A fókuszsíkban négy vörös óriás

745

A 2007 januárjában beadott CHARA távcsőidő-pályázat vezérfonala a hosszú másodperiódusú vörös óriáscsillagok vizsgálata volt. Ezek olyan pulzáló változócsillagok, melyekre két, egymástól nagyon eltérő időskálájú változás jellemző, tipikusan néhány száz napos "normális" rezgésekkel, amelyek mellett 8-10-szer hosszabb ciklushosszú másodperiódusok is egyértelműen kimutathatók. A részletekben való elmélyedés helyett – arra ott vannak a Meteorban és a Csillagászati Évkönyvben leközölt cikkeink –  most talán annyi is elegendő, hogy az évtizedek óta ismert jelenség pontos magyarázata mindmáig
ismeretlen, ám sokan feltételezik, hogy a hosszú másodperiódus valamilyen kettősséggel kapcsolatos lassú változás, pl. egy már elnyelt kísérőcsillag által okozott torzulás jele (l. még a "lassan pörgő vörös dinnye" elképzelését).

Mindez nagyon szépen hangzott a pályázat beadásakor, amikor is olyan kedvenc fényes hosszú másodperiódusos csillagok lebegtem a szemeim előtt, mint pl. az RY UMa, TX Dra és V UMi. Utóbbi kettőnél nagyon szépen látszik a 70 nap körüli szinte mira-szerű pulzáció, miközben az átlagfényesség 700 napos periódussal ismétlődően hullámzik. "Kiváló célpontok" – dörzsöltem a kezeimet a pályázat sikeréről értesítő e-mail elolvasása után.

Néhány héttel a tavaly júliusi mérések előtt tudatosult bennem, hogy a szép terveknek annyi: mint kiderült, a fényességből és színekből becsülhető látszó szögátmérő (aminek pontos értékét akartuk ugye megmérni) kizárta, hogy ezeket a kedvenc csillagokat mérhessük. A CHARA MIRC műszerének ugyanis egyszerűen túl nagy a felbontása: a 3-4 ezredívmásodpercesnél nagyobbnak becsült korongú csillagok már túl vannak bontva, s reménytelen bármilyen részletet is megörökíteni az adott műszerrel. Olyan ez, mint amikor van egy távcsövünk, aminek csak és kizárólag 200-szoros nagyítása van: senki nem
próbálna egy ilyennel belesni az utca túloldalán levő átellenes szomszéd ablakán, hiszen túlnagyítva a részleteket magából a számunkra érdekes képből nem fognánk fel semmit.

Az AW és AZ Cyg csillagok a Nagy Nyári Háromszög alakzat északi oldalához közel találhatóak (fotó: tiof.wordpress.com).

Ezért aztán pár nappal Wilson-hegyi mérések előtt újragondoltam az észlelési tervet, aminek az újabb változata már biztonságosan kicsinek számított átmérőjű csillagokat tartalmazott. Aztán a helyszínen, mérés közben alakult ki az észlelt csillagok végső listája, hiszen ha valamit sikerült egyik éjjel megmérni, akkor azt mindenképpen távcsővégre tűztük a következő éjszakán, hogy legyen legalább két független mérésünk. Így született még
végül majdnem egy hétnyi mérést követően az AW Cyg, AZ Cyg, T Per és RS Per
interferometriai méréssorozata, aminek redukálása ezekben a pillanatokban is zajlik a számítógépemen.

{mosimage}

A Perseus Ikerhalmaz és környéke (fotó: Noel Carboni, ncarboni.home.att.net/Astrophotography.html).

Közülük az AW Cyg a kakukktojás, mivel ez a csillag az egyetlen kistömegű (1-2 naptömeg) vörös óriás, a másik három mind nagytömegű (10-20 naptömeg) szuperóriás, várhatóan a következő néhány millió évben szupernóvaként felrobbanó objektum. A T Per és RS Per külön érdekessége, hogy a Perseus Ikerhalmazt is tartalmazó csillagkeletkezési régió tagjai, így távolságuk egész pontosan ismert (mondjuk ±50% pontossággal…). Mind a négy rendkívül lassú és vizuálisan eléggé kis amplitúdójú változásokat produkál, így a felvett interferometriai adatok igazi pillanatfelvételt jelentenek az égitestek életében. Mindegyikre jellemző ugyan az 1000-2000 napos másodperiódus, ám ennek szignifikanciája legalább is megkérdőjelezhető pl. a Per-változók esetében. Emiatt került
előtérbe a konvekció említett tesztelése, a csillagok felszíni foltjainak kimutatása. Meg két-három nap, s talán tudok is valami előzetes eredményről beszámolni (néhány korongátmérőm már van, de egyelőre ellenőrzöm, hogy mindent jól csináltam-e).

Odakinn a hó megint esik, s az egésznapos sűvítő jeges szél egyre jobban erősíti a Sydney iránt érzett vágyakozásomat – Tim Bedding éppen ma újságolta boldogan, hogy 27 fokos kellemes nyár van odalent. Még pár nap.

Ann Arbour, március 4., 21:15 EST

Hozzászólás

hozzászólás