerez az ország. Haynald Pesten, 1877. márc. 19-én kelt levelében jelenti be az intézmény alapítását Trefortnak. Így ír: "Tudván azt, hogy Excellentiad minden cselekvés iránt, mely a hazai tudományos mûvelõdés elõmozdítására irányul kiválóan érdeklõdni szokott, vagyon szerencsém Excellentiád nagybecsû tudomására hozni, hogy a kalocsai érseki fõgymnáziumomnak egy, a jezsuita atyák gondozására bizandó, csillagdának saját költségemen felállítását elrendeltem és e végre minden szükséges intézkedést már megtettem." (52).
Trefort 1877. márc. 22-én válaszol az érseknek, megköszöni az alapítást (53), 30.00 sz. levelében jóváhagyja azt.
Nagyon sok gyakorlati problémával járt az intézmény megalapítása, felszerelése. A legfontosabb kérdés, az intézmény elhelyezése, ami lényegében megszabta lehetõségeit.
Az érsek levélben fordul Konkolyhoz. Március 30-i levelében szakvéleményt kér az elhelyezésrõl. Elhatározott szándéka, hogy a Csillagda a gimnáziumba kerüljön: "a kalocsai Fõgymnáziumom kétemeltû épületének tetjére építtessék és ezen tudományos intézetem kitágításául tekintessék, mely rendeltetése annak egy országos jelentõségû csillagdánál mindenesetre szerényebb dimenzióit is természetszerûen jelezte." (54). Korát megelõzõ cselekedet volt ez, egy középiskola felszerelése csillagdával: "és hogy az újabb tudomány által megkívánt elkülönített helyzet országos nagy intézeteknél igen is kell, hogy tekintetbe jöjjön, de ily magánintézeteknél, milyen a miénk, az talán kevésbé szükséges, mely anélkül, hogy a nagyobb szabású csillagdák mértékét és mûködési tökélyét megütné, mégis hasznos szolgálatot tehet a hazai ifjúság kioktatásának s a tudomány elõmenetelének." (54). E nézetet Fényi – aki pedig inkább tudós volt, mint oktató – késõbbi írásában is osztja, s így ír:
"Mert míg egyrészrõl a tanári testületnek ezáltal alkalma nyílik némiképp a tudományok magasabb ágaiban való ténykedésére is, addig másrészt a tanulóifjúság, habár egyenlõre még képtelen annak követésére, mégis ismereteket szerezhet magának arról, hogy valami magasabb is létezik, mit mintegy folyton szem elõtt tartván ellenállhatatlanul kell, hogy ösztönöztessék a magasabb tudományosság utáni törekvésekre." (8). Így jött létre tehát azaz elhatározás, amely egy olyan Csillagdát hozott létre, amely egyike volt az elsõknek, amelyek a középfokú oktatásba vitte a csillagászatot (2). Maga az intézmény-alapítás gondolata is új volt, mert csak a XX. század húszas, harmincas éveiben "kezdett az szokásba jönni, hogy a középiskolákkal kapcsolatban mindenfelé, nevezetesen Angliában, Amerikában, egy, a mindennapi iskolarendszer körét meghaladó intézetet állítanak fel." (55).
Gyorsan megindultak a szükséges elõmunkálatok. Konkoly már március 24-én arról számol be az érseknek, hogy a mûszereket megrendelte (56). Haynald Bécsbõl 1877. április 12-én levélben fordul Treforthoz, egy sor kérdés – így például a költségvetés elkészítése – iránt érdeklõdik nála (57).
Közben a Csillagda elhelyezésére további két új javaslat merült fel. Az egyik értelmében a Csillagdát az Érseki Palota parkjában lévõ dombon helyezték volna el. Ez a terv nem tetszik sem az érseknek, mert mindenképp a gimnáziummal szerves egységben kívánta elhelyezni az intézményt, sem a majdani üzemeltetõknek, a jezsuitáknak sem. (Az éjszaka, a rendházon kívül végzett munka ellenkezik a rendtartással). A másik tervváltozat szerint a gimnázium udvarán építettek volna egy külön épületet a Csillagda számára. Itt akkor még szabad telek volt, mert a jelenlegi I. István utcai szertárépületet csak 1905-ben emelték, Riegl Sándor (1863-1932) tervei szerint. Az udvar azon oldalán, mint ezt 2. ábránk mutatja, akkor egy kis sütõház és gyógyszertár mûködött.
2. ábra "A Jézus-társasági atyák kalocsai házának
és kerületének térvázlata"
A – a Csillagda megvalósított változata
B – az új épület emelésének tervezett helye
C – A Gimnáziumon kívüli elhelyezés egyik lehetséges helye
Az innen felszálló füst és a patika "mérges gõzei" komolyan zavarták volna a megfigyelést. E változat mellett szólt viszont az, hogy a mûszerek rezgésmentes elhelyezését itt egyszerûen meg tudták volna oldani, ellentétben a fõépület tetejére való telepítéssel. Schenzl Guidó 1877. május 6-án levelet ír az érseknek, melyben beszámol az április 9-én és 10-én, valamint május 5-én és 6-án a helykiválasztásról Kalocsán tartott megbeszélésekrõl. Nem sikerült közös álláspontot kialakítani, ezért javasolja, hogy egy bizottság döntsön Trefortnál a Csillagda helyérõl, õ a fõépület tetejét javasolja (58). Az egyetértés nem lehetett teljes, mert másnap Konkoly is levelet ír az érseknek, "németül, hogy Braun atya is értse" (59). Õ nem tesz említést a bizottság szükségességérõl, de õ sem javasolja, hogy a Csillagda a sütõházhoz kerüljön közel. Ebben a levélben történik elõször említés Carl Braunról, a Csillagda elsõ igazgatójáról. Nem ismeretes, hogy ki ajánlotta Haynaldnak õt az igazgatói posztra, feltehetõen a kalocsai jezsuiták valamelyike ismerhette õt, hiszen Braun mindenütt megfordult, tanult, tanított, ami a jezsuiták akkori központjainak számított.[3] Tény viszont, hogy kiválasztása szinte a Csillagda gondolatának megszületésével egyidejûleg megtörténhetett. Lehet, hogy személyesen többször is találkozott Haynalddal, mert elsõ, fennmaradt, az érsekhez írt levele 1877. május 7-én Kalksburgból kelt (60). Ebben a levelében – feltehetõen felkérésre – Braun szintén javaslatot tesz a Csillagda felszerelésére. E levélre élesen reagál Konkoly. Nem támogatja Braun javaslatát régebbi konstrukciójú mûszerek beszerzésénél. Majd így ír: "Egy csillagda jó híre s neve nem attól függ, hogy milyen mûszerei vannak, természetesen értem ez alatt, hogy azok a jelen színvonalán álljanak, hanem hogy mit teszek azon csillagdában" (61). Így az érsek pénzébõl, Konkolynak a saját Obszervatóriuma alapításakor szerzett tapasztalata és Braun kiváló felkészültsége segítségével megindul a szervezés. 1877. június 3-án írja alá az érsek a Csillagda alapítólevelét. Érdekes dokumentum lenne ez, de sajnos nem maradt fenn. Létezésérõl onnan szerezhetünk tudomást, hogy amikor 1928-ban felmerült az a gondolat, hogy a Csillagdát Pécsre telepítsék, akkor a káptalan hosszú nyilatkozatban foglalkozott a Csillagda tulajdonjogi és telekkönyvi helyzetével és az alapítólevél akkor még megvolt (62).
1877. nyarán tovább folyik a mûszerek beszerzése. Konkoly a tengerparti Ostende-ben pihen, innen írt Haynaldnak, hogy szívesen átmenne Londonba, ott maga kiválasztaná és el is hozná a szükséges kronométereket (63). Egy apró probléma nehezíti a szervezést, mert eltûnt a beszerzendõ mûszerek listája. Ma már nem kideríthetõ, hogy hogyan, kinél, de mind Schenzl, mind Konkoly határozottan tagadja, hogy nála lennének (64). Konkoly közben Münchenben is járt, volt "Dr. Merz intézetében", aki továbbra is fenntartja a héthüvelykes lencsét az érsek számára, vagyis a fõmûszer lencséje már ekkorra elkészült (64).
Schenzl Guidó is levélben közli az érsekkel, hogy a kérdéses irat nincs nála. Ebben a levélben is ír a Csillagda elhelyezésérõl, itt már azt írja, hogy "mindenekelõtt az érseki kertben lévõ dombon kellene felépíteni" (65).
A Csillagda tervét tovább finomítják, végsõ elhelyezésében végül is az érsek dönt, az intézmény a gimnázium területén nyer elhelyezést. Ezt Haynald levélben közli a Gimnázium akkori igazgatójával (66). A felszerelésrõl Konkoly is sûrûn nyilvánít véleményt (67), 1878. február 15-i levelében részletesen beszámol a munkák állásáról (68), majd március 3-i és 9-i leveleiben a beszerzés elõrehaladásáról tájékoztatja Haynaldot (69-70). A hó végén újabb levelet ír és ismét részletes tájékoztatót ad, mert mint írja: "…azonfelül elrendelni kegyeskedett, hogy minden írásban történjen" (71 ). Ez a krónikaíró szerencséje is, mert ettõl kezdve elég sok dokumentum áll rendelkezésünkre.
Az érsek további összegeket folyósít, ezeket Konkoly rendszeresen nyugtázza, így április 3-án és 5-én is újabb összegeket kap kézhez (72-73). Közben jó ütemben folyik a felszerelés elkészítése. Konkoly június 23-i levelében jelenti, hogy a nagy kupola elkészült (64), június 26-án felajánlja, hogy Londonba utazna a beszerzés meggyorsítására (75), erre azonban nem kerül sor.
1878. július 1-re Konkoly minden nála készülõ eszköz elkészültérõl ad hírt, felajánlja, hogy õ személyesen jön kipakolni az eszközöket, amit hajóval fognak szállítani (76).
Július 10-én ismét pénzt igazol vissza (77), július 8-i levelében jelenti Haynaldnak, hogy július 17-én szándékozik Kalocsára menni, kitûzni a délkört (78).
1878 õszén két hónap alatt elkészül az épület. Megépül a két kupola, a meridián szoba, már csak a falak kiszáradását várják, hogy a mûszereket felszerelhessék (8). A mûszerek beszerzésével kapcsolatban tovább folyik a vita. Konkoly november 11-i levelében válaszol Braun támadására, tagadja, hogy az általa szállított mûszerek és az eszterga használt lett volna (79). A költségek nagyok, de ismét megerõsíti, hogy a morsekészülékre szükség van. Konkoly november 26-án ismét ír az érseknek (80). Ebben Braun vádjait ismét elhárítja "rosszul esett, hogy P. Braun par force mindenben hibát keresett". A továbbiakban így ír: "Csekélységem nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy pár évig Secchi mellett lehetett volna."
Az építkezés befejezésérõl Tomsich Mátyás uradalmi mérnök 1878. december 1-én kelt levelében számol be az érseknek (81). Az elhatározás megszületésétõl a befejezésig nem egész két év telt el, ami mai mértékkel is elismerendõ teljesítmény. A költségek így oszlottak meg: az építés 10000 Ft-ba, az eszközök beszerzése 16400 Ft-ba került (8). Érdekes összehasonlítást közöl ezzel kapcsolatban Fényi (8). A világ akkor legnagyobb obszervatóriumát Lick (1796-1876) alapította, az átszámítva 2 millió Ft-ba került. Természetes tehát, hogy mások voltak a lehetõségei.
1878. október 8-án veszik fel az elsõ leltárt, ennek elsõ oldalát mutatja a 3. ábra (82). Lényegében minden mûszer beérkezett, van távírda állomás is. Haynald utasítja a jószágigazgatót a költségek és az esetleges hiányok felmérésére (83). Kezdetben a Csillagda mûködési költségeit Haynald fedezte, errõl tanúskodik egy fennmaradt elszámolás, melyet Braun készített 1881-ben (84).
A hosszú távú mûködést végül is egy alapítvány biztosította, melyet Haynald Lajos tett (85). E levél szerint: "A Haynald-observatóriumi felügyelet költségei eddig uradalmi pénztáramból voltak fizetve, ezen fizetéseket f. év december 1-tõl kezdve beszüntetem, s e helyett uradalmi pénztáramba 15000 f, azaz tizenötezer f névértékû 5% magyar kötvényben leteszem, s a kamatokat…" E járadék biztosította azt, hogy az intézmény tartós, tervezhetõ költségvetéshez jutott.
1890-ben készítik el az Obszervatórium mûködési szabályzatát (86), melyet az I. melléklet tartalmaz.
Az alapítványt Haynald Lajos utódja Császka György is fenntartja, bár annak kezelését a fõkáptalanra bízza (87). A kialakuló új gazdasági viszonyokat jelzi, hogy az alapítványt tõkésítik, s azt "…alapítványszerû kezelés végett átvette, ezennel ünnepélyesen ígérvén, hogy ezen alapítvány sértetlen fenntartásáról és minél elõnyösebb gyümölcsöztetéséért teljes erejébõl gondoskodni fog…" (88). Ezen elhatározás biztosította a Csillagda mûködését, adott lehetõséget a kiadványok rendszeres megjelenésére, az üzemeltetéshez szükséges feltételek megteremtésére. Ez az irat, az "Alapító levél" az, amely végsõ soron a Csillagda legeredményesebb periodusában anyagi alapot jelentett Fényi Gyula munkásságához. (ld. az 1. Mellékletet)
Az 1878. okt. 8-i leltár elsõ lapja
3. ábra "A Fõtisztelendõ Dr. Haynald Lajos kalocsai Érsek
Õ Excellentiája által alapított és a J/ézus/ T/ársasági/ kalocsai
fõgymnáziummal egyesített Csillagdában jelenleg a következõ
csillagászati és természettudományos eszközök találtatnak"
5. A Csillagda épülete
1878 õszén két hónap alatt felépült a kétkupolás Csillagda. A gimnáziumi épület lépcsõháza fölött 14 m-rel az utca szintjétõl alakították ki a meridián és a vertikál szobát. Szerencsére, a gimnázium eredeti épülete statikailag alkalmas volt a bõvítésre, elbírta a nagy távcsõ majd 7 q-ás állványát és az épületet magát. A 4. ábra az intézmény alaprajzát mutatja (6). A nagyobb kupola átmérõje kb. 4 m, ebben helyezkedik el a nagytávcsõ.
A kisebb kupola átmérõje 3 m, ez védi a kisebb távcsövet. Érdekes apróság, hogy a borravaló már akkor is fontos szerepet játszhatott. A kupolákat – mint ismeretes – Konkoly asztalosa készítette Ógyallán, majd Kalocsára jött azt összeszerelni. A jól sikerült munka után borravalót kérhetett, ami kiderült. Konkoly 1879. május 27-én levélben kér elnézést Haynaldtól, mint írja "mesteremet megdorgáltam" (89).
Az épülettõl balra a tetõn egy, korláttal védett, út vezet a háromszögelési pontként használt oszlophoz. Ezt használták a földmérési rendszer pontosításakor, helyzete a meridiánhoz képest 0,5442"-al északabbra és 1,1362"-al nyugatabbra helyezkedik el. A Csillagda tájolása követi a gimnáziumi épület tájolását. A homlokzatot 5. ábránk mutatja.
Érdekes az épület függõleges tagolása is. Ezt a 6. ábra mutatja, az ábrát Braun könyvébõl vettük (6). A távcsövek alatt a könyvtár, amit sötétkamrának is használtak, és a dolgozószobák voltak. A szabad szemmel végzett észlelésekre a tetõn teraszokat képeztek ki, amelyet "elõször cementtel nagyon szépen beborítottak, de kiderült, hogy ezt fa alapra felvinni nem tanácsos. Repedések léptek fel és szükségessé vált a cement helyett bádoglemezt használni" (6). Úgy látszik akkor sem ment minden simán…
A Csillagda tevékenysége egyre bõvült, már Braun is több javaslatot tett a bõvítésre. 1882. október 17-én kelt levelében azt javasolja, hogy a Csillagda részére egy kis 6 vagy 6 1/2"-os reflectort kellene beszerezni, amihez új kupolát kellene emelni. Ez lenne az alap a komolyabb tudományos munkához, mert – mint Braun írja – ismeretem szerint az egész Német-, Oroszországban és Ausztriában sehol sincs ilyen." (90). Ekkor ismét felújulhatott a Konkoly-Braun vita is. E levelében Braun kitér arra is, hogy miért javasolt õ – Konkoly ellenében – az alapítás idején refraktort. Érvelése helyes, valóban fõmûszerként refraktort kellett beszerezni, mert az optikailag erõsebb, megbízhatóbb. A reflector elsõsorban színképelemzési célokra jobb, hátránya, hogy tükrét 3-5 évenként újra kell ezüstözni.
A bõvülés mégsem ebben az irányban történt. Az alapító Haynald Lajos 1891-ben elhunyt, bár utódai is sokat áldoztak a Csillagdára, bõkezûségben mégsem vehetik fel vele a versenyt. Az épületet 1894-ben két új szobával bõvítik. Az adományozó Császka György kalocsai érsek 1893. július 12-én jóváhagyta a tervezett bõvítés költségvetését. A terveket Husszy György uradalmi mérnök készítette el, és már 1894. március 5-én az új igazgatói szobát és a mûhelyt át is adják (91). Az épület új alaprajzát mutatja a 7. ábra, amelyet Fényi munkájából vettünk (8). Így alakult ki a Csillagda épülete, amelyen az államosításig – ismereteink szerint – nem is történt változás.
4. ábra A Csillagda alaprajza az alapítás idején (6).
A lépték M = 1:250
Jól látható a vertikál- és meridiánszoba és a két kupolát körbefogó terasz. A tetõn lépcsõ vezet fel a háromszögelési pontként szolgáló oszlophoz.
6. ábra Az Obszervatórium átmetszeti képe. Jól mutatja, hogy a két távcsõ kissé zavarta egymást.
5. ábra A Csillagda homlokzata
7. ábra Az Obszervatórium alaprajza a bõvítés után
A 4. és 5. jelû helyiség a hozzáépítés (Fényi munkájából)
6. Az Obszervatórium mûszerei
A mûszerek számbavételére az 1879. június 26-án Kovács György érsekuradalmi fõszámvevõ által felvett – s egy hagyatéki ügy kapcsán 1983-ban elõkerült – leltár igen jó lehetõséget adott (92). Ennek az iratnak 1. oldalát mutatja a 8. ábra. Az igen precíz kimutatás szerint a Csillagda létesítésének összes költsége 28.594,80 forintot tett ki, azaz kb. 100 hold föld akkori árát. Igen tekintélyes összeg volt ez!
8. ábra Építkezési költségek
(Az 1879. június 26-i kimutatás szerint)
Sajnos, a kezdeti nagy fellendülést nem követte további, így az intézmény fejlõdése – társulva ezekhez több más ok is – megtorpant.
Az Obszervatórium fõ mûszere a 7 hüvelykes (17.8 cm) refraktor. Optikáját a müncheni Merz-cég szállította, a többi részt, az állványt, az óragépet a Browning cégtõl, Angliából vették. A távcsõ ekvatoriális felszerelésû, két tengely körül forgatható. A rektaszcenzio tengely a Föld tengelyével párhuzamos, a deklinacio tengelyen beállítható az égitest elhajlása. A távcsõ optikai teljesítõképességét Braun rosszabbnak tartja, mint a kisebb távcsõét, amit a kis (f = 220 cm) fókusztávolságnak tulajdonít. A távcsõ pontos beállítását Braun új, általa kidolgozott módszer szerint végezte (6). Itt is a végtelenségig precíz volt, mindig jobb, pontosabb megoldást keresett.
A másik, kisebb, 4 hüvelykes (10,2 cm) nyílású refraktort szintén a Merz-cég készítette. Ez állt – és áll ma is – a kisebb kupolában, elsõsorban a Nap megfigyelésére, késõbb oktatási, demonstrációs célokra használták. A passage (átmeneti) távcsövet a T. Cooke yorki cég szállította, 2.000 márkáért (40). Braun a minõségével nagyon elégedett volt. Nyílása 58 mm, fókusztávolsága 60 mm. Ezt a készüléket is tovább tökéletesítette, javította a távcsõ fókuszálását, új vízszintbeállítást készített hozzá, ehhez elõször Cooke-tól, majd a bécsi Reinisch-tõl rendelt új libellát. Használatát nehezítette, hogy az oszlop, amin állt, a márványborítás ellenére, csak egy "csúnyán falazott oszlop" (6).
A passage távcsõ legfontosabb kiegészítõje a jó óra. Mivel akkor még nem létezett központi, rádión vehetõ idõjel, ezért ez az egyik legalapvetõbb berendezési tárgy. Alapmûszerként erre a célra a Cooke által szállított, higanyos kompenzációval ellátott ingaóra szolgált. Ára 800 márka volt (11). Természetesen Braun ezen az órán is eszközölt néhány apróbb változtatást, az anker acélalkatrészeit kvarcra cserélte, galvanikus kontaktussal látta el. A 2. számú ingaóra a meridián szobában állt. Ez higanyos kontaktussal volt ellátva, az inga végén lévõ platina lemezke minden lengésnél higanyba merült és zárt egy áramkört. Ez az óra késõbb a fizikai szertárba került. Helyette a budapesti Hoser Viktor órásmester 1905-ben, új kompenzált ingájú óráját használták (11). A harmadik ingaóra ingája csak olajjal átitatott fából készült, pontossága mégis felülmúlta a második számú óra pontosságát. A harmadik órához Konkoly egy Haussen-féle kapcsolószerkezetet ajándékozott a Csillagdának. Az ingaórák mellett az Obszervatórium felszereléséhez tartozott még egy kronométer, amelyet a W. Bröchking cég szállított Hamburgból, igazán borsos árért, 650 márkáért. Mint Braun írja, sok idõt töltött el pontos beállításával. Az idõmérõ készülékek utolsó tagja egy másodpercszámláló volt, amelyet Braun elsõsorban azért kedvelt, mivel "nagyothallásom miatt az ingaóra ütését nem hallom" (6).
Az idõjelek rögzítésére szolgált a kronográf, vagy ahogy ma mondanánk x-t-író. Ezt a készüléket Bécsbõl, a Mayer und Wolf cégtõl szerezték be. A választás nagyon jó volt, ez akkor egy korszerû mûszernek számított. A papírcsíkot, amelybe egy acéltû másodpercenként egy lyukat szúrt, villanymotor (!) hajtotta, így lehetõség volt arra, hogy a szerkezet folyamatosan mûködjön. Ez nagy elõny volt a felhúzással, vagy a súly által mûködtetett készülékekkel szemben! A készülékhez több áramváltó, kapcsoló, morzekészülék tartozott.
A Csillagda szögmérésekre használt legpontosabb mûszerét az universalét a kasseli Breithaupt-cég szállította, ára 2300 K volt. Igen pontos mûszer volt, ennek ellenére Braun ezen is több módosítást eszközölt. E szép kivitelû mûszer rajzát mutatja a 9. ábra. Ugyanez a cég szállított egy Pister-féle prizmakört is. Vele Braun nem volt megelégedve, helyette inkább sextánst rendelt volna (6).
9. ábra A Csillagda szögmérésekre használt mûszere.
A kasseli Breithaupt – cég szállította
Mivel a Csillagda alaptevékenységét a Nap-kutatás képezte, így fontos szerepük volt a különbözõ spektroszkópoknak. Erre a célra szolgált egy Vogel-féle kis spektroszkóp, amelyet a berlini Häntsch-cég készített. Egészen egyszerû készülék, pontosabb mérésekre nem volt alkalmas. Egy másik kis spektroszkópot a távcsöveket szállító Merz ajándékozott az Obszervatóriumnak. Pontos mérésekre ez sem volt alkalmas.
A Browning cégtõl szintén vásároltak egy spektroszkópot, amely elvben alkalmas volt precíz mérések elvégzésére. Ez azonban nem volt megbízható, könnyen kezelhetõ mûszer. Legnagyobb hátránya, hogy nem volt összehasonlító prizmája, így a földi etalon spektrumát nem lehetett összehasonlítani az égitestekrõl érkezõ fény spektrumával.
A végleges megoldást az jelentette, hogy Haynald Braun kérésére lehetõvé tette egy nagy diszperziójú spektroszkóp beszerzését a híres londoni Hilger cégtõl, 1400 márkáért (kb. 1800 korona). Ez a készülék felerõsíthetõ volt a nagy távcsõre, jól használható, megbízható mûszer volt. Konstrukciója különösen alkalmassá tette a protuberancia-vizsgálatokra. A mûszer képét – egykori rézmetszet alapján – 10. ábránk mutatja. Természetesen ezen a mûszeren is Braun több módosítást eszközölt.
{mosimage}
10. ábra A nagydiszperziójú Hilger-féle spektroszkóp
a nagytávcsõ végére szerelve (11)
A spektroszkópos mérésekhez szükséges összehasonlító spektrumok gerjesztésére a Hauck-cégtõl vásároltak szikrainduktort, a Geissler-féle csöveket az Alt-Eberhart cégtõl, Ilmenauból szerezték be.
Szintén a Hauck-cég szállította az obszervatóriumon használt Zöllner-féle asztrofotométert, amely a csillagok fényének egy referencia jellel való összehasonlítására szolgált. Braun ezt is tökéletesítette. Ugyanez a cég szállított egy Glan- és Vogel-rendszerû asztrofotométert, amely két fényforrás, például a napkorong két pontja – fényességének összehasonlítására szolgál. Sajnos, a készülék túl súlyos volt, így a tubusra közvetlenül nem volt felcsavarható.
Haynald 1883. március 2-án újabb bõvítést engedélyez (93). Ennek keretében – többek között – beszereznek egy üstököskeresõt (nyílása 88 mm, fókusztávolság 810 mm, ára 1120 korona) különbözõ mikrométereket, collimátort. Az ekkor elvégzett bõvítés kb. 2400 koronát emésztett fel (93). A távcsõre szerelhetõ fotográfiai kamera – egyszerû fényképezõgép – is az obszervatórium akkori leltárában szerepelt. Számottevõ fotográfiai munkát azonban nem tudtak végezni, mert hiányzott a megfelelõ 1/1000 s másodperces expozíciót is lehetõvé tevõ zárszerkezet. (A hazai asztrofotográfia megteremtõi a Gothárd-fivérek voltak (94).) Drága felszerelési tárgynak számított még a Zeiss-féle stereokomparátor, amelyet 3330 korona értékben szereztek be. Az égitestekrõl jövõ sugárzás mérésére szolgált a precíziós ampermérõvel ellátott Angström-féle pyrheliometer.
Fontos mûszernek számított – különösen kezdetben a csillagászati helymeghatározásnál – a távíró. Bevezetését Konkoly is feltétlenül szükségesnek tartotta. Braun 1881. május 8-án levélben fordul Haynaldhoz ebben az ügyben. Itt az összeköttetést egy évre kéri csak, Kalocsa-Bécs, Kalocsa-Pola közötti kapcsolatra lenne szükség. Kéri a díjmentes vonalhasználatot, ha ezt nem sikerül elintézni, akkor a helymeghatározáshoz szükséges távíróhasználati díjat 70 Ft-ra becsüli (95). Az érsek a kérést továbbította (96), melyre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 26.460. sz. iratában választ is kapott (97). Ennek alapján 23.636 sz. alatt engedélyezi a miniszter "egyetértésben az osztrák cs.kir. kereskedelemügyi minisztériummal földrajzi délkörök megállapítására és csillagászati megfigyelésekre, kizárólag tudományos célokra az észleletek napján 3 óra tartamára egy-egy távíróvezeték" használatát. A kiépítés költségét – amelyet az érsek vállalt – 150 Ft-ra becsülik (97). A becslés pontosnak bizonyult, mert az 1881. november 18-i levélben megküldött számla – ma is megvan – 139.83 Ft-ról szól (98). A kéthuzalú távíró kiépült, azonban a kedvezõtlen éghajlati viszonyok miatt az elsõ méréseket csak 1881. november 19-én tudták elvégezni, amikor is 100 idõjelet forgalmaztak (99). Ebbõl meg is határozták a Csillagda földrajzi helyzetét, a távíróvonalat azonban a késõbbiekben nem nagyon használhatták. Erre utal az M. kir. Posta és Távírda Igazgatóság 1897. február 20-i levele, melyben kérdezik, hogy szükség van-e a távíróra, mert az 1882 óta nem használják (100). Fényi mégis kéri, hogy a távíróvonalat ne szereljék le (101). A kérést Császka György érsek továbbította (102), melyre május 7-én meg is kapta a választ, miszerint, "A kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úr Õnagyméltósága f.é. április hó 24-én 16567. sz. hozzám intézett rendeletével megengedi a további fenntartást, 3 Ft félévi átalány utólagos fizetése mellett". (103). Fényi a feltételeket elfogadta (104). Ezt az ügyet sikerült egyszerûen, gyorsan elintézni. Többszöri próbálkozással sem sikerült azonban az Obszervatórium részére portómentességet szerezni, szinte érthetetlen, miért. A portómentességet 1865. október 2-án kelt törvény szabályozta, melyhez késõbb számtalan kiegészítést hoztak (105). Így az 1870. szeptember 29-én kelt 20123/3752 sz. miniszteri rendelet alapján az állami tudományos intézetek – így a Meterológiai is – portómentességet élveztek. Ezt azonban a Csillagdának nem sikerült megszereznie. Így elutasították Váradi L. Árpád kalocsai érsek 1917. október 17-én kelt felterjesztését is, nem adtak az Obszervatórium munkatársainak félárú vasúti igazolványt, sem portómentességet (106). Angehrn – a Csillagda akkori igazgatója – elsõsorban a budapesti, kolozsvári, szegedi és zágrábi földrengésjelzõ intézetekkel kívánt élénkebb kapcsolatba lépni, ez azonban meghiúsult.
Talán a tárgy szempontjából egy kicsit hosszúnak tûnik ez a fejezet. Azért hangsúlyozzuk azonban ezt az egész kérdéskört, mert az Obszervatórium munkatársai számára egyrészt létfontosságú volt a kommunikáció lehetõsége a más intézetekben, országban dolgozó kollégáikkal, másrészt a távközlési eszközök egyre szélesebb alkalmazást nyertek a csillagászati mérésekben. A helymeghatározáshoz használt távíróról már volt szó. Úttörõ, hasonló célú kísérleteket végeztek hazánkban telefonnal is (107), érdekes levél maradt fenn a telefon használatáról a pontos idõleadására (108). E levél szerint: "Petheõ János kir. tanácsos, m. kir. posta és távírda fõigazgató úrnak, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr engedélye alapján tett azon intézkedése, hogy a 2210/1903 sz. rendeletével elrendelte, hogy a vasúti, posta- és távírdahivataloknak déli 12 órakor adatni szokott jelzés naponta telefon útján az Obszervatóriumnak is leadassék, és megengedte, hogy az idõjárási helyzet és a zivatarok vonulási irányának kipuhatolása végett a temesvári központi telefonhivatalba összefutó összes megyei és interurbán vonalakat hivatalból, még az éjjeli órákban is, minden megszorítás nélkül használhassa." Feltehetõen ez a gyakorlat nem lehetett általános, mert a kalocsai intézmény késõbb a jénai Zeiss-cégtõl szerzett be idõjel-vételre alkalmas rádiókészüléket (109).
Befejezésül megemlítjük még, hogy érthetetlen okokból Konkolynak a földrajzi hosszkülönbségek meghatározási módszereirõl és a Magyarországon végzett meghatározásokról írt nagy összefoglaló munkájából a kalocsai kísérletek kimaradtak (110). Ez azért is érdekes, mert e mérések eredményeirõl több publikáció is született (6, 99, 101).
Tárgyunk szempontjából meg kell még vizsgálni a fizikai szertár helyzetét is. Az ott lévõ eszközök u.i. szintén a Csillagda munkatársainak rendelkezésére álltak. A fizikai szertár állapotáról, fejlõdésérõl Hegyi Lajos írt részletes munkát (112). Õ idézi Hómann Ottó tankerületi fõigazgató véleményét, miszerint a kalocsai szertár, az ország egyik leggazdagabb középiskolai gyûjteményével bírt. Köszönhetõ ez a szaktanároknak is, akik a kor színvonalán adták elõ a tárgyat, bõséges kísérleti anyaggal szemléltetve azt. Ki kell emelni Riegl Sándor ilyen irányú tevékenységét, aki már a kilencszázas évek elején a drót nélküli telegráffal kísérletezett, egyik elindítója volt a légelektromos megfigyeléseknek. Az Obszervatórium munkatársainak a viharjelzõ fejlesztésében elért nagyszerû eredményei nem jöhettek volna létre a fizikai szertár remek felszerelése és az oktatók korszerû felkészültsége nélkül.
7. Az obszervatórium könyvtára
A nagy tudományos központoktól viszonylag távol dolgozó csillagászok számára létfontosságú volt, hogy a jelentõsebb csillagászati folyóiratokat, könyveket rendszeresen megkapják. Ezért fordított már az alapító nagy gondot arra, hogy a könyvtár minél nagyobb állománnyal rendelkezzék. Természetesen a régi klasszikus csillagászati mûvek már ekkor nem voltak elérhetõk, igaz, hogy jócskán el is avultak. Elsõsorban a folyóirat-beszerzésre helyeztek nagy súlyt, de a kutatók rendelkezésére álltak a kor fizikai, matematikai és természetesen csillagászati alapmûvei.
Természetesen a könyvtárról is kevés adat áll rendelkezésünkre. Elsõ forrásunk Braun könyve, melyben közli az elõfizetett folyóiratok jegyzékét (6). Íme a lista:
Astronomische Nachrichten 17. kötettõl; Comptes Rendus de l’Academie de Paris teljes; Sitzungs-Berichte der Wiener Akademie, 1871-tõl; naturwissenschaftliche Classe Monthly Notices of the Royal VII. kötettõl; Astronomical Society The Observatory teljes; Nature 1879-tõl; Vierteljahrsschrift der astron. Gesellschaft teljes; Naturforscher teljes; Zeitschrift der oest. Gesellschaft für teljes; Meteorologie Revue des questions scientifiques és a teljes; melléklapja "Annales" Memorie della societa spettroscopisti Italiana teljes; Wolf Mitteilungen von der Sternwarte majdnem teljes. in Zürich
A könyvek jelentõs része ajándékozásból származott. Jelentõs volt azonban az alapító költségére beszerzett mûvek száma is. Így Braun 1879. április 10-én írt levelében is kéri az érseket 2100 gulden értékû könyv beszerzésére (113). Sajnos, csak a kísérõlevél maradt meg, erre Haynald ráírta, hogy a listát küldjék Bécsbe, véleményezésre. Egy ajándék – Bessel "Tabulae Regiomontatanea" c. könyve – kísérõlevele is fennmaradt. Az ajándékozó Konkoly-Thege Miklós azt írja ebben, hogy azért küldi a könyvet így az érseknek, mert azt hallotta, hogy a gimnáziumba címzett küldeményeket a jezsuita atyák csak késve juttatják el az Obszervatóriumba (114). (Gyanítható, hogy az ajándékozónak tetszett inkább ez a megoldás).
Az Obszervatóriumot ismertetõ mûveiben Fényi is kitér a könyvtárra (8, 9). Innen tudjuk, hogy 1889-ig a könyvtárra 8300 Ft-ot költöttek. Ez a szám különösen akkor válik szemléletessé, ha figyelembe vesszük, hogy az építkezés hozzávetõleg 10000 Ft-ba, a mûszerek 16400 Ft-ba kerültek. A Tóth Mikének a kollégiumot bemutató mûvében is érdekes adatokat találunk a csillagdai könyvtárról: "A szakkönyvtár az Obszervatórium lényeges felszereléséhez tartozik. Alapításkor értékét 8000 koronára becsülték. Jelenleg bátran 24000-re tehetjük. A csillagdai könyvtár rendesen járó folyóiratokkal, klasszikus szakkönyvekkel és a mûvelt világ legnevesebb asztronomikus intézeteink cserepéldányokként megküldött munkálataival a kollégium egyik legértékesebb kincsét képezi." (11) Épp e cserepéldányok megszerzése szempontjából volt rendkívül nagy jelentõsége annak, hogy az Obszervatórium is megindította a saját kiadványát. E munkát a Csillagda második igazgatója Hünninger Adolf kezdte, és utolsó igazgatója dr. Tibor Mátyás adta ki az utolsó kötetet. A kiadványok listáját a 2. sz. melléklet tartalmazza. Összesen 17 kiadvány jelent meg ebben a sorozatban. Lényegét tekintve Braun könyvét is ebbe a sorozatba tartozónak számítjuk (6), mert az akkori szokásoknak megfelelõen a csillagda leírását közölték az elsõ füzetben. Így tették ezt a Gothard-testvérek is Herényben létesített obszervatóriumuk esetében is (115).
A kiadványokat a Csillagda mindenkori mecénásai, a kalocsai érsekek adták ki. Megmaradtak a kiadványokra vonatkozó iratok, egykori számlák is. Így tudjuk azt, hogy Braun könyvének (6) kinyomtatására Haynald 600 Ft-ot adott (116), az elsõ négy füzet nyomtatási díja 144 Ft-ot tett ki (117), a negyedik füzet kötéséért 5,50-et számítottak fel (118). A kiadványok egy részét ajándékként küldték szét. Így Braun könyvébõl kapott Eötvös Loránd egyetemi tanár, Gothard Jenõ csillagász, Podmaniczky Géza Kis-Kartal, Stoczek József mûegyetemi tanár ( 119).
Érdekesen alakult a VII. füzet sorsa. A kiadvány Menyhárt László Boromában, Afrikában végzett meteorológiai megfigyeléseinek Fényi által feldolgozott eredményeit tartalmazza.
A nyomtatás 300 Ft-ba került, amit Császka György érsek vállalt (120). Roppant érdekes, hogy e füzet szétküldésérõl maradt egy lista, ami jól szemlélteti az Obszervatórium kiterjedt kapcsolatait (121). Íme a felsorolás:
Jezsuita Rend 28 db Dánia 1 Magyarország 38 Kuba 1 Kalocsán 10 Kelet-India 1 Osztrák Államok 23 China 2 Német Államok 25 Japán 1 Anglia 15 Philipini Szigetek 1 Franciaország 12 Madagaszkár 1 Belgium 6 Jóreménység Fok 1 Hollandia 4 Szt. Mauritius Sziget 1 Olaszország 14 Ausztrália 4 Oroszország 11 Washington 5 Spanyolország 4 Brasília 1 Portugália 1 Chíle 1 Svéd-Norvégia 5 Argentín Köztársaság 2 Helvétia 3 USA 20 Athén 1 Mexico 5 Összesen 248 pl.
Valóban az egész mûvelt világ!
Természetesen jutott a kiadványból Fényi rokonainak is, így kapott Finck János is. (Fényi ezt a nevet magyarosította Fényire.) Kellemetlensége is származott Fényinek a szétküldésbõl, mert nem tudni milyen megfontolásból, az egri érsek felbontatlanul visszaküldi a kiadványt, amit Fényi levélben panaszol el a kalocsai érseknek (122). (Ez az elsõ levél, amely már céges papíron íródott.)
A kiadványt általában 300-400 közötti példányszámban adták ki, így például a X. füzet kerek 400 példányban jelent meg, kiadása 2000 koronát emésztett fel (123). Érdemes még néhány szót szólni a sorozat utolsó tagjáról a XVII. kötetrõl, amely 1949-ben jelent meg dr. Tibor Mátyás szerkesztésében. Ez Fényi 1896-1902 közötti protuberencia megfigyeléseit tárja a tudományos világ elé, s ez volt az utolsó életjel, amit az Obszervatórium hallatott, az államosítás után való megszüntetése elõtt (124).
(Tartalmi kivonat)
"A kalocsai Haynald Obszervatórium története" című könyv másodközlése
A kalocsai Haynald Obszervatórium története 4/2.
A kalocsai Haynald Obszervatórium története 4/3.
A kalocsai Haynald Obszervatórium története 4/4.
