Kezdődik egy gigászi kettőscsillag két évig tartó fedése

927

Az ε (epszilon) Aurigae a Szekeres csillagkép szabad szemmel, városból is könnyen megfigyelhető fényes csillaga. 1821-ben történt felfedezése óta őrzi titkát: 27 évente elhalványodik, ezekben az időszakokban szokásos fényességének alig felével világít, majd közel két év eltelte után fényesedik vissza. Számos csillagász vélekedése szerint a csillag valójában egy fedési kettős rendszer. Tagjai keringése során időnként az egyik csillag kitakarja társát vagy annak egy részét, így a rendszer észlelhető fényessége lecsökken. Azonban néhány észlelt jelenséget a modell nem magyaráz meg.

Idén ősszel új lehetőséget kapnak a szakemberek a csillag vizsgálatára – ez alkalommal számítanak a nagyközönség segítségére is. A csillag ugyanis egyszerűen túlságosan fényes a legtöbb professzionális teleszkóp számára. Így, hasonlóan sok ún. változócsillag megfigyeléséhez, nagy szerepet kapnak az amatőr csillagászok megfigyelései. (Ezen változó fényességű csillagok megfigyelési adatait Magyarországon az MCSE Változócsillag Szakcsoportja gyűjti, amely továbbítja az 1911 óta létező legnagyobb nemzetközi szervezet, a Változócsillag-Észlelők Amerikai Társasága (AAVSO) felé).

Mellékelt térképünk a program iránt érdeklődőknek jelenti az első lépést a csillag megtalálásához. A képen az északkeleti-keleti égbolt horizonthoz közeli része látható, ahogyan Magyarországról szeptember közepén hajnali 2 óra tájban látható. A Bika és a Szekeres csillagképek fényes csillagainak segítségével más időpontokban is felkereshetjük az ε Aurigae csillagot.

A megfigyeléseket összegyűjtő és feldolgozó Citizen Sky program vezetője Robert Stencel (William Herschel Womble Professzor, Denver University), aki 1982 és 1984 között tanulmányozta behatóan a csillagot. Az eredmények szerint a rendszerben egy szuperóriás főcsillag és egy rejtélyes társcsillag található. Az óriás olyan hatalmas, hogy ha saját Napunk helyét elfoglalná, maga a Föld is a csillag belsejében helyezkedne el. A rejtélyes kísérő hatása csak 27 évenként jelentkezik, de a kutatóknak mindeddig nem sikerült pontosan tisztázni a kísérő tulajdonságait, mivel csak ezen a közvetett módon van lehetőség kimutatására. A jelek szerint a rendszer még ennél is furcsább: vannak arra utaló adatok, hogy egy nagy tömegű test, valószínűleg egy igen nagy bolygó, spirális pályán folyamatosan közeledik a rejtélyes sötét társ felé. A most esedékes fedés alatt születő megfigyelések kulcsfontosságúak lehetnek a jelenség megértésében és annak eldöntésében, hogy ez a feltételezett bolygó valóban létezik-e, és vajon anyacsillagába zuhan-e.

 

Fantáziakép az ε Aurigae rendszerről (Forrás: Brian Thieme, www.citizensky.org)

A Csillagászat Nemzetközi Éve programjaiba illeszkedő Citizen Sky nem csak az adatok összegyűjtésével foglalkozik majd, céljuk között szerepel a programban résztvevőkkel a tudományos kutatások világának megismertetése is.

Forrás: Astronomy Now, 2009. augusztus 25.

Hozzászólás

hozzászólás