Az alkony beköszöntével lámpaoszlopok lágy fénye simogatja az ESO Szupernóva Planetárium és Látogatóközpont domborulatait és szögleteit. A horizont egyre halványuló vörösen izzó vásznára fák rajzolnak árnykoronákat, míg a mesterséges fények világos foltokkal és árnyékos sarkokkal varázsolnak már-már misztikus környezetet az ESO központja köré a németországi Garchingban.
Az égen ferdén áthúzódó fényes pontsorozat a görög istenek hírnökének római megfelelőjéről elnevezett Merkúr bolygó nyoma, amelyet mintegy 60, kb. egy óra alatt egymás után rögzített felvétel rajzol ki. A Merkúrt általában elég nehéz megfigyelni, elsősorban azért, mert közel van a Naphoz, így könnyen beleveszik annak sugárözönébe. Az észlelést városból végezve ráadásul még a fényszennyezés is nehezíti a megpillantását.
Jelen esetben azonban számos tényező segítette az ESO fotónagykövete, Petr Horálek munkáját, hogy elkészíthesse a felvételsorozatot: az éjszaka különösen tiszta volt, a Merkúr mindössze két nappal volt legnagyobb keleti kitérése, azaz a Földről nézve a Naptól mért legnagyobb szögtávolsága előtt, és ráadásul magasan is állt a napnyugta utáni égbolton.
A csillagunkhoz legközelebbi bolygó lencsevégre kapásának másik módja a Nap előtti átvonulásainak megfigyelése. Erre legközelebb 2019. november 11-én nyílik lehetőség. Az esemény azonban elég ritka, az ezt követőre egészen 2032-ig kell majd várnunk!
Forrás: ESO, A hét képe
