Az olasz Grimaldi térképe a jezsuita Giovanni Battista Riccioli nevezéktanával 1651-ben jelent meg. Ezen a térképen jelentek meg először a ma ismert nevek (Hevelius nevezéktanát protestáns országokban a 18. századig használták). Langrenus közneveit (mare, oceanus, terra) Riccioli megtartotta, de a neveket kicserélte. A krátereket ő is híres emberekről nevezte el, de a kört leszűkítette filozófusokra és tudósokra. Almagestum Novum c. művében, ahol a térkép megjelent, a kopernikuszi tanokkal szembeszállt, azonban mind Kopernikuszról, mind Keplerről jelentős méretű krátereket nevezett el. A terrák és marék ekkor még nevezéktanilag egységes rendszert alkottak. Könnyen lehet, hogy pár évtizeden belül a holdi maréktól is búcsúzhatunk, és azokat felváltja a planetológiában általánosan használt medence utótag.
Néhány terra név Riccioli térképéről: Terra Siccitatis (Szárazság földje), Terra Grandinis (Jégeső földje), Terra Pruinae (Dér földje), Terra Vitae (Élet földje), Terra Vigoris (Élénkség földje), Terra Calorís (Melegség földje), Terra Fertilitatis (Termékenység földje), Terra Manna (Manna földje). Terra Sterilitatis (Meddőség földje).
Grimaldi 1651-ben készült térképe a Riccioli-féle nevezéktannal
Eredetileg a Terra-Mare elkülönítés a Mars esetében is hasonlóan történt. Míg azonban a Holdon a terrák eltűntek a térképekről, a Mars esetében az IAU épp ellenkezőleg, a marékat tüntette el a hivatalos Mars-térképről. A régi marsi albedó-térképeken a világos területek általában utótag nélkül, a sötétek Mare megnevezéssel szerepelnek. Az igazából pontosan ma sem lehatárolt kerületű világos albedó-alakzatok eredetileg az angol és francia nómenklatúrák szerint ”kontinensek" voltak. Mivel a sötét és világos foltok nem felelnek meg következetesen a medencéknek ill. felföldeknek, az elnevezésben is hol ilyen, hol olyan utótagot kaptak, miközben a tulajdonnévi tagban általában megtartották az eredeti elnevezést. A planetológusok a keveredés elkerülése végett egyrészt koordinátákat használnak, másrészt az egyes térképlapoknak adnak külön elnevezéseket, amik így nem az albedót, nem is domborzatot, hanem a fokhálózatot követik (jellegzetes amerikai megoldás).
A Mars feltérképezése Huygensszel kezdődött, aki 1659-bcn rajzolta le először a Syrtis Maior fekete háromszögét. Az első, betűjelöléses albedó-térkép Beer és Madler – az areográfia atyjai – 1830-as térképe. Ekkor a Hold esetében már ismert volt, hogy a sötét foltok nem vízzel borított tengerek, a Marsnál viszont még épp hátra volt a tenger-, csatorna- és egyéb láz.
Albedó-elnevezések a Marson: balra a régi nevek, jobbra a ma használatos IAU-nevezéktan (Terra: felföld, Planitia: medence. Planum: fennsík):
| Sötét foltok | |
| Cimmerium Mare | Terra Cimmeria |
| Tyrrhenum Mare | Tyrrhena Terra |
| Acidalium Mare | Acidalia Planitia |
| Boreum Mare | Planum Boreum |
| Lunae Palus | Lunae Planum |
| Syrtis Maior | Syrtis Maior |
| stb. | |
| Világos foltok | |
| Elysium | Elysium Planitia |
| Argyre | Argyre Planitia |
| Arabia | Arabia Terra |
| Tempe | Tempe Terra |
| Solis Lacus | Solis Planum |
| stb. |
Az IAU Riccioli holdi nevezéktanát 1935-ben tette hivatalossá, mert a legtöbb csillagász közmegegyezéssel ezt használta.
A kérdéskörhöz hozzátartozik, hogy épp 2002-ben változott meg a Mars hivatalos koordináta-rendszerének iránya: eddig a 0. hosszúságtól nyugat felé haladtak a hosszúsági körök (ahogy a Földről nézve elfordul a Mars, úgy nőttek), mostantól fordítva, kelet felé (úgyhogy most mindkettő használatban van). Ez a számítógépes feldolgozást könnyíti meg. A Holdnál pedig már új javaslatot tettek arra, hogy a 0. hosszúsági kört helyezzék át a Hold látható oldalának közepéről a Mare Orientale felőli peremére, ily módon nem kellene negatív koordinátákat használni a Föld felé néző féltekén.
A Meteor 2003/1. számában megjelent cikk internetes változata
