Új európai „szupernóva”

2385

Néhány véletlennek köszönhetően és Szabó Róbert ESO-koordinátor segítségével tehettünk látogatást a nagyközönség számára április 28-án megnyílt új ismeretterjesztő központban, a Supernovában.

Mint arról az ESO honlapja magyarul is beszámolt, a München melletti Garchingban ünnepélyes keretek között április 27-én nyílt meg a Supernova nevű központ, hatalmas (több mint 2000 négyzetméteres) kiállítótérrel, kiváló minőségű planetáriummal, szakértő csillagászok által vezetett programok kínálatával. A véletlen úgy hozta, hogy erre a hétvégére a Münchentől nem messze fekvő Erding melletti Aufkirchenbe utaztam édesapámhoz. Mivel az utazás időpontja meglehetősen későn tisztázódott, előzetes foglalásra a programokra már nem volt mód, de Szabó Róbert (az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatóhelyettese, ESO-kapcsolattartó) segítségével, Tania Johnston révén sikerült bejutnunk. Ahogyan Tania előre jelezte, a munkatársak az első napon igen elfoglaltak voltak, így a regisztrációhoz kötött programokhoz nem csatlakozhattunk, de azért alaposan bejártuk a létesítményt.

Meteorral a világ körül! Balra Tania Johnston.

Az előtérbe lépve a recepciós pult fogadja a látogatót, amelyen az előzetes regisztrációk alapján kapják meg a látogatók jegyeiket. A központi rész egyik oldalán egy ajándékbolt-rész található, fejünk felett pedig Naprendszerünk két legnagyobb gázóriása függ.

Az enyhén emelkedő, majd az első szintről lassan visszaereszkedő, a két „csillag” légköre alatt vezető út mentén elrendezett kiállítási anyag igen logikus felépítésű. Megismerkedve a Földdel, illetve bolygónkat az élet számára alkalmassá tevő különlegességeivel – melynek során számos képi anyag, mozgatható modell segít megérteni a földi vulkanizmus fontosságát, a Föld-Hold rendszer mozgását), az egyetlen, ember által is meglátogatott idegen égitest után tágabb környezetünk bemutatása következik.

A Naprendszerünk bolygóit bemutató soron nemcsak legfontosabb tulajdonságaikat olvashatjuk el, de például egy 2 kg-os tömeg emelgetésével is próbálkozhatunk az egyes égitestek felszínén, illetve saját magunk állíthatunk elő örvényeket, viharokat a gázóriások légkörét szimuláló gömbök megforgatásával.

Tovább tágítva a „látómezőt”, a különféle csillagok tulajdonságaival, méretbeli különbségeikkel ismerkedhetünk meg, hiszen a kiállítás elején feltett kérdésre („Egyedi-e Földünk?”) itt kezdünk választ kapni az exobolygó-kutatás alapvető módszereinek ismertetésével. Elsősorban gyerekek számára készült – de természetesen általunk is kipróbált – kis kezelőpult segítségével például egy képzeletbeli, saját bolygójához alkalmazkodott idegen élőlény alakjának változásait is megtapasztalhattuk a bolygó jellemzőinek változtatásával (nehézségi erő, víz, ózon, stb. mennyisége).

De milyen eszközökkel is tehettünk szert erre a tudásra? Az exobolygókkal foglalkozó rész után könnyen az ESO által működtetett legnagyobb, legérdekesebb műszerek makettjei mellett találjuk magunkat, amelyek mellett nagyméretű kijelzőkön az adott észlelőhelyről készített élőkép látható.

Ezekig az óriásokig is hosszú út vezetett, amelynek főbb állomásain vezet át a következő szakasz, melynek kezdetét egy 1898-as bécsi gyártású refraktor jelzi. Ezután sorra következnek a rohamosan fejlődő technika adta műszerek: a hagyományos fotólemezektől kezdve a speciális színszűrők működési elvét és hasznosságát bemutató modellen át például röntgentávcsövekben használt „tükör” bemutatásáig. A műszerek ősei természetesen a legelső Galilei-, illetve Kepler-féle távcsövek voltak – egy kis teraszon különféle távcsöveket állíthatunk össze a megfelelő lencsék egy vonalba forgatásával, melyeket a szemközti falon levő ködök, csillagok megtekintésével próbálhatunk ki.

Nem maradhat ki természetesen az épülő ELT makettje – mind aprólékos, részletekbe menő kivitelezésben, mind pedig legóból összeállítva.

Ahogyan pedig az egyre nagyobb távcsövekkel elérhető egyre nagyobb távolságok és méretek felé haladunk, megismerkedünk a galaxisok világával is. A galaxisok kölcsönhatásaival egy – általam eddig nem látott – óriási, ebédlőasztal méretű érintőkijelzős eszközön ütköztethetünk galaxisokat – a sarkokból a kiválasztott, majd ujjunk mozgási sebességének megfelelő kezdősebességgel elindított galaxis – ha elég ügyesek vagyunk – a már ott levő galaxisok közelében, megfelelő sebességgel halad el, eközben a gravitációs erők jól megfigyelhetően módosítják a galaxisok pályáját, illetve torzítják alakjukat a kölcsönhatások során.

Még nagyobb méretskálákra térve a séta során egy ötletes, állítgatható szerkezettel megérthetjük a gravitációs lencsézés működését, kialakíthatunk teljes Einstein-gyűrűt, vagy éppen csak ívet; megtekinthetjük a kozmikus háttérsugárzás eloszlását mérő Planck-szonda makettjét; megdöbbenhetünk a sötét energia-sötét anyag-hétköznapi anyag arányát bemutató piramis arányain.

Ezeken a távolságokon természetesen már fontos szerepet játszik a relativitáselmélet, amely a hétköznapi, „józan ész” által gondolttól gyökeresen eltérő, megdöbbentő jelenségeket okoz – meg is tapasztalhatjuk a környezet furcsa torzulását egy szobabiciklin a fénysebességhez mérve jelentős sebességgel haladva, az előttünk levő kijelzőt nézve.

A fénysebesség 44%-ával haladva már jelentős relativisztikus hatásokat tapasztalhatunk.

Sajnos a jó előre betelt foglalások miatt a planetáriumi előadást nem tekinthettük meg, csupán Tania kedvességének köszönhetően két előadás közötti szünetben készítettünk néhány felvételt a hatalmas, döntött elrendezésű teremről.

Feltett szándékunk azonban, hogy júniusban – immár megfelelő regisztráció birtokában – ismét felkeressük a létesítményt, és pótoljuk a mulasztást. Addig is minden, csillagászat iránt érdeklődőnek jó szívvel ajánljuk a bajor fővároshoz igen közel eső Supernova felkeresését!

Újabb Meteorral a világ körül: édesapámmal a látogatás után.

Hozzászólás

hozzászólás