30 érdekesség a 30 éves Hubble-űrtávcsőről

11764

Korábbi bejegyzéseinkben már bemutattuk a Hubble Space Telescope (HST) eredetét és történetét, valamint a 30 éves pályafutása során elért legnagyobb eredményeit. Egy ilyen óriási örökséget azonban nem egyszerű feladat összefoglalni, ezért most még egyszer nekiveselkedtünk, hogy (ezúttal kötetlenül szemezgetve) további harminc érdekességet válogassunk össze a legendás űrteleszkópról.

Az utóbbi napokban minden a Hubble-ről szólt. Ha csillagászok tollából származó tartalmakat szeretnél olvasni az emberiség legfontosabb távcsövéről, a Csillagászat.hu cikkein túl látogass el a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalára és a Csillagvizsgáló Blogra is, nyomtatásban pedig keresd Dr. Szabados László vezércikkét a Meteor folyóirat áprilisi számában. Ezen a linken pedig Dr. Kiss László előadásában a kanapé kényelméből hallgathatod végig az űrtávcső 30 évének izgalmas fordulópontjait.

1. A Hubble-űrtávcső meglepően nagy: teljes kiterjedése 13 x 4,2 méter (napelemtáblák nélkül), vagyis nagyobb egy átlagos panellakásnál.

2. Eredetileg tizenöt évre tervezték a működését, bekalkulálva a szervizmissziók jótékony hatását is. Nos, az űrtávcső már túl van a harmincon és ha a giroszkópjai jól bírják a következő éveket, akár még egy évtizeden keresztül szolgálhatja a csillagászatot.

3. A Hubble-űrtávcsőnek nincsenek manőverező fúvókái, sem pedig egyéb meghajtása, így nem képes pályamódosításokat végrehajtani. Ennek folytán az űrtávcső harminc éve zuhan a Föld felé (csak hát a sebessége miatt folyton „melléesik”). Igaz, a szervizmissziók során minden alkalommal magasabb pályára állították.

4. Az űrrepülőkkel folytatott szervizmissziók híján a HST magassága folyamatosan csökken. A becslések alapján az űrtávcső valamikor 2028 és 2040 között lép majd be a Föld légkörébe – jelenleg ez tűnik a HST legvalószínűbb végzetének.

5. Habár a Hubble-űrtávcső kétségkívül jelentős kulturális hatással bír, mindössze egyetlen nagy költségvetésű mozifilmben bukkant fel: a 2013-as Gravitáció (Gravity) c. film elején a főszereplők az űrtávcső STS-157 jelű (valójában csak 135 volt, mielőtt lefújták az űrsikló-programot) szervizmissziója során szenvednek balesetet.
Említés szintjén persze több filmben is felbukkan a Hubble, így például az 1991-es Csupasz Pisztoly 2 és 1/2-ben, ahol a Lusitania és a Hindenburg mellett (a tükörcsiszolási „bakira” utalva) a történelem legnagyobb katasztrófái között emlegetik.

A Gravitáció c. film elején a HST-t szervizelik a (sosem repült) Explorer űrrepülőről.

6. A főtükör csiszolásának hibája mindössze 2,2 mikrométer volt – ez az emberi hajszál vastagságának 1/50 része!

7. A Hubble felbocsátása előtt megsemmisült Challenger-en kívül az összes űrrepülő (Discovery, Endeavour, Columbia, Atlantis) járt az űrtávcsőnél.

8. Az űrtávcső már túl van a 150 000. Föld körüli keringésén. Ez több mint 6,5 milliárd km megtételét jelenti, ami hozzávetőleg a New Horizons űrszonda által meglátogatott, Plutón túli Arrokoth (korábbi nevén Ultima Thule) kisbolygó tőlünk való távolságának felel meg.

9. A működéséhez szükséges energiát a HST az egyenként 7,5 méter hosszú napelemtáblái révén nyeri, amelyek ideális esetben összesen 5500 W-ot képesek termelni. Mindeközben a Hubble teljes rendszere átlagosan 2100 W-ot fogyaszt – ez nem több egy erősebb hajszárító teljesítményénél.

10. A Hubble eXtreme Deep Field felvétel elkészítéséhez két kamerával több mint 2 000 000 másodpercig (nagyjából 23 napig) exponáltak.

A 2004-ben készült eXtreme Deep Field kép, rajta mintegy 5500 galaxissal. Forrás: NASA; ESA; G. Illingworth, D. Magee és P. Oesch, University of California, Santa Cruz; R. Bouwens, Leiden University és a HUDF09 Team

11. A HST felbontóképessége 0,007 ívmásodperc, amely megközelítőleg olyan, mintha egy emberi hajszálat figyelnénk meg több mint egy kilométer távolságból. A Föld felszínéről elérhető legjobb (természetes) felbontás 0,5-1 ívmásodperc, ami ugyanilyen távolságból egy kisebb pénzérme detektálásának felelne meg.

12. A HST átlagosan 80 GB adatot továbbít a Földre havonta. 30 év alatt a 150 TB-ot is bőven meghaladta az általa összegyűjtött adat mennyisége.

13. A 2018-as év végi statisztikák alapján több mint 17000 referált tudományos cikk készült a Hubble mérései alapján, amelyekre nagyjából 850 000 hivatkozás érkezett.

14. A Hubble sosem látható Magyarországról (szomorú…). Pedig a megfigyelhető fényessége 0,6 és 3,6 magnitúdó között változik, vagyis szabad szemmel is könnyen kiszúrható lenne.

15. A Hubble végigfotózta az összes jelentősebb naprendszerbeli égitestet, a kollekcióból mindössze a Nap és a Merkúr maradt ki, mivel csillagunk fényessége károsította volna az űrtávcső műszereit. Készültek viszont Hubble-felvételek a másik két kiemelkedő fényességű objektumról, a Vénuszról, illetve a Holdról is – utóbbi esetében kb. 45 méteres felbontást lehetett elérni (tehát nem, még a Hubble-lel sem látszik az amerikai zászló).

Valami, amiben nem a HST a legjobb: felvétel a Copernicus-kráterről. Forrás: NASA, John Caldwell (York University, Ontario), Alex Storrs (STScI)

16. A Hubble-űrtávcső elviekben ugyan képes képeket készíteni a földfelszínről is, ennek azonban nem lenne sok értelme. Az ok: túl közel van hozzánk (átlagosan 550 km magasságban). Mivel 28 100 km/h sebességgel száguld a Föld körül, és a legrövidebb expozíciója 0,1 másodperc, így az űrtávcső felvételén minden objektum 700 méterrel szaladna odébb – magyarán a felvétel totálisan elmosódott lenne.

17. A Pluto öt holdja közül négyet (Nix, Hydra, Kerberos, Styx) a Hubble fedezett fel.

18. Habár a HST-n nincs „élő kapcsolás” (vagyis a kamerájának képét nem lehet valós időben nézni), ezen a linken nyomon követhető, hogy épp milyen objektumot vizsgál az űrtávcső.

19. A névadó Edwin P. Hubble nem csak kiváló csillagász, de remek kosaras is volt; 1907-ben játszott a University of Chicago első bajnokcsapatában is.

20. Edwin P. Hubble soha nem kapott Nobel-díjat, pedig ő mutatta ki először az Univerzum tágulását. Ugyanakkor a ’90-es évek második felében a később fizikai Nobel-díjjal jutalmazott kutatók a róla elnevezett űrtávcső mérései alapján mutatták ki az Univerzum gyorsuló tágulását.

„Az Univerzum gyorsuló tágulásának felfedezéséért…” 2011-ben fizikai Nobel-díjat nyert Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam G. Riess – ez az egyetlen Nobel-díj, amelyhez a Hubble-űrtávcső közvetlenül is hozzájárult.

21. 1994. július 16.: A Hubble éppen elcsípte a Shoemaker-Levy 9 üstökös egy nagyobb maradványának becsapódását a Jupiterbe – ez volt az első alkalom, hogy két nagyobb naprendszerbeli objektum ütközését megfigyelhettük.

22. A Hubble-űrtávcsőhöz kifejlesztett új (mind szoftveres, mind pedig mérnöki) technológiákat a tudomány számos más területén is alkalmazzák, a cápák nyomon követésétől, a történelmi dokumentumok digitalizálásán át egészen a gyorskorcsolyáig.

23. A történelem során a Hubble-űrteleszkóp révén sikerült először megvizsgálni egy exobolygó légkörét. A Földtől 160 fényévnyire lévő, forró Jupiter típusú HD209458 légkörében nátrium jelenlétét sikerült kimutatni.

24. Saját fényük és apró méretük miatt az exobolygókat nem közvetlenül, sokkal inkább a csillagukra gyakorolt hatásuk révén lehet kimutatni. Az első kivétel ez alól a Fomalhaut b volt, amelyet 2004-ben fedeztek fel a Hubble felvételein. A későbbi rendszeres Hubble-megfigyelések alapján azonban ez az exobolygó-jelölt egyre halványult, az utóbbi évekre pedig teljesen el is tűnt. Valójában nem a bolygó vált láthatatlanná: a kutatóknak egy nem sokkal korábban bekövetkezett pusztító ütközés nyomaira sikerült rábukkanni.

25. Az eddigi legnagyobb, 1,5 milliárd pixelt tartalmazó Hubble-felvétel az Androméda-galaxisról 2015-ben készült panorámakép, amely nagyjából a spirálgalaxis negyedét fedi le. A kép teljes felbontásához közel 600 nagy méretű HD képernyőre lenne szükség.

Ez csak egy lebutított verziója az Androméda-galaxisról készült panorámaképnek; az eredetin több mint 100 millió egyedi csillag azonosítható. Forrás: NASA, ESA J. Dalcanton (University of Washington, USA), B. F. Williams (University of Washington, USA), L. C. Johnson (University of Washington, USA), PHAT team, R. Gendler

26. 1983-ig a HST koncepciója nemes egyszerűséggel a Hatalmas Űrtávcső (Large Space Telescope) néven futott, és csak 1983-ban keresztelték el Edwin P. Hubble után.

27. A HST mérései lehetővé teszik, hogy akár más galaxisokban is egyedi csillagokat vizsgálhassunk. A legtávolabbi azonosított csillagot azonban nem direkt képalkotással, hanem egy nagy tömegű galaxishalmaz gravitációs lencsézése révén találták meg. Az Icarus névre keresztelt csillag nagyjából ötmilliárd fényévre található.

28. Az Európai Űrügynökség (ESA) az űrteleszkóp létrehozásának támogatásáért cserébe biztosítékot kapott, hogy a távcsőidő 15%-át európai csillagászok kapják.

29. 1990. április 24/25-én az STS-31 űrrepülő-küldetés két űrhajósa, Bruce McCandless és Kathryn Sullivan nem láthatta a HST telepítésének műveletét, pedig csak méterekre voltak az űrtávcsőtől. A távcső robotkarról való leválása előtt hiba jelentkezett az egyik napelemtábla nyitása közben. Ezt manuálisan akarták korrigálni, amelyhez a két űrhajós szkafanderbe öltözött. Már az ablaktalan légzsilipben érte őket a hír, hogy találtak szoftveres megoldást a problémára, de mivel a dekompresszió már megkezdődött, a küldetésirányítás a biztonság kedvéért ott tartotta őket.

30. Habár csak a tervezőasztal fiókjában, de létezik egy hatodik szervizküldetés ötlete, amit feltehetőleg egy magáncég hajtana végre valamikor a 2020-as évek közepén – bár ennek megvalósulása a dolgok jelenlegi állása szerint nem túl valószínű.

A Hubble-űrteleszkóp teljes pompájában az Endeavour űrrepülő fedélzetéről nézve. Forrás: NASA

Szerzők: Ordasi András & Barna Barnabás

Hozzászólás

hozzászólás