Amerikai joghallgató fedezett fel egy ritka csillagot

837

A világon sok-sok egyetemista és főiskolás tágítja a tanulmányai elvégzéséhez szükséges anyagi kereteit éjszakai munka vállalásával, így tesznek az amerikai Notre Dame University jogi fakultásának diákjai is. Az ilyen munkák azonban a legritkább esetben vezetnek új felfedezéshez. Nem úgy Colin Littlefield esetében, aki az egyetem obszervatóriumában vállalt éjszakai (észlelői) munkát, melynek eredménye egy ritka csillagtípus, a Wolf-Rayet csillagok új képviselőjének felfedezése lett, melyet a WR142b jelzéssel láttak el. Valószínűleg az is ritkaságszámba megy, hogy egy, a világ vezető csillagászati szakfolyóiratába közlésre elfogadott cikknek első szerzője a BSc fokozatát politikatudományból szerezte, jelenleg pedig a Notre Dame Law School hallgatója.

A mintegy négyszáz milliárd csillagot tartalmazó Tejútrendszerben négyszáznál alig több Wolf-Rayet csillagot ismerünk. A típust Charles Wolf és Georges Rayet után nevezték el, akik 1867-ben a csoport első három tagját azonosították a Cygnus csillagképben. A WR csillagok 20-100 naptömegnyi objektumként kezdik életüket, emiatt rendkívül gyorsan felélik nukleáris üzemanyagukat és rövid pályafutásukat szupernóvaként fejezik be, egy neutroncsillagot vagy fekete lyukat hátrahagyva. Ebben az értelemben a WR csillagok ketyegő időzített bombák, hiszen legtöbbjük gyakorlatilag bármikor felrobbanhat. A legnagyobb tömegű és legfényesebb ismert csillagok közül azzal is kitűnnek, hogy mintegy utolsó lehelletként csillagszél formájában jelentős mennyiségű anyagot fújnak ki a környező térrészbe – évente akár több földtömegnyit is -, ez az anyag pedig jellegzetes köd formájában veszi körül őket.

Az ESO VLT távcsőegyüttesének UT1 teleszkópján üzemelő FORS1 műszer felvétele az egyik legismertebb, WR124 katalógusjelű Wolf-Rayet csillagról és a körülötte található M1-67 jelű ködről.
[Cédric Foellmi (ESO)]

Littlefieldet már általános iskolás kora óta érdekelte a csillagászat, ezért az egyetemi obszervatóriumban 2008 óta a diáktársak csillagászati tanulmányaihoz kapcsolódó észlelési gyakorlatokban segédkezett, emellett azonban saját kutatási projektbe is kezdett. Tavaly júliusban éppen a V503 Cygni kataklizmikus változó kitörését monitorozta az obszervatórium 28 cm-es Schmidt-Cassegrain teleszkópjára szerelt SBIG CCD kamerával, amikor észrevette, hogy egy másik közeli csillag is váratlan fényességváltozásokat mutat. Az ugyanerre a távcsőre szerelt kisfelbontású ‘Star Analyser’ spektrográffal rögzített első színképek alapján a csillag spektrumát a többszörösen ionizált hélium és nitrogén erős emissziós vonalai dominálták, ami magas hőmérsékletet és a WR csillagokra jellemző kémiai összetételt jelzett, ez pedig Littlefield elmondása szerint elegendő volt arra, hogy a nagy teleszkópokhoz hozzáférő profi csillagászok figyelmét is felkeltse.

8,28 μm-es MSX (Midcourse Space Experiment) felvétel a WR142b kétfokos környezetéről. A csillag pozíciója a kép közepén van.
[NASA/IPAC Infrared Science Archive]

A felfedezést megerősítő spektroszkópiai mérések a 8,4 méteres LBT (Large Binocular Telescope, Mt. Graham, Arizona) és a 9 méteres HET (Hobby-Eberly Telescope. Mt. Fowlkes, Texas) teleszkópokkal készültek, utóbbi színképeket Dr. Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem docense, a hazai szupernóva-vizsgálatok vezető kutatója rögzítette. Ezek a spektrumok nem csak azt erősítették meg, hogy Littlefield csillaga valóban egy eddig ismeretlen Wolf-Rayet csillag, de az is kiderült belőlük, hogy ha a WR142b-t nem takarnák intersztelláris porfelhők, akkor szabad szemmel is látható lenne. Ha pedig majd egyszer szupernóvaként felrobban, Littlefield szerint átmenetileg az éjszakai égbolt egyik legfényesebb objektuma lesz.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás