A Blazskó-effektus továbbra is rejtély

887

Még a Kepler-űrtávcső négy évet felölelő adatai sem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy eldőljön: van-e káosz az RR Lyrae csillagok rejtélyes fényváltozásai mögött.

Napjainkban természetes dolognak számít, hogy a csillagászok űrbe helyezett távcsövekről származó adatokat használnak vizsgálataikhoz. Az űradatok pontosságával és a folyamatosságával semmilyen földi adat nem versenyezhet. A Kepler űrtávcső adatai az RR Lyrae csillagok pulzációjában lévő rejtélyes változás, a felfedezőjéről elnevezett Blazskó-effektus több részletét is feltárták, de a megfejtésben áttörést egyelőre nem hoztak.

20141119_v783_kep1
A V783 Cygni négy évet átfogó mérései. A fél napos pulzáció ciklusai túl gyorsak ahhoz, hogy így látszódjanak, az viszont jól kirajzolódik, hogy a nagysága 27 napos periódussal hullámzik. (Forrás: Plachy et al. 2014)

A magyarázathoz közelebb juthatnánk az effektus szabálytalan jellegének vizsgálatával, amelyet egyes modellek kaotikusnak, más modellek viszont sztochasztikusnak jósolnak. A két állapot között a fő különbség, hogy míg a sztochasztikus folyamatokat véletlenszerű, zaj jellegű változások hozzák létre, addig a káosz jól meghatározott, egyszerűen és egyértelműen leírható rendszerekben jön létre. Utóbbira lenne példa az RR Lyrae csillagok esetén a pulzációs módusok összecsatolódása. Modellszámítások már utalnak rá, hogy ilyen folyamatok is lehetnek a Blazskó-effektus mögött, de igazolni még nem sikerült.

Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy az űradatok kaotikus vizsgálatával meg lehetne állapítani a szabálytalanság természetét. Úgy tűnik azonban, hogy ez mégsem lehetséges. A legalkalmasabbnak tűnő jelölt, a V783 Cygni analíziséből kiderült, hogy a Kepler által biztosított adatok sem megfelelőek. A káosz detektálásának módszere ugyanis rendkívül érzékeny az adat legapróbb bizonytalanságaira is. A vizsgálatot zavaró legfőbb problémát a Kepler-űrtávcső átfordulásai okozták.

20141119_v783_kep2
A fekete cérnagombolyagok a fenti fénygörbe hullámzásainak egy speciális megjelenítése, négyféleképp leválasztva a pulzációról. Mind nagyon hasonlít a kék, csak az adatfeldolgozási korlátokat modellező görbékre. (Forrás: Plachy et al. 2014)

A távcső napelemei ugyanis rögzítettek, és hogy ezek mindig megfelelő irányba álljanak a Nap körül keringve, negyedévenként az egész távcsövet elfordították a tengelye körül. Így az adott csillag képe egy eltérő érzékenységű detektorra került. Az adatfeldolgozásnál kiderült, hogy a negyedéves adatok összeillesztése nem végezhető tökéletesen. Az összeillesztési problémák okozta bizonytalanságok miatt pedig a Blazskó-effektus kaotikus vizsgálatai nem hoztak egyértelmű eredményt. Más csillagok esetében még a négy évnyi adatokban is túl kevés Blazskó-ciklus áll rendelkezésre a kaotikusság kereséséhez. Ezek a vizsgálatok elérték a Kepler-űrtávcső lehetőségeinek határát.

A kutatás az MTA CSFK Csillagászati Intézete “Kepler vizsgálatok és csillagpulzáció modellezése” kutatócsoportja munkájának része. A cikkben bemutatott kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlik. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Kapcsolódó publikáció: Plachy E., Benkő J. M., Kolláth Z., Molnár L., Szabó R. (2014): Nonlinear dynamical analysis of the Blazhko effect with the Kepler space telescope: the case of V783 Cyg

Hozzászólás

hozzászólás