A korábban feltételezettnél zordabb körülmények között is kialakulhatnak kőzetbolygók

3793

Bolygókeletkezés rovatunkban ma: A James Webb-űrtávcsővel dolgozó csillagászok a kőzetbolygók építőköveiként szolgáló molekulák egész sorát azonosították egy különösen barátságtalan környezetben található bolygókeletkezési korongban.

A körülmények a világűrben általában véve is zordnak nevezhetőek, de bizonyos helyeken még a szokásosnál is keményebb körülmények uralkodnak. Ilyen hely a Homár-köd (NGC 6357), egy csillagkeletkezési régió, ahol galaxisunk néhány legnagyobb tömegű csillaga található. A nagyon nagy tömegű csillagok nagyon forrók is egyben, így meglehetősen erős ultraibolya (UV-) sugárzást bocsátanak ki. Ez az UV-fény pedig folyamatosan ostromolja nem csak a nagy tömegű fiatal csillag keletkezésének idejéből visszamaradt saját bolygókeletkezési korongját, de a környező csillagokat övező korongokat is. A Homár-köd hatalmas tömegű csillagainak UV-sugárzása nem csak a molekulákat bontja szét, de a csillagokat övező bolygókeletkezési korongok gázanyagát is viszonylag hamar, néhány millió év alatt teljesen elpárologtatja.

Fantáziarajz a Homár-köd XUE–1 jelű bolygókeletkezési korongjáról, amelynek a belső régióiban csillagászok a kőzetbolygók kialakulásához elengedhetetlen molekulák jelenlétét mutatták ki a James Webb-űrtávcsővel. Forrás: ESO.

Az asztrofizikusok arra számítottak, hogy ez az UV-sugárzás elemeire bontja, megsemmisíti a korongban található molekulák legtöbbjét. A Webb-űrtávcsővel most azonban a kőzetbolygók keletkezésének szempontjából legfontosabb molekulákat sikerült kimutatni a tőlünk 5500 fényévre, a Skorpió csillagképben található Homár-köd egy ultraibolya sugárzásnak különösen erősen kitett bolygókeletkezési korongjában. Ez az eredmény arra utal, hogy a kőzetbolygók kialakulásához szükséges körülmények jóval általánosabbak lehetnek, mint eddig gondolták.

Egy nemzetközi csillagász kutatócsoport kifejezetten szélsőséges UV-sugárzás által dominált környezetben található bolygókeletkezési korongok vizsgálatát tűzte célul. A kutatási program keretében a Homár-köd 15 korongját fogják megfigyelni a James Webb-űrtávcső közép-infravörös (MIRI) műszerével. Ezek a legextrémebb ismert bolygókeletkezési régiók az egész galaxisban. A program első, az XUE–1 jelű korong vizsgálatából levont eredményei máris figyelemreméltóak.

A James Webb-űrtávcső érzékenységének és térbeli felbontásának köszönhetően a kutatók már vizsgálhatják az ultraibolya sugárzásnak a bolygókeletkezési korong belső, kőzetbolygóknak otthont adó régióit is. A szakemberek célja az XUE–1, illetve a Homár-köd további bolygókeletkezési korongjainak kémiai és fizikai jellemzése, különös tekintettel a kőzetbolygók kialakulásának helyszínén, a korong csillaghoz közeli, belső régióiban. Az XUE–1 különösen kitett a környező csillagok UV-sugárzásának, így a kutatókat is meglepte, hogy ennek a korongnak a belső régióiban mégis található egyebek mellett víz, szén-monoxid, szén-dioxid, hidrogén-cianid és acetilén, valamint kicsiny szilikátkristályok is. Mindezek a kőzetbolygók keletkezésének nélkülözhetetlen alkotóelemei. Korábban ennyire szélsőséges körülmények között még nem figyeltek meg ilyen molekulákat a csillagászok.

Mindez jó hír a kőzetbolygók szempontjából, mert azt jelenti, hogy az eddig gondoltnál jóval szélesebb lehet azoknak a bolygókeletkezési korongoknak a köre, amelyekben kőzetbolygók is kifejlődhetnek. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez még csak a 15 célpont közül csupán egyetlen vizsgálatán alapuló előzetes eredmény, így fontos megvárni a program végét. A lehetőség azonban már biztos, csak a gyakoriság a kérdés.

Forrás: WebbTelescope.org

Hozzászólás

hozzászólás