Equinoxium

1093
Minthogy a húsvétdátum meghatározása körül már az ősegyházban is nagy viták voltak, és bizonyos esetekben még napjainkban is vitatható a pontos dátum, érdemes áttekinteni a körülményeket, amelyek ehhez a helyzethez vezettek. Anál is inkább, mert éppen a húsvég ünnepének a polgári naptárban való e mozgása, évről-évre megváltoztatja a liturgikus naptár szerkezetét is, és viszont: a liturgikus naptár változó szerkezete visszahat a polgári naptárra, azaz a Gergely-naptárra, amelyet helyesebb lenne polgári használatra is általánosan elfogadott egyházi naptárnak nevezni.

Alapvető nehézségünk az, hogy miként Jézus születésének, úgy halálának és feltámadásának pontos időpontját sem ismerjük, ezért mindkét ünnepet emléknapként, nem pedig évfordulóként tartjuk meg. A pontos időpontokban már az őskeresztények is bizonytalanok voltak. Jézus korában még a római és zsidó történetírók sem törekedtek évszámokkal jelölni az eseményeket, legfeljebb valamilyen személyhez, vagy égi jelenséghez viszonyítva adták meg a dátumokat. Emellett tartalmi kérdések is felvetődtek: míg a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, addig a keresztények Jézus feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi zsidó ünnepet, a Pászkát.

A két húsvét belső tartalom szerinti szétválasztásának az igénye már e korai időben is felmerült, melyhez később az ünnep időpont szerinti szétválasztásának szükségessége is felmerült. Sajnos egyikben sem alakult ki egységes gyakorlat. Míg a Keleti Egyházak (pl. Alexandria és Szíria) gyakran a zsidókkal együtt, a holdjárású zsidó naptár első hónpja, a Nisszán holdtöltéjekor, vagyis az újholddal kezdődő holdhónap 14. napjának estéjétől, vagyis a mózesi törvények szerint ünnepeltek (Mózes III. 23,5 és 32,5) ünnepeltek, addig a Római Egyház a dátum szerinti megkülönböztetés okán, saját időponthoz ragaszkodott.

Az évszázadokig tartó vitát csak a Kr.u. 305 és 346 között megtartott Niceai Zsinaton sikerült a 325. évi ülésszakon lezárni, és a zsinati Atyák hite szerint egységes álláspontot kialakítani. A zsinat a helytelen szöktetési rendszert alkalmazó, ezért csillagászatilag pontatlan, vagyis a tropikus évhez nem igazodó korabeli római naptár (a Julián-naptár) használata miatt lassan változó tavaszi napéjegyenlőség napját kívánta pontosítani, mert a húsvétdátum meghatározásában a zsidó húsvéttól teljesen eltérő, azzal soha egybe nem eshető dátumra kívánta helyezni az ünnepet. Annyira adott volt a zsidó húsvétnak a tavaszi holdtöltéhez való kötődése, hogy fel sem merült egy, a zsidó húsvéttól eltérő húsvétdátumnak a holdfázistól függetlenített meghatározása. Pedig ezzel sok gondtól szabadult volna meg az Egyház.

Általánosan elterjedt az nézet, hogy a szinat a tavaszi napéjegyenlőség napját március 21-re “rögzítette” , majd akként rendelkezett, hogy a keresztény húsvétot az ezt követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Elrendelték továbbá, hogy amennyiben a holdtölte és a napéjegyenlőség napja egybeesne, úgy a következő holdtölte a húsvéti hold, és az ezt követő vasárnap a húsvét napja. Ha pedig ez a következő holdtölte is vasárnapra esne, úgy az ezt követő vasárnap a húsvét dátuma.

A történet ezer sebtől vérzik. Mindenek előtt meg kell állapítanunk, hogy a zsinat egyáltalán nem foglalkozott a tavaszi napéjegyenlőség dátumával, csak a tényével, ezért eltérően a már évszázadok óta generációról-generációra továbbadott azon téves megállapítással, hogy azt március 21-re “rögzítette” volna, ennek nyoma sincs a zsinati dokumentumokban. A Pannonhalmi Apátság könyvtárában őrzött, és 1759-ben Firenzében kiadott “SACRORUM CONCILIORUM NOVA ET AMPLISSIMA COLLECTIO“ (“a Szent Zsinat új és Kibővített Gyűjteménye” ) TOMUS SECUNDUS AB ANNO CCCV. AD ANNUM CCCXLVI (Második kötet 305 és 346 között), vagyis a zsinati határozatok gyűjteményes kiadásában egyetelen sor sem utal arra, hogy ez a “rögzítés” megtörtént volna. De szükség sem volt rá, mert a Julián-naptár bevezetése (Kr. e. 46) és a zsinat között eltelt háromszáz év alatt mindössze 3 napot csúszott el a dátum: Kr.e. 46-ban március 23-ra, Kr.u. 325-ben március 20-ra esett a napéjegyenlőség napja. Mivel látták, hogy a napéjegyenlőség lassan, kb. évszázadonként egy napot elmozdult a naptárhoz képest, csak azt kellett mondani, hogy a mindenkori napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap legyen a húsvét dátuma. A hivatkozott dokumentum szerint pontosan ez történt. És ez volt az egyik hiba, mert nem vették figyelembe, hogy a rossz naptár további használata miatt a dátum évszázadról évszázadra tovább fog vándorolni, és 1582-re, a XIII. Gergely-pápa által elrendelt naptárreform idejére már március 10-re csúszik vissza. A zsinat ugyanis nem foglalkozott a naptár szöktetési rendszerének megreformálásával. Az az Augustus-császár által végrehajtott naptárreform óta hibás volt. Ezt a hibát a Gergely-naptárban a 4 évenkénti szökőnapok beiktatásával és a 400-al nem osztható kerek évszázadok szökőnapjainak elhagyásával egyenlítették ki. Így a tavaszi napéjegyenlőség március 19., 20. és 21. között mozoghat, de többnyire (száz éven belül nyolcvanszor) március 20-ra esik.

Mivel a holdtölte március 21. és április 21. között bármely napon bekövetkezhet, a legkorábbi húsvét március 22-én, a legkésőbbi április 25-én következhet be. A március 22-én bekövetkező húsvét olyannyira ritka, hogy az 1801-2100 közötti 300 év alatt,csak egyetlen alkalommal, 1818-ban vol ezen a napon húsvét. Ám ez is vitatott volt, mert a napéjegyenlőség szombatra, a követő holdtölte vasárnapra esett, így az ünnepet a zsinati szabály szerint egy héttel később kellett volna megtartani.

Ebből is látható, hogy a zsinati szabályt több, még napjainkban is ható rejtett hiba terheli:
a) csillagászatilag hibás a tavaszi napéjegyenlőség március 21-re való helyezése, amit még napjainkban is gyakran alkalmaznak a húsvétdátum számítási táblázatokban. Még ha nem rögzítette is erre a napra a zsinat, sokan úgy tekintik, mintha minden évben március 21-re esne. Olyannyira, hogy még az iskolában is ezt tanulják a gyerekek. Pedig, mint említettük száz év alatt 80-szor március 20-ra , 17-szer március 21-re és 3-szor március 19-re esik a dátum.
b) A tavaszi holdtölte szüntelenül változó dátumához kapcsolja a húsvétdátumot, amivel együtt mozog az ünnep is.
c) A tavaszi holdtöltéhez való kapcsolással tulajdonképpen a zsidó hagyományt követi, akik a zsidó naptári év első hónapjának első napját, így első holdtöltéjét is, egy még a holdtölte meghatározásánál is nehezebben meghatározható holdfázishoz, az újholdhoz kötötték, innen számították a 14-ik napot. Ezzel a megoldással a zsinat a napjárású Julián-naptárba egy holdjárású egyházi naptárt helyzett el, ami nem tekinthető szerencsésnek, miként az sem, hogy ezt a Gergely-naptár bevezetésekor sem korrigálták.

Látható, hogy a zsinati szabályban a csillagászati és a dekretális elemek keverednek, s így vagy egyik, vagy a másik elem sérül, mert ha napéjegyenlőség és az azt követő holdtölte túlságosan közel esik egymáshoz, a csillagászati alapon számított, és az egyházi számításokkal meghatározott húsvétdátumok nem mindig esnek egybe. Vannak csuillagászatilag és a zsinati szabálynak is megfelelő, és lesznek vagy az egyik, vagy a másik szempontnak megfelelő húsvétdátumok.

Az a még gyakran a szak-, és népszerűsítő irodalomban is megjelenő nézet is téves, hogy a Niceai Zsinat naptárreformot akart volna végrehjatani, vagy hogy végre is hajtott. Ez csak akkor lenne elmondható, ha a napéjegyenlőség 3 nappal való eltolódásának korrigálásán túl, kidolgozták volna azt a szöktetési rendszert, amely meggátolhatta volna az 1582-re már további 10 napra növekedett eltolódást, vagyis ha a tropikus és a naptári évet igyekeztek volna összhangba hozni. A napéjegyenlőség eltolódásának ugyanis nem csillagászati okai vannak, hanem a rossz naptárak használatából következik. A tropikus év és a naptári év összhangját a szökőnapok beiktatásával kellett volna megoldani, ami az 1582-es naptárreformra maradt. Ekkor hagyták ki a naptárból a felesleges 10 napot, és ekkor alkották meg a szökőszabályt, amelynek alkalmazásával a valódi napév és a naptári év egyensúlyát sikerült megteremteni.

A húsvétdátum számítás még évszáézadkkal a zsinat után is bonyolult feladat volt. Immár korábban is kísérleteztek vele, de igazán sikeresen csak Kr.u. 532-ben sikerült évszázadokra előre húsvétdátumokat számítani. Ez a munka Dinoysius Exiguus római apát nevéhez fűződik, aki észrevette, hogy a hetinapokat tekintve 28 évenként egyformán kezdődnek az esztendők. Tekintettel arra, hogy 19 évenként a holdfázisokat illetően kezdődnek azonosan az évek (ezt a görög csillagászról, aki felismerte, Meton-ciklusnak nevezzük), római apát a két ciklus szorzatából (19×28= 532) nagyperiódust alkotott, és 532 évre előre táblázatokba foglalta az újévnapi holdfázisokat (epecta), és az évkezdő hetinapokat. Az újév napi holdfázisból  a Hold újévnapi “korából” számította ki a tavaszi napéjegyenlőságet követő holdtölték (húsvéti-Hold) napját és a húsvétdátumokat. Ha hetinapok nem csúsznának ki a húsvéti Holdak alól, úgy 19 évenként azonos dátumokra esne a húsvét. Tekintve, hogy mind a holdfázisok, mind a hetinapok elmozdulnak, a húsvét dátum rögzítése ebben a rendszerben megoldhatatlan.

A régi, latin nyelvű Római Misekönyv rendre közölte a húsvétdátum számításhoz nélkülözhetetlen táblázatokat, az epactákat, a Hold újévnapi (sőt mindennapi) korát. Npjainkban a számítógépek könnyen, és gyorsan elvégzik ezt a feladatot.

A húsvétdátumban még évszázadokkal a zsinat után sem tudtak megegyezni a keleti és a nyugati egyházak. Az ortodox nemzeti egyházak még ma is a Julian-naptárt használják, ameyben a már 13 nap eltolódás miatt a tavaszi napéjegyenlőség április 3-ra esik, s ennek megfelelően akár májusra is eshet a húsvét. 2005-ben pl. május 1-re esik. A viták során kritizálták a zsinati Atyákat: már egy Kr.u. 575-ben kiadott dokumentum felrója nekik, hogy a dátum meghatározásához szükséges csillgászati részletekkel annak ellenére sem törődnek, hogy a meghatározás módját csillagászati alapokra helyezték. Csak a VIII. század vége felé ünnepelte az egész keresztény világ a húsvétot. Az ortodox elkülönülés abból adódott, hogy 1582-ben az egyes nemzeti egyházaik nem fogadták el a Gergely-naptárt, és a Julián-naptár mellett maradtak.

Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik. Ezen belül vannak a hónapnak mindig azonos napjára, de hétnek nem mindig azonos napjára eső álló, és a húsvétdátumtól függő mozgó ünnepek. Ezek “mozgatója” a húsvét dátuma, végső fokon a Hold fázisváltozásainak ciklikus jellege.

Mint ismeretes, a Gergely-naptárt már születése pillanatában is kritizálták,, és azonnal felmerült megreformálásának a gondolata is. Erre rá is szorulna, mert bevezetésekor elmulasztották az egyenletes beosztású (azonos féléveket és negyedéveket adó) eredeti Julián-naptárt visszaállítani, és továbbra is az Augustus-császár által “elrontott” változatát tartották meg. A XX. századi naptárreform tervezetek pedig az Egyház ellenállásán bukott meg, mert a különféle egyenletes “Világnaptár”–tervezetek nevezetlen napokkal kívánták a fél-, és negyedévek egyensúlyát fenntartani, amivel megszakították volna a hetinapoknak a Bibliai időktől tartó szakadatlan sorozatát. De a húsvétdátum rögzítésébe sem egyezett bele az Egyház. Az 1924 márciusában tartott népszövetségi üléshez, amely a naptárreformot is napirendjére tűzte, a Szentszék az Népszövetséghez küldött áiratában megállapította: “A Szentszék nem talál semmilyen kielégítő okot arra, hogy az egyházi ünnepek, jelensen a húsvét ünnepének rögzítésével módosítsa az egyháznak állandódult, tiszteletre méltó hagyományok útján reászállt és zsinatok által ősidőktől fogva sznkcionált szokását”.

Különös módon, a naptárreform hívei nem vették észre, hogy a II. Vatikáni Zsinat már sokkal megengedőbb álláspontra jutott. A Liturgikus Konstitució függeléke ugyanis egy állásfoglalást közöl, amely szerint az egyház nem ellenezné olyan “öröknaptár” vezetését, amelyben a húsvétdátumot rögzítenék (erre április első,vagy második vasárnapja lenne alkalmas), de fenntartja azon kikötését, hogy névtelen napok beiktatását továbbra sem engedi meg.

Megítélésem szerint az egyetlen lehetőség, amely ennek a feltételnek megfelel, vagyis amelyben rögzíthető a húsvét, és nem igényelné névtelen napok beiktatását, az eredeti, az Augustus császár által még el nem rontott, Julián-naptár visszaállítása a Gergely-naptár csillagászati értékeivel (365,2425 középnap) és szöktetési rendszerével. Ezt a naptárt a Julián Naptárral Javított Gergely Naptár (JNJGN) néven lehetne bevezetni. Ez esetben az első félév egy nap kivételével (a február 29 napos, és csak minden negyedik évben kapna egy szökőnapot, melyet a hó 23. napja után iktatnak az esztendőbe) változatlan maradna, a második félévben pedig július, a szeptember és a november 31 napos, az augusztus, az október és a december pedig 30 naposak lennének. Ez a megoldás a napok számát tekintve egyenletesen osztja el a hónapokat az évben, és 182/183 napos féléveket ad, szökőévekben pedig 183/183 napos féléveket eredményez.

Ennek a reformnak a végrehajtásában csak akkor reménykedhetünk, ha a keleti egyházak is beleegyeznek, akiknek ebben az esetben fel kellene hagyni a Julián-naptár használatával, amely egyébként is egyre kényelmetlenebb; 2100-tól már 14 napos eltérés fog mutatkozni Gergely-naptár és a Julián-naptár között.

A húsvétdátum rögzítése – lévén emléknapról van szó, és nem évfordulóról – tulajdonképpen közmegegyezés kérdése.

A Gergely-naptár csillagászatilag igen pontos: 0,0003 nap a tropikus évtől való eltérése, ez a kis eltérés csak 1582+3333= 4915 év alatt növekszik fel egy teljes napra, amkor egy szökőnap elhagyásával újabb három évezredre biztosítható a napév és a naptári év egyensúlya. Ezért az sem baj, ha a jelenlegi állapot továbbra is fennmarad, mert szimbolikus értéke is van: amikor meggyulladnak a húsvéti gyertyák, a tél végét, a napok hosszabbodását, azaz a fénynek a sötétség feletti győzelmét jelképezik: Lumen Christi, Krisztus Világossága! Most értjük meg igzán, hogy miért kell a napéjegyenlőség után tartani az ünnepet;  ekkor bonlik meg a sötétség és a fény napéjegyenlőség-napi egyensúlya. A következő napon már nem egyforma hosszúak és erősek. A Canon Paschalis (a Húsvét Rendje) így fogalmaz: “A Nap és a Hold egyensúlyi konkurrenciájának időszaka alatt a sötétség még nem győzetett le. A napéjegyenlőség nem lehet szimbóluma a keresztény húsvét sötétség és halál feletti győzelmének, ezért nem is ünnepelhető ebben az állapotban. A napéjegyenlőség előtt a telihold még nem világít egész éjszaka, mivel későn kel, és csaknem végig a sötétség uralja a Földet. Ha a húsvét a fény ünnepe, cak teljes fényesség mellett ünnepelhető.”

(2005)

Hozzászólás

hozzászólás