A Hubble-űrtávcső megfigyelései a napközelségén átszáguldó csillagközi üstökösről

3394

A Hubble-űrtávcsővel is folytatódtak a csillagközi térből érkezett és a napközelségén átszáguldó üstökös megfigyelései, amelyek szerint az üstökös magja kis méretű, de ennek ellenére rendkívül aktív.

A csillagközi térből érkezett és Naprendszeren átszáguldó Borisov-üstökös 2019. december 8,54 világidőkor 2,006 CSE naptávolságban került napközelbe, vagyis a Mars pályáján túl, viszonylag távol haladt át pályája perihéliumpontján. Ekkor a Földtől 1,99 CSE-re volt, tehát tőlünk is elég messze járt a csillagközi vándor. Egyébként a Földhöz legközelebb nem a napközelsége idején, hanem 2019. december 28-án volt, bolygónktól 1,936 CSE-re, azaz még mindig a Mars pályatávolságán túl.

Az üstökös Naprendszeren kívüli eredetét az erősen hiperbolikus pályája mutatja, amelynek 3,574 értékű excentricitása rekordot jelentő nagyságú az eddig ismert hiperbolapályán mozgó üstökösökhöz képest. Még a nagy tömegű Nap tömegvonzása sem képes befogni a bolygórendszerünkön átszáguldó csillagközi üstököst, csak kis mértékben módosítja annak pályáját. Ezért most a csillagászok egyik legfontosabb feladata a ritka üstökös alapos megfigyelése, és sok-sok mérési adat összegyűjtése róla. A Borisov-üstökös azonban nem látványos, feltűnő jelenség, még napközelben sem túl fényes (látszó fényessége mintegy 15-16 magnitúdó), ezért csak nagy távcsövekre szerelt képalkotó és színképelemző műszerek képesek elegendő fényt összegyűjteni, és kiértékelhető adatokat rögzíteni.

Mint beszámoltunk róla, nagy földi teleszkópokkal és a Hubble-űrtávcsővel (HST) is követték a ritka csillagközi látogatót, amelyről kiderült, hogy kémiai összetétele a naprendszerbeli üstökösökéhez nagyon hasonló, és a “rendes” üstökösökhöz szintén hasonlóan kóma, valamint gáz- és porcsóva fejlődött ki körülötte, illetve mögötte a Naphoz közeledő pályaszakaszán.

A Hubble-űrtávcsővel 2019. november 16-án és december 9-én, vagyis a napközelség előtt mintegy két héttel, illetve a napközelség után kis idővel készült felvételeket mutatjuk most be. A megfigyeléseket David Jewitt kutatócsoportja végezte a Hubble harmadik széles látószögű kamerájának az ultraibolya és a látható fénytartományban működő csatornáján (WFC3/UVIS).

A Hubble-űrtávcső 2019. november 16-án (balra) és december 9-én (jobbra) készített felvételei a csillagközi térből érkezett 2I/Borisov-üstökösről. A november 16-i felvételen az üstökös közelében a 2MASSX J10500165-0152029 spirálgalaxis látszik (NASA, ESA and D. Jewitt (UCLA))

Jewitt szerint a Borisov napközelsége idején nagyon aktív, sok gázt és port kibocsátó üstökös, amelynek becslésük szerint csak egy kb. 960 méter átmérőjű, vagyis kis méretű magja van.

Érdekesség, hogy a HST-vel 2019. november 16-án készített felvételen a Borisov-üstökös látszó égi mozgása során elhaladt a 2MASX J10500165-0152029 jelű távoli spirálgalaxis mellett, ami “fotogénné” tette a virtuális égi találkozást. A galaxis megfigyelt vöröseltolódása z=0,038, radiális távolodási sebessége pedig mintegy 11 ezer km/s. A HST-megfigyelés idején, november 16-án az üstökös a Szextáns csillagképben járt. Egyébként a galaxis fényessége V-ben mintegy 15,2 magnitúdó, vagyis eléggé halvány a vizuális megfigyeléshez, megörökítéséhez legalább 25-30 cm-es (amatőrcsillagászati) távcsövek és elektronikus képrögzítő kamerák (CCD, DSLR) szükségesek.

A Borisov-üstökös is csak nagyobb távcsövekkel figyelhető meg, illetve fotózható még a napközelségét követő napokban is. Az alábbi csillagtérkép az üstökös látszó égi útját mutatja 2020. január elejéig.

A 2I/Borisov üstökös látszó égi útja a csillagképek között 2020. január 9-ig (Sky and Telescope online, 2019. szeptember 18.)

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás