Egy nagy méretű, a bolygónkra nézve potenciálisan veszélyes kisbolygó járt földközelben. Érdekessége, hogy radarcsillagászati megfigyelések szerint az alakja, kinézete egy arcmaszkos fejre emlékeztet.
Évente több tucatnyi földközeli kisbolygó közelíti meg a Földet tízmillió kilométeren belül, néhány millió kilométerre. Az ilyen távolságok ma már nem is számítanának említésre méltó különleges eseménynek. Azonban az (52768) 1998 OR2 jelzésű földközeli kisbolygó kivételnek számít.
Az 1998 OR2 aszteroidát 1998. július 24-én fedezték fel a NEAT (Near Earth Asteroid Tracking) földközeli kisbolygók keresését végző égboltfelmérő program keretében a Hawaii-szigetek Maui-szigetén levő Haleakala Obszervatórium 1,2 méteres tükrös távcsövével. A kisbolygó olyan ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, amelynek fél-nagytengelye 2,384 CSE, napközelben 1,018 CSE-re kerül központi csillagunktól. A perihélium pontja tehát igen közel van a Föld pályájához. Naptávolban jó messze, 3,751 CSE-re kerül a Naptól, azaz a kisbolygók főövének külső pereménél fordul vissza. Az ellipszispálya nagy excentricitású: 0,57, ami egy elnyújtott ellipszist jelent. Az aszteroida keringési ideje 3,68 év, pályasíkja közel 5,9 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával.
Mivel a Mars és Jupiter pályái között fordul vissza, ezért a Mars pályáját metsző kisbolygók csoportjába tartozik, de a földpályához is közel kerülhet. Továbbá a pályája alapján az 1998 OR2 egy Amor-típusú kisbolygó, vagyis a pályája nem metszi a Föld pályáját, de ahhoz nagyon közel kerülhet, amikor az aszteroida a pályája perihéliuma közelében tartózkodik.
Az 1998 OR2 április 29-én a Föld-Hold középtávolságának (384 ezer km) mintegy 16-szorosára, mintegy 6,3 millió km-re közelítette meg bolygónkat. A legnagyobb közelség a Nap-Föld félegyenes közelében, a földpályán kívül volt. Az alábbi ábrán az 1998 OR2 és a Föld pályáinak helyzete látható a kisbolygó földközelsége idején. Az is érzékelhető, hogy a Hold pályájának méretéhez képest milyen távolságra volt a Föld-Hold rendszerhez az aszteroida a földközelsége idején.
Már az első méretmeghatározás alapján kiderült, hogy egy nagy méretű, mintegy 2 km átmérőjű aszteroidáról van szó, így a földközeli kisbolygók között a nagyobbak közé tartozik. A Föld pályájához való lehetséges közel kerülése, illetve nagy mérete miatt a Földre nézve Potenciálisan Veszélyes Aszteroidának minősül és így megfigyelésére, nyomon követésére, a pályája változásainak meghatározására, valamint fizikai tulajdonságainak megismerésére különösen nagy figyelmet kell fordítani.
A 6,3 millió km-es legkisebb távolság messze nem rekord közelség, de a Földről radar módszerekkel történő megfigyelésekre igen kedvező. A földközelsége körüli napokban, 2020. április 16-23. között a Puerto Rico-n levő arecibo-i 300 méteres óriás rádiótávcsővel radar üzemmódban megfigyelték a kisbolygót. Sőt, nemzetközi együttműködésben a szentpétervári Szvetloje Rádiócsillagászati Obszervatórium 32 méteres rádiótávcsöve is bekapcsolódott a mérésekbe a földközelsége napjaiban. A feldolgozott radarképek egy meglepő alakú kis égitestet mutattak. A kisbolygón feltűnik egy jellegzetes, konkáv alakzat, ami egy nagyobb mélyedés vagy becsapódási kráter az aszteroida felszínén, és ami a mostani világjárvány (COVID-19 pandémia) idején használatos egyik fontos személyi védőeszközre, egy arcmaszkra emlékeztető kinézetet ad az aszteroidának.
Az „arcmaszkos” aszteroida radarképe látszik az arecibo-i rádiócsillagászati obszervatórium számítógép képernyőjén, és összehasonlításképp Dr. Anne Virkki, a rádiócsillagász kutatócsoport vezetője (Arecibo Planetary Radar, Planetary Radar Group) arcmaszkban látható az alábbi képen.
A radarmegfigyelések megerősítették a korábban földi optikai távcsövekkel fotometriai fénygörbék alapján kapott 4,112 órás tengelyforgási időt, ami azért volt fontos, mert a fénygörbékből egy másik, 3,198 órás periódus is lehetségesnek tűnt.
Mit tudunk még az 1998 OR2-ről? A felfedezését követően feltételezték, hogy egy S-típusú, vagyis kőzet aszteroida, azonban ezt a besorolást később tovább finomították. Ugyanis 2010-es évek elején a NASA IRTF (Infrared Telescope Facility) infravörös távcsövével (Mauna Kea, Hawaii-szigetek), illetve a NASA Spitzer infravörös űrtávcsövével végzett megfigyelések szerint az 1998 OR2 inkább egy L-típusú kisbolygó, ami ritka színképet jelent a kisbolygók között. Ma 41 ilyen aszteroida ismert. Az L-típusú kisbolygók színképében erős vörösödés van jelen 0,75 mikronig, majd a hosszabb hullámhosszak felé a spektrum ellaposodik. Az ilyen ritka színképű aszteroidák vizsgálata külön is érdekes és fontos, különösen akkor, ha a Földre nézve potenciálisan veszélyes kisbolygók alapos megismeréséről van szó.
Az 1998 OR2 legközelebb 2079. április 16-án közelíti meg bolygónkat, ekkor 1,9 millió km-re (0,0118 CSE), vagyis 4,59-szeres Föld-Hold középtávolságra halad el mellettünk. A számítások szerint az elkövetkezendő több száz – legfeljebb ezer évben sem kerül ütközési közelségbe, de folyamatosan követni kell a pályája alakulását.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- (52768) 1998 OR2 – Planetary Radar Science Group (Arecibo Observatory, NAIC)
- Asteroid Visiting Earth’s Neighborhood Brings its Own Face Mask (UCFTODAY, 2020.04.23.)
- Chase a Potentially Hazardous Asteroid As It Flies by Earth (S&T online, 2020.04.22.)
