Új kép készült a 800 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás után visszamaradt „zombi csillagról”

5344

Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon.

A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum különböző hullámhosszain felvett képek kombinációjaként állt össze. Ehhez az adatokat különféle földi, illetve űrtávcsövek adataiból gyűjtötték a kutatók, mégpedig például az ESA XMM-Newton, illetve a NASA WISE (Wide-field Infrared Space Explorer) űrtávcsövét, valamint az arizonai MDM Obszervatórium, illetve a hawaii Pan-STARRS égboltfelmérés adatait használva. A kompozitkép elkészítésekor a következő színeket rendelték az adott hullámhosszakhoz: a röntgentartományon készített képeket a kék árnyalataival, az infravörös képeket rózsaszínnel és pirossal, a látható tartományon készítetteket pedig fehérrel és zölddel színezték.

Az 1181-es szupernóva-robbanás maradványáról készített kompozitkép. (Forrás: NASA, ESA, USAF, NSF; Képfeldolgozás: G. Ferrand (U. Manitoba), J. English (U. Manitoba), R. A. Fesen (Dartmouth), C. Treyturik (U. Manitoba).)

A képen egy gömbszimmetrikusnak látszó, körülbelül 16 fényévnyi átmérőjű, táguló gázfelhő látszik, amelynek középpontjában megjelenik egy apró, ámde fényes, kék színnel jelölt, tehát röntgenforrásnak bizonyuló csillag. Ez a különlegesen forró, fehér törpecsillag nagy valószínűséggel az 1181-es szupernóva-robbanásból maradt vissza. A kutatók szerint az évszázadokkal ezelőtt észlelt szupernóvát egy termonukleáris robbanás okozta, mégpedig oly módon, hogy két fehér törpecsillag egybeolvadt, amelynek eredményeként a kialakuló objektum együttes tömege elérte a szupernóva-robbanáshoz szükséges Chandrasekhar-határtömeget (körülbelül 1,4 naptömeg), és így megtörtént a fúziós robbanás. Az ilyen típusú szupernóvákat a szaknyelvben Iax-típusú szupernóváknak nevezik.

Egy ilyen robbanás során azonban maga a szülőobjektum általában megsemmisül, és így nem marad vissza a helyén csillag. Jelen esetben azonban a robbanás valószínűleg a tankönyvi példától eltérőképpen zajlott, és így nem teljesen, hanem csak részben semmisült meg a felrobbanó fehér törpecsillag, ezzel egy „zombi csillagot” hátrahagyva a csillag többi anyagát kilökő, tűzijátékszerűen táguló gázfelhő közepén. Az objektum vizsgálata alapján a kutatók megállapították, hogy a visszamaradt fehér törpe 200 000 °C-os hőmérsékletével galaxisunk egyik legforróbb csillaga, a belőle kiáramló csillagszél sebessége pedig kb. 16000 km/s.

Az azonban nem mindig volt teljesen világos, hogy a gázfelhő közepén valóban fehér törpecsillag található, illetve hogy ez tényleg a szupernóva-robbanás után maradt vissza. Hírportálunkon korábban megjelent egy, a „zombi csillag” korábbi vizsgálatairól szóló cikk, amelyben még több részletet olvashatunk az érdekes, „félresikerült” szupernóva-robbanással kapcsolatban.

Noha ezt a fényes, az égbolton hirtelen megjelenő „új csillagot” körülbelül 840 évvel ezelőtt figyelték meg őseink az égbolton, maga a robbanás ~10900 évvel ezelőtt történt, csak nagy távolsága miatt a fénynek egészen az 1181-es évig tartott eljutnia hozzánk. Elképesztő, hogy egy ilyen eseményt sikerült szabad szemmel észlelnie a több száz évvel ezelőtti embereknek, mi pedig csaknem egy évezred távlatából is megfigyelhetjük a robbanás maradványaként visszamaradt, gyönyörűséges tűzijátékot.

A cikk forrása: https://www.space.com/chandra-supernova-snr-1181

Hozzászólás

hozzászólás