Leonida-zápor

724

Villózott az ég, különös lilás-kékes fénnyel világították meg egy-egy pillanatra az egyre csak záporozó tűzgömbök a tájat. Megérkeztek a Leonidák 1998. november 16-án este.

Mizser Attila, Budaörs

Feledhetetlen éjszaka volt. Kora este egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy itt is, ott is fényes tűzgömbök szántják az eget, csak úgy, a szemem sarkából is észre-észrevettem őket. Gyorsak voltak, furcsán elektromoskékek, neonlilák – semmilyen más meteorrajnál nem tapasztaltam ilyen túlvilági színeket. A fényesebbek nagyot villanva, óriási, fényes dárdákként szántották az eget, csoda, hogy ki nem lyukadt az égbolt. Kilyukadt az, most már egészen biztos! A “lyuk” tudományos neve: radiáns, mégpedig a Leonidák meteorraj radiánsa, az a kis égdarab, ahonnan a meteorok látszólag kisugároznak.

A fényesebb tűzgömbök hosszú másodpercekig, vagy percekig megmaradó, tekergő nyomokat hagytak. Volt úgy, hogy be kellett mennem a házba, és amikor kijöttem a kertbe, három tűzgömbnyom is “füstölgött” az égen. Közben meg percenként, kétpercenként felvillant a táj, volt, hogy megjelent az árnyékom a földön – a hátam mögött villant egy leonida.

Leonida-meteorok 1998. november 16/17-én, a Budaörs melletti Farkas-hegy fölött. A felvétel 1,8/50 mm-es objektívvel készült, Kodak Elite 400 diára, 10 perc expozíciós idővel. A képen négy Leonida-meteor nyoma látható. A sziklákat a város fényszennyezése világítja meg.
Leonida-meteorok 1998. november 16/17-én, a Budaörs melletti Farkas-hegy fölött. A felvétel 1,8/50 mm-es objektívvel készült, Kodak Elite 400 diára, 10 perc expozíciós idővel. A képen négy Leonida-meteor nyoma látható. A sziklákat a város fényszennyezése világítja meg.

Tátott szájjal álltam az ég alatt, aztán csak-csak elővettem a fényképezőgépet, és készítettem pár felvételt. Van olyan felvételem, amin három Leonida látható, van olyan, amelyiken csak egy maszatos tűzgömbnyom, és van olyan is, amelyiken négy Leonida-lándzsa siet a horizont felé. Igen jó volt az ég átlátszósága, és miután meguntam a nyakam tekergetését, feltűnt, hogy a horizont közelében is rengeteg meteor mutatkozik, több is, mint az ég tetején, hiszen sokkal nagyobb szeletét látni így légkörünknek. Ezek a horizontközeli meteorok persze kevésbé voltak fényesek, hiszen sok száz kilométerre villantak fel, jóval távolabb, mint az alsószállási völgyet bevilágító tűzgömbök.

A Leonidák jelentkezését eredetileg november 18/19-ére vártuk, azonban a maximum 17 órát “sietett”. Sokan látták a csodálatos záport, sokan viszont lemaradtak róla, mivel a következő éjjelen alig-alig hullott valami kevés Leonida-meteor.

Valószínűleg azoknak a munkába igyekvők számára volt a legemlékezetesebb a Leonidák 1998. évi meteorzápora, akik mit sem sejtve részesültek a meteorraj hajnali tűzijátékából. Vajon emlékeznek még Olvasóink 1998. november 17-e hajnalára? Ha igen, osszák meg velünk élményeiket!

Hozzászólás

hozzászólás