Fantasztikus fotó az Orion-Eridanus szuperbuborékról

634

A Sky and Telescope két munkatársa, Dennis di Cicco és Sean Walker merész vállalkozásba fogott: di Cicco bostoni peremkerületi kertjéból az egész ég közel 10%-át lefedő mozaikfelvétel elkészítésébe, aminek célpontja az Orion-Eridanus szuperbuborék. Ez az alakzat az égen több tíz fokon átívelő hidrogénfelhő-rendszer, aminek szívében találjuk az Orion-ködöt,  peremén pedig mindenféle csillagkeletkezési régiók és szupernóva-maradványok derengenek a hidrogén 656 nm-es alfa vonalának hullámhosszán.

Mint az Dennis di Cicco cikkéből kiderül, a mozaikhoz összesen 40 órányit exponált kizárólag kereskedelmi forgalomban is kapható eszközökből összeállított műszeregyüttesével. A fényt egy 150 mm-es f/2,8-as teleobjektív gyűjtötte f/4-es fényerőre leblendézve, a 3 nm-es H-alfa szűrőn átjutott fotonok detektálásáért pedig egy Apogee Alta U16M CCD-kamera felelt. Mivel a szűrő a teljes látható tartománynak nagyon keskeny szeletét engedi át, a városi-külvárosi fényszennyezés hatásai elhanyagolhatók voltak (pontosan ez volt az üzenete Fűrész Gábor Titkos Magyar Obszervatórium c. cikkének is a Meteor 2008. novemberi számában, amelyben szintén keskenysávú szűrős digitális fotózásról olvashatunk).

Az eredmény lélegzetelállító panoráma a téli ég Taurustól Monocerosig terjedő szeletéről, melyen fényévek százain keresztültekergő hidrogénfelhőket, forró, fiatal csillagok által fénylésre gerjesztett HII-régiókat, illetve egykor felrobbant szupernóvák maradványait egyaránt láthatunk. A felvétel enyhén feldolgozott változata nem véletlenül lett az április 11-i Astronomy Picture of the Day: nagy türelemről és képfeldolgozó virtuozitásról tanúskodik di Cicco és Walker mozaikképe.

A teljes mozaikkép, középen és lent az Orion csillagképpel. A fotó nagyfelbontású változata innen tölthető le (fotó: Dennis di Cicco-Sean Walker).

Közelkép az Orionról. A hatalmas égi kifli a Barnard-ív, alul középen a fényes folt pedig az Orion-köd.

Fent a fényes IC 405 (Lángolócsillag-köd), lent pedig a szálas szerkezetű Simeis 147, egy szupernóva-maradvány a Taurus-Auriga határról.

Forrás: Sky and Telescope, 2009.02.20.

Hozzászólás

hozzászólás