Az ESO VLT távcsőegyüttesének FORS2 műszere az NGC 2467 katalógusjelű – néha Halálfej-köd néven is emlegetett – aktív csillagkeletkezési területet észlelte. A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amely a tudományos adatok gyűjtésére nem alkalmas ritka időszakok hasznosítását tűzte ki célul: a tétlen várakozás helyett az ESO távcsöveivel ilyenkor lenyűgöző képeket készítenek a déli égbolt csodáiról.
Az NGC 2467 katalógusjelű, Halálfej-köd (Skull and Crossbones Nebula) néven is ismert aktív csillagkeletkezés terület mozgalmas képe legalább annyira vészjósló, mint amennyire gyönyörű. A por, gáz és fiatal, fényes csillagok vigyorgó koponyára emlékeztető, gravitációsan kötött halmazának képét az ESO VLT (Nagyon Nagy Távcső, Very Large Telescope) távcsőegyüttesének FORS műszerével rögzítették. Az ESO teleszkópjai általában tudományos célú adatokat gyűjtenek, néha azonban a fentihez hasonló – egyszerűen csak szép – felvételeket is készítenek.
Nem nehéz elképzelni, miért is kapta a köd a Halálfej nevet. A fiatal, fényes képződmény egyértelműen egy baljóslatú csupasz koponyára emlékeztet, amelynek itt azonban csak a tátott szája látszik. Az NGC 2467 a kevésbé romantikus nevű Hajófar (Puppis) csillagképben bújik meg.
Csillaghalmazok ezen ködös együttese számos csillag szülőhelye, ahol hidrogéntöbblet biztosítja az új csillagok létrejöttéhez szükséges anyagot. Valójában nem egyetlen ködről van szó, a benne lévő csillaghalmaz tagjai pedig különböző sebességekkel mozognak. Nyilván csak a véletlen műve, hogy a Földről nézve a csillagok és a gáz emberi arcot formálnak. Meglehet, a ragyogó kép semmi újat nem mond a csillagászoknak, mindannyiunk számára betekintést enged azonban a déli égbolt kavargó, emberi szemmel láthatatlan fénylő csodáinak világába.
A Hajófar a déli égbolt három, „tengerészeti” csillagképének egyike, korábban a másik kettővel együtt alkotta a hatalmas Argonauták hajója (Argo Navis) csillagképet, amely a mitológiai történet (Iaszón és az argonauták) hajója után kapta a nevét. Az Argo Navist azóta három részre osztották: a Carina (Hajógerinc), a Vela (Vitorla) és a Puppis (Hajófar) csillagképekre, utóbbiban található a köd. Mivel Iaszón figurája leginkább az aranygyapjú ellopásáról ismert, az NGC 2467 halálfeje joggal „leng” a hatalmas égi kalózhajón.
Az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának célja, hogy az ESO távcsöveivel érdekes, vizuálisan látványos objektumokról rögzítsenek az oktatási és népszerűsítő tevékenységben felhasználható képeket. A program során azokat az időszakokat használják ki, amikor a körülmények miatt a távcsövek nem tudnak tudományos célú észleléseket végezni. Nem kizárt azonban, hogy az ekkor gyűjtött adatok tudományos célokra is alkalmasak legyenek, ezért azokat az ESO archívumán keresztül a szakcsillagászok számára is elérhetővé teszik.
Forrás: eso1834hu – Képrovat
